A filmforgatás miatt teljesítette az Országos Kéktúra 1172.5 kilométeres távját?
Bocsánat, ha lehet tegeződjünk, sportos és filmes közegben így esik jól – válaszolt Simonyi Balázs filmrendező, podcaster, ultrafutó, kilencszeres Spartathlon-teljesítő, aki 15 nap 6 óra és 50 perc alatt teljesítette futva az Országos Kéktúrát. – Bár csinálok extra hosszú távú privát futásokat, itt mégis a forgatás volt az elsődleges cél.
Nagyrészt ugyanaz a tapasztalt csapat, egy tizenhét tagú stáb működött közre, amely kétezertizennégy és kétezertizenhét között az Európai Filmdíjra-jelölt Ultra című film felvételeikor.
Olyan technikai, operatív és logisztikai tudás kell egy ilyen nagy volumenű, végigvonulós, lekövetős, magas minőségű dokumentumfilmhez, amit csak ez a stáb tud megcsinálni. Azon agyaltunk, hogy miképp lehetne „folytatni” az Ultrát, de itthon. A Másfél millió lépés Magyarországon című filmsorozat 1979-es, épp itt az ideje negyvennégy év után más felfogással, mondanivalóval, audiovizualitással mesélni a Kéktúráról, népszerűsíteni a természetjárást, akár gyalog, akár futva, és megmutatni történeteket, arcokat, helyeket a Kéken. De ez nem a Másfél millió utóérzése, sem remake-je, semmi köze hozzá. A Nemzeti Filmintézettől megkaptuk a támogatást, és hogy legyen valami csavar a dramaturgiában, kitaláltuk, hogy végig is futom az útvonalat. Ami – annak ellenére, hogy létezik a teljesítménytúrázás műfaja is – biztos kiveri a biztosítékot a természetjáróknál, mert a Kéktúra, ahogy a neve is mutatja, a túrázók felségterülete. Nem vagyok nagy kiránduló, terepen is ritkán futok, inkább aszfalton versenyzek. Alapvetően gyorsan szeretek sokat látni, adva volt, hogy futok. A futás része és a rekord megdöntése nem tűnt bonyolultnak, önismeret, erőnlét, szabadság és évtizedes tapasztalat kell csak hozzá. Pár nappal rövidebb idő alatt akartam teljesíteni, de sokat forgattunk, rengeteg anyag készült, így több időt vett igénybe. Ez volt a fő forgatási szakasz, de még egy évig visszajárunk forgatni.
Íróként, rendezőként és futóként vettél részt a forgatásban. Mennyire volt ez nehéz?
Nagyon. Sportteljesítményt leadni, kreatívként melózni, irányítani külön-külön is egy munka. A hármas szerepkör miatt alaposan fel kellett készülni, ez mindennek a kulcsa. Bonyolult szervezést, háttérmunkát igényelt a forgatás. Tavasszal bejártuk a teljes útvonalat, felmértük a terepet, elkészült a tartalmas forgatási „biblia”. Melyik stábtag mit és hol csinál aznap, meddig haladunk és hogyan, kivel találkozunk a spontán interakciókon kívül. Olyan volt, mint egy utazó cirkusz. Nem a szokásos filmes nap volt, kényelmes reggelivel, ebédszünettel, tizenkét órás műszakkal, ami után mindenki hazamegy. Napi tizennyolc-húsz órákat dolgoztunk, így ment a verkli. Rugalmasságot, álló- és rögtönzőképességet követeltek ezek a napok mindenkitől. Ha egy erős, adaptív futó vagy dedikált sétáló csak ezzel foglalkozik, van neki és a kísérőjének is szabadideje, nem sérül meg, alkalmas az idő, akkor teljesítheti gyorsabban is. Nekem törődnöm kellett a futással, a testi reakciókkal, haladással, miközben fejben írtam tovább a filmet, rendezőként pedig folyamatosan gondolkodnom kellett, mit lehet még beleszőni útközben az előzetes tervekbe, és hogyan reagáljunk az időjárás, a terep vagy éppen a napszakok kihívásaira.
