Először vett részt az Ultrabalatonon, milyen céllal rajtolt el a versenyen?
Korábban a pályacsúcs megdöntése volt előttem, de utólag már tudom, hogy ez túl merész célkitűzésnek bizonyult – mondta a Csupasportnak a norvég Simen Holvik, aki 19:37:44-es idővel harmadik helyen ért célba az Ultrabalatonon. – Amikor ezt elengedtem, már csak a teljesítés volt a célom. A verseny előtt nem sokkal megfázással küzdöttem, így finoman szólva sem voltam tökéletes állapotban, emiatt nem is igen tudtam, mire számíthatok. Úgy rajtoltam el az Ultrabalatonon, hogy gyorsan akarok futni, miközben élvezem a versenyt.
És ez összejött? Milyen volt a futás?
A szlovén Luka Videticcsel futottam együtt, eleinte nagyon jó tempóban haladtunk, az első maratoni távot körülbelül három óra nyolc perc körül teljesítettük, ez talán túlságosan is gyors volt. Egyébként nem jó taktika együtt haladni valakivel… A legnagyobb kihívás ötven kilométer után jött, nagyon fáradtnak éreztem magam, nem ittam eleget, dehidratált voltam. De ahogy mondtam is, az eredeti tervemhez képest túl gyorsan futottam, emiatt éreztem a fáradtságot. Végül ez most a harmadik helyre volt elég, de nagyon jól éreztem magam az eseményen.
Járt korábban Magyarországon?
Második alkalommal voltam itt, de először versenyzés miatt. Első alkalommal talán tíz évvel ezelőtt voltam Budapesten a barátaimmal. A mostani verseny előtt rövid ideig a fővárosban voltam, azonban az Ultrabalaton után már volt egy kis szabadidőnk, így körülnéztünk a tóparton.
Gyönyörű kilátásban volt részünk, remélem, valamikor visszatérhetek. Igazán kedvelem a magyar embereket, nagyon barátságosnak ismertem meg őket. A magyar ételek finomak, nem is beszélve a magyar vörös borokról.
Menjünk egy kicsit vissza az időben: mikor és miért kezdett el futni?
Kétezertizenhatban kezdtem a futást, formába akartam kerülni, nagydarab srác voltam. Túl sokat söröztem, sokat grilleztünk, úgy éreztem, életmódot kell váltanom. Az első ultrám aztán kétezertizenhét körül következett, az első huszonnégy órás versenyem pedig kétezertizenkilencben volt Angliában. Azóta leginkább huszonnégy órás vagy kétszáz kilométer körüli versenyeket teljesítek.
Sok nagy versenyen vett már részt és szép sikereket ért el, de mégis mire a legbüszkébb?
A tavaly a Spartathlonon elért második helyre és a Bad Water-győzelemre a férfiak között. Idén ismét ott leszek mindkettőn, a célom pedig mindkétszer a győzelem. Tudom, hogy ez nehéz lesz, a címvédő görög Fotisz Zizimopulosz kiváló futó, de megpróbálok jobb lenni, mint tavaly és igyekszem aranyérmet szerezni. A Spartathlon történelmi jelentőségű verseny, ez nagyon különlegessé teszi. A kezdetei a Krisztus előtti hatodik századig vezethetők vissza, tényleg érzed a történelmet, mintha a demokráciáért futnál. Emellett nagyon kemény is, sokat futsz egyedül, és az útvonal sem egyszerű, ráadásul előfordul, hogy kutyák is megkergetnek közben.
Olyan, mintha tényleg egy filmben lennénk, történelmi emlékhelyeken, templomok romjain is keresztülfutunk. Sok a szurkoló is, akik tapssal köszöntenek minket. Fantasztikus versenynek tartom a Spartathlont.
Szóval az évre a két legnagyobb céla a Spartathlonon és a Bad Wateren győzedelmeskedni?
Egyértelműen. A Spartathlont és a Bad Watert is meg szeretném nyerni, meg jó lenne huszonnégy óráson északi rekordot dönteni,
Milyen a norvég ultrafutás helyzete?
Norvégiában sok jó ultrafutó van, a női csapatot ki is emelném, ők nagyon jól teljesítenek az utóbbi időben, idén a Bad Watert akár egy norvég hölgy is megnyerheti. A Spartathlonon is lesznek norvég női futók, szerintem a dobogóra is esélyesek. Egyre népszerűbb az ultrázás, ezáltal egyre jobbak vagyunk. Magyar ultrafutókkal az Ultrabalatont leszámítva személyesen még nem nagyon találkoztam, nem ismerek senkit, de azt tudom, hogy a Spartathlonon ők is rendre nagy létszámban vesznek részt, szép eredményeket érnek el, és tisztában vagyok vele, hogy erős és gyors ultrások vannak Magyarországon. Ezt meg is tapasztaltam az Ub-n, sok sikert kívánok a magyar futóknak céljaik elérésében!
