Lassan itt az esztendő vége: milyen éve volt?
Mentálisan nagyon nehéz – mondta Purgai Evelyn, az egyik legjobb magyar Spartan-elitversenyző. – A májusi sérülésemet nehéz volt feldolgozni, mert a pályafutásom során nem volt még ilyen sokáig elhúzódó problémám. Történt, hogy Romániában egy beastversenyen rossz lépés után részlegesen elszakadt a hajlítóm, és a farizmom is megsérült. Ha visszagondolok, korábban már voltak előjelei a sérülésnek, de nem figyeltem a jelzésekre. Ezután túl korán akartam visszatérni, így még most sem érzem magam százszázalékosnak. Mentálisan igencsak megterhelő év volt, fizikailag sem tudtam annyit edzeni, amennyit szerettem volna, és annyi versenyen elindulni, amennyit év elején beterveztem.
Pedig jól kezdődött az év, a sérülés előtt remek eredményeket ért el.
Való igaz, Nagymaroson februárban két versenyt is megnyertem, aztán áprilisban Salgótarjánban már fájt a lábam, ott még nem volt ebből nagy gond, de a májusi eseményen már igen. Nem kellett volna részt vennem a romániai megméretésen, pihennem kellett volna egy-két hónapot, s akkor a nyár végét, illetve az őszt teljes erőbedobással kezdhetem… Szóval ha figyelek a testem jelzéseire, valószínűleg elkerülhettem volna a sérülést. 2022-ben sokat versenyeztem, remek eredményeket értem el, kicsit vissza kellett volna vennem ezután.
Egyébként a Spartanon belül az elitkategóriában sokan járnak hasonló cipőben, mint én, sokan megsérültek az utóbbi időszakban. Az esetem jó példa lehet másoknak, hogy figyelni kell a jelzésekre. Ha a test és az elme üzen, akkor szünetet kell tartani.
Említette, hogy korán tért vissza: mi volt ennek az oka?
Két hónappal a sérülésem után, július végén Vácon már versenyeztem, mert mindenképpen meg akartam szerezni a kvalifikációt a madridi European Elite Series döntő futamára. A spanyol verseny nem hivatalos Európa-bajnokság volt, a legjobb elitversenyzők vehettek részt rajta, köztük én is. A versenyen a lábam nem fájt, de éreztem, hogy nem vagyok azon a szinten, ahol lennem kellene. Mentálisan összeszedtem magam és az első futamból tovább is jutottam. A következőből sajnos nem jutottam be a döntőbe, így a harminc lányból a tizenhatodik lettem, de szinte másodperceken múlt minden. Tudom, ha nincs a sérülés és megfelelően fel tudok készülni, jobb helyezést értem volna el, de úgy jöttem haza, hogy amit tudtam. megtettem és élveztem a versenyzést. Tervben volt a novemberi görögországi Trifecta-világbajnokság, de úgy döntöttem, kihagyom. Egyrészt a lábam miatt, másrészt anyagilag is megterhelő egy ilyen esemény.
2024-ben valamelyest változik a rendszer a Spartannáll: hogyan várja az évet?
Nem lesz külön elit- és korcsoport-kategória, egyszerre indul mindenki különböző rajtzónákból, így minden versenyzőnek ugyanannyi esélye lesz. Kíváncsian várom, hogyan működik az új lebonyolítási rend. A sérülésemig azt gondoltam, rendíthetetlen vagyok, kibírok mindent, de tanultam az esetből, meg kell találnom a megfelelő egyensúlyt. Okosan versenyezve a legjobb eredményeket szeretném elérni hazai és nemzetközi szinten, és legalább olyan formába szeretnék kerülni, mint 2022-ben voltam. Megcélzom a világ- és Európa-bajnokságot, szeretnék az élmezőnyben maradni. Most a legfontosabb, hogy teljes mértékben felépüljek, és ezek után is élvezzem a futást, illetve ne nyomásként éljem meg. Kissé félve, bár annál izgatottabban várom már a jövő kihívásait.