Volt már nehezebb és hosszabb ultraversenyem egy nap alatt, de ennek a projektnek a komplexitása és a multiday-terhelés mindent vitt. Utána két hétig borzalmasan fáradt és éhes voltam, hat kilót fogytam.
Mikor mutatják be a filmet?
Kétezerhuszonnégy ősz-tél környékén lesz látható először a közszolgálati csatornákon, jelenlegi munkacíme Kékkör. Két vagy három szezont tervezünk, az első tízrészes, a második és a harmadik opcionális, a Filmintézettől és a fogadtatástól függ. Az első szériában a leginkább felkapott túrára, az északon húzódó Kéktúrára kalauzolom el a nézőket, első kézből osztom meg a tapasztalataimat, rávilágítok az érdekességekre. Utána tervezzük a Dél-Dunántúlt és az Alföldet. A legtöbb időt azoknak szenteljük, akik a túra útvonalához kötődnek valamilyen formában, azaz ott élnek, dolgoznak vagy oda tartanak mint „kékezők”. Mi az ő sztorijuk, nézőpontjuk, hátterük, motivációjuk? Kik ők? Lehetnek helyiek, digitális nomádok, gazdálkodók, zarándokok, családok, fiatalok, idősek, nagyon változatos a paletta. Minden másnak utána lehet nézni, nem gondolom, hogy a nézőt magasröptű botanikával vagy geológiával lehet a képernyő előtt tartani. Úgyis mondhatnám, hogy ez egy running roadmovie, portrékkal, infotainmenttel, filmes eszközökkel.
Mi volt a legnehezebb kihívás?
Az, hogy minden reggel tudtam, aznap is cirka nyolcvan kilométer futás vár rám. A Kéktúrát sokféleképpen, bármennyi idő alatt lehet teljesíteni, random részletekben vagy egyhuzamban is. Mi nyugatról keletre mentünk, mivel futószemmel úgy ítéltem meg, hogy onnan jobban futhatóbb az útvonal az emelkedők-lejtők profilja alapján. Így is voltak elég húzós részek. Változatos volt a terep, de az épített környezetben vagy akár a tájban mégis voltak ritmikusan visszatérő elemek. Érdekes volt megfigyelni, hogyan változik az ország képe a lassú napi átmenetben.
Az út nem változtatott meg, nem is lepett meg, inkább megerősített, kinőtt a borostám és a hajam, és szociológiai, sport- és természeti tanulmánynak nagyon hasznos volt. Sok szép kilátás volt és belátás is – önmagamba.
A terepviszonyok mekkora erőpróbát jelentettek?
A stábnak fel kellett magát találnia a tervek ellenére, mert sok helyre nem tudott bemenni terepjáró a forgatócsoportokkal. De akkor ott volt a OneWheel, az elektromos motor, a gördeszka vagy a drón. Volt, hogy a bicikli is elakadt az agyagos sárban, felázott traktorvályúkban, meredek hegyoldalon, például a Milicre felmenet. Hangsúlyoznám, minden területre engedéllyel léptünk be. A negyedik napon elindult a Medárd-napi esőzés, eltartott jó pár napig. Ilyen körülmények közt filmezni, óvni az eszközöket és az embereket, necces, és nagy koncentrációt, tűrést igényel. Nem panaszkodom, ezt vállaltuk. És mindezt láthatják majd a nézők. A legnagyobb problémát a kullancsok és a szúnyogok jelentették. A filmmel az oltást is népszerűsíteni szeretnénk, minden stábtagot beoltottunk, én pedig erre utalva egy nagy plüsskullancsot viszek végig a hátizsákomon. Mondjuk, amikor az az esőben megszívta magát, jó pár kilóval nehezebb lett a zsákom. A szúnyogokra egy ellenszer van: nem szabad állni vagy gyalogolni – futni kell.
A sorozat Fb-oldala: https://www.facebook.com/kekkorfilm
A sorozat Instagram-oldala: https://www.instagram.com/kekkor_film/
