„Sokkal hidegebbre vágytam” – a múlt héten fagypont alatt mezítláb futó Szilágyi Zoltán még csak elégedett sem volt azzal, hogy az ország leghidegebb településének tartott Zabaron mínusz három fok volt, amikor cipő nélkül, rövidnadrágban nekivágott a félmaratoni távnak.
Az időjárás enyhülése miatt tette át rekordkísérletét szombatról péntekre, hiszen az eredetileg tervezett időpontra már „csupán” fagypont közeli hőmérsékletet jósoltak, pedig eredetileg úgy tervezte, hogy kétszámjegyű mínusz fokban teljesíti.
„Szerdán hívott a polgármester, hogy át kell tenni, mert szombaton nem lesz elég hideg. Akkor döntöttem úgy, hogy ha már így alakult, akkor cipő nélkül futok. Át kellett állítani az agyamat, hiszen alaposan megterveztük a kihívást, egy nap akklimatizációval, ahogy a profiknál kell” – mondta a Csupasportnak.
Végül kisebb sérülésekkel megúszta a mutatványt, igaz, a vízhólyagok és a lábdagadás azért tanúskodott arról, a lefagyott, havas-jeges terepen túl kőzúzalék és só is kínozta futáskor. Ráadásul ez múló apróság ahhoz képest, hogy sikerült a fagypont alatti mezítláb futás magyar csúcsának felállítása, amelyre változatos módon készült.
Fotó: Hüvösi Csaba, Nógrád Megyei Hírlap
A futáson kívül rendszeresen vesz hidegfürdőt a kíméletlenebb fajtából, amikor csak beül a hideg vízbe, és meg sem mozdul, vagy éppen hideg járólapon meditál igencsak alulöltözötten.
„A fizikai határaim feszegetésével példát akarok mutatni, hogy fejben eldöntve bármi sikerülhet, no meg persze magamnak is szeretnék bizonyítani.”
Elmondása szerint ősz óta már „főállásban” csinálja mindezt, hiszen motivációs tréningekkel is foglalkozik. Többek között erőnléti edzői végzettsége is van, az extrém futással pedig négy éve ismerkedett meg.
„Tizenhat évig voltam egyenruhás, sok helyzetben megmutatkozott a kitartásom, illetve hatéves korom óta sportolok – gondoltam, összekötöm a kettőt. Valamikor hallottam arról, hogy valaki félmeztelenül fut az Antarktiszon, szerettem volna, ha egyszer egy magyarnak is sikerül” – fogalmazott.
Az ötletet Wim Hof adta, akit Jégemberként ismer a világ, számos „jeges” rekordot tart – csakhogy míg neki a futás kiegészítő, Szilágyinak ez a fő profilja. Persze talán nem is ő lenne, ha nem lépne tovább még eggyel: „Senki sem meditál vagy fut a hegyre hidegben, pláne nem folyadékpótlás nélkül. A koncentráció hatvan-, ha nem hetvenszázalékos szerepet játszik ezekben a gyakorlatokban, kihívásokban. Ha eleget edzel, az izomzat bírja, ám például egy helyben, a hideg kövön mezítláb állni iszonyatos, ahhoz fejben nagyon kell koncentrálni. A Mátra mínusz tízfokos hőérzetét az ellenségemnek sem kívánnám.”
Fotó: Hüvösi Csaba, Nógrád Megyei Hírlap
Idehaza persze nem mindenütt van olyan hideg, hogy kellően kemény körülmények között tudjon edzeni, ezért rendre Kútagapusztán fut, ahol a Tátrából érkező hidegnek köszönhetően még akkor is csak négy-öt fok van, amikor napközben kánikula tombol.
A zabari rekorddal természetesen csak egyet valósított meg a több terve közül, nem ért az út végére. Decemberben meditációs csúcskísérletbe fog, hideg kövön, mozdulatlanul, rövidnadrágban, hideg törülközőkbe csavarva meditálna, januárban pedig Tromsőben, az Északi-sarkkörtől négyszáz kilométerre futna maratoni távot félmeztelenül.
Ezek a tervek nagyjából saját zsebből is megvalósíthatók, ám az Antarktiszon félmeztelenül futott maratoni vagy a szintén bakancslistás himalájai, szibériai és alaszkai futás már erősen támogatófüggő, illetve a nagy hőingadozás miatt is kihívást jelentő sivatagi futás is tervben van – ezekhez keres segítséget Szilágyi Zoltán.
Vadnak ható kihívásaihoz alaposan felkészül, az étkezést is ehhez igazítja, az immunrendszere erősítése céljából például rengeteg hagymát eszik, rendszeres orvosi vizsgálatokon vesz részt, párja, Lenkei Alexandra egyébként mentőtiszt.
„Az ötleteimet hallva néha csak fogja a fejét… Tulajdonképpen átlagember vagyok, csakhogy ha én eldöntök valamit, attól semmi sem tántoríthat el.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
