A 30. születésnapját az idén februárban ünneplő brit Tom Evans nagyszerűen szerepelt a nemrég befejeződött Ultra-Trail du Mont-Blanc terepfutóversenyen. Először állt rajthoz a nagy presztízsű esemény névadó, 170 km-es távján, hogy aztán a rekordot elérő spanyol Kilian Jornet és a kanadai Mathieu Blanchard mögött rögvest a harmadik helyen (20:34:35) érjen célba.
Fel is kaphatnánk a fejünket a tiszteletet parancsoló eredményre, ám annyiban nem meglepetés a produkció, hogy Tom Evans esetében nem a semmiből jött a jó teljesítmény.
Már az előzmények sem akármilyenek, hiszen a brit hadsereg századosaként szolgált a walesi gárdában, amikor 2016 táján a futás felé fordult. „Mindig lenyűgöztek az olyan sportolók, mint Mo Farah, aki öt és tízezer méteren is győzött két olimpián, vagy Emil Zátopek, aki ugyanazon a játékokon nyert az említett két távon és maratonin is 1952-ben. Nemcsak az érmek érdekelnek, hanem a történetek is.”
A hadseregben megtanult tervezést, fegyelmet és roppant önuralmat gyorsan kamatoztatta a futópályán és terepen.
Már az sem volt semmi, hogy 2016-ban rögvest az első ultráját (Beacons Ultra, 72.42 km) megnyerte, ám ennél sokkal nagyobbat szólt, hogy a rákövetkező évben harmadik helyen végzett a kegyetlen erőpróbaként ismert sivatagi viadalon, a Marathon des Sables-on. Csak viszonyításképpen: addig egyetlen európai sem ért el jobb eredményt nála…
A 2018-as esztendőben belekóstolt az UTMB világába, ugyanis nemcsak rajthoz állt a 101 km-s CCC-távon, hanem diadalmaskodott is. Az év további sikereket is tartogatott, hiszen nyert a Coastal Challenge Costa Rica és a South Downs Way 50 nevű ultrán is. A repülőrajt időszakához képest 2019 – az eredményeket tekintve – csendesebben telt, majd a koronavírus-járvány kitörésének évét, 2020-at az új-zélandi Tarawera 100 km-es ultra megnyerésével tette emlékezetessé.
A múlt év csupán egy versenyt hozott, ám nem elsősorban a járványidőszak miatt. Egy hosszú évek óta húzódó térdprobléma miatt ugyanis kés alá kellett feküdnie, az operációt pedig hosszú rehabilitáció követte.
A megpróbáltatásról sokat elmond az a gondolat, amelyet az UTMB harmadik helye után osztott meg a közösségi oldalán. „A szavak nem írhatják le az érzéseimet… Tizenkét hónappal ezelőtt még azt sem tudtam, hogy egyáltalán valaha újra profi futó leszek-e.”
Ne is ugorjuk át gyorsan ezt az időszakot. Evans 2021-ben rajthoz állt a brit maratoni olimpiai válogatón (a nemzetközi szövetség honlapja szerint a 2017-ben Frankfurtban futott 2:26:07 a legjobb eredménye a klasszikus távon), ám hiába alakult ígéretesen, 63 perces idővel a táv első fele, később összeesett. Másfél napot töltött a kórházban, és bár felépült, a már a katonaság alatt is jelentkező térdprobléma továbbra is hátráltatta, így 2021 őszén a műtét mellett döntött.
A felépülés összességében jól haladt, vélhetően részben azért, mert a mentális részére is nagy hangsúlyt fektetett. Mint fogalmazott, szinte többet beszélgetett a pszichológusával, mint a fizioterapeutájával. Tulajdonképpen úgy találta meg az egyensúlyt, hogy a korábbiakhoz képest jobban összpontosított az élete futáson kívüli részére – például főzött a menyasszonyának, a profi triatlonos Sophie Coldwellnek, vagy éppen autóval kísérte őt a bringázáskor.
A visszatérés jól sikerült, hiszen márciusban megnyerte a 63 km-es Transgrancanariát, majd a Madeira Ultrán (85 km) sem talált legyőzőre – a folytatást az UTMB-n pedig ismerjük.
Mivel Tom Evans csupán 30 éves, még rengeteg sikeres év állhat előtte az ultrafutásban – kíváncsian várjuk, hogyan alakul a jövője.
Fotók: Red Bull
Felhasznált források: Red Bull, DUV, Men’s Fitness, Runner’s World, irunfar.com
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
