Bajári Attila hat éve, Chilében kezdett el futni, ám akkor talán még ő sem gondolta, hogy a 2022-es Ultrabalaton felejthetetlen élmény lesz számára.
„Kétezertizenhatban fél évig Chilében éltem, ott kezdtem futni – mondta a Csupasportnak Bajári Attila. – Mozogni akartam, ám a konditerem elég drága volt, így a futást választottam. Elkezdtem rendszeresen kocogni, ráadásul a street workout parkokat is használtam erősítés gyanánt. Huszonkilenc éves voltam, s az jutott eszembe, hogy harmincéves korom előtt kellene lefutnom a maratonit. Júniusban hazakötöztem, majd elkezdtem komolyabban készülni a Budapest Maratonra. Előtte Chilében tíz kilométeres kihívást teljesítettem, de az első hivatalos versenyemnek a maratonit tekintem.”
Bajári Attila elmondása szerint ez nem sikerült úgy, ahogy szerette volna, ezért mérgében tíz nappal később félmaratonit futott, s egy óra negyvenhat perc alatt ért be a célba. Innentől minden hétvégén részt vett valamilyen futóversenyen, ráadásul a Spartanban is kipróbálta magát. Ezután csatlakozott a Blaskó Mihály nevével fémjelzett Monorierdei Szabadidősport Egyesülethez.
„Misi akkor már elismert ultrafutó volt, ám addig a pillanatig semmit sem tudtam az ultrázásról. Kétezer-tizenhétben az egyik közös futás alkalmával a nővére mondta, hogy Misiért futunk. Fogalmam sem volt, miről van szó, mire elmondták, hogy éppen a Spartathlonon van, s az utolsó húsz kilométerébe becsatlakozunk hozzá itthonról, így adunk erőt neki.
Ekkor jöttem rá, hogy a maratonin túl is van élet a futásban.”
2018-ban a BSI Balaton Szupermaratonon ötven kilométert teljesített, s még ebben az évben hármas váltóban lefutotta az Ultrabalatont, továbbá a Piros 85 terepfutóversenyen is célba ért. 2019-ben az Ub-n ismét háromtagú csapatban volt ott, ám ekkor már egyben teljesítette a maga hetvenöt kilométerét. Ezután az olasz Dolomiti Extreme Trail versenyen száz kilométeren ért célba, itt a 6500 méteres szintkülönbség nagy kihívást jelentett. Nem sokkal később a 160 kilométeres Vadrózsa Teljesítménytúrát vitte végig, és ezután találkozott Csécsei Zoltánnal, aki az edzője lett.
„Csécsei Zoltán az első találkozásunk előtt tért haza a Spartathlonról, nála volt a második helyezettnek járó trófea. Megfoghattam a serleget, ekkor rögvest az futott át az agyamon, hogy egyszer én is szeretnék kijutni a legendás versenyre. Tudtam, hogy az első lépés az Ultrabalaton egyéni teljesítése, így kétezerhúsz elejétől Zolival készültem. Életem első Ultrabalatonján aztán a huszadik helyen értem célba huszonhét óra hét perces idővel. Nagyon elégedett voltam, fantasztikus élmény volt. Az nem volt kétséges, hogy végig tudom-e csinálni, szeretem az extrém kihívásokat, ráadásul imádok a Balaton körül futni. Szerencsére nem volt mélypont, éjszaka kifejezetten élveztem, végig szólt a zene, diszkóhangulatot varázsoltunk. Az egyik barátom biciklivel, a párom autóval kísért.”
Bajári Attila a következő évben is szerette volna körbefutni a Balatont, ám az év elején kicsit túlzásba vitte az edzéseket, ami miatt áprilisban bokasérülést szenvedett. Hosszúra nyúlt a felépülése, így júliusban elengedte az Ultrabalatonnal kapcsolatos terveit, ám a Budapest Maratonon részt tudott venni. Idén januárban aztán elkezdett gőzerővel készülni a 2022-es Ultrabalatonra, ami feledhetetlenre sikeredett.
„A célba érést követően megkértem a párom, Enikő kezét, aki biciklivel kísért. Nagy futók vagyunk mindketten, így egyértelmű volt, hogy egy futással kapcsolatos élmény során lesz a lánykérés.
Így jött az ötlet, hogy milyen szuper lenne, ha az Ultrabalatonon, a célba érkezést követően történne meg. Nagy motiváció volt ez nekem, kettesben huszonhét órát töltünk a tó körül, majd a célban elstartol a közös életünk. Az egésznek a logisztikája volt nagy feladat. Például a gyűrűt nem mertem végig magamnál tartani, mert féltem, hogy elveszítem, így az utolsó frissítőponton, Csopakon a húgom adta oda, aki természetesen be volt avatva. Az utolsó tíz kilométer során az előre megfogalmazott szövegemen gondolkodtam. Ahogy érkeztünk a cél felé, azt terveztem, hogy a szalag átvétele után letérdelek és megkérem Enikő kezét. Ám a félig beavatott szpíkertől mikrofont is kaptam, így nem kis meglepetésemre mindenki füle hallatára kellett elmondanom a lánykérőt. Úgy tűnik, hatásos volt, mert Enikő igent mondott. Talán ez volt a világ leghosszabb lánykérése, hiszen huszonhét órán keresztül kellett futnom, hogy végül megvalósuljon.”
A remek és emlékezetes UB-teljesítés után a másik fő verseny az UTMB száz kilométeres távja (CCC) lesz – a kitartó ultrafutó erre az eseményre már három éve pályázik, ám most végre kedvezett neki a szerencse, kisorsolták, úgyhogy izgatottan várja az augusztusi eseményt.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
