Kívés Bendegúz remekül szerepelt a londoni Spartan Európa-bajnokságon, a magyar versenyző az Elite-kategóriában Beast-távon (21 kilométer) az előkelő huszadik helyen ért célba.
Milyen célokkal indult el a versenyen?
Az első harmincba kerülés volt a cél – nyilatkozta a Csupasportnak Kívés Bendegúz. – Tavaly harminckettedik lettem az Eb-n, most mindenképp javítani akartam az akkor elért eredményemen. Úgy érzem, idén több munkát tudtam a felkészülésbe fektetni, az Eb előtt koncentráltabbnak éreztem magam, és remek formában voltam. Éppen ezért a barátaim a top húszba vártak, ők biztattak, legyenek nagyobb elvárásaim. Végül nekik lett igazuk, sikerült bekerülnöm az első húszba.
Hogyan sikerült ilyen kiválóan teljesítenie, mi működött jól a versenyen?
Hibátlanul mentem végig a pályán, a terep pedig nagyon kedvezett nekem. Mivel a nagy hegyekre nem vagyok felkészülve, a huszonegy kilométeres pálya hétszázötven méter szinttel fűszerezve ideális volt nekem. A felkészülésem teljesen rendben volt, ráadásul az Európa-bajnokság alatt kiváló volt az időjárás Angliában. Az akadályok parádésak voltak, a dárdadobás és a zsákcipelés is jól ment.
A testemben a legvégére lecsökkentek az ásványianyag-szintek, ami miatt az utolsó egy kilométeren végig görcsölt a lábam, ám annyira küzdöttem a minél jobb pozícióért, hogy ez sem érdekelt.
Az erőmet viszonylag jól tudtam beosztani, egyáltalán nem volt hullámvölgy. Nem futottam el az elejét, folyamatosan jöttem fel egyre jobb pozícióba.
Volt olyan, ami megnehezítette a dolgát?
Egyedül az nem kedvezett, hogy nagyrészt páfrányos, ösvényes részeken kellett futni. Volt, ahol olyan sűrű volt a páfrány, hogy csak lépésben lehetett haladni. Sok volt az ingoványos terület, igaz, Angliában van néhány lápos rész. Ez megnehezítette a dolgom. Azért jó kis kihívás volt maga a pálya is, fel-le kellett szaladgálni, kissé olyan volt, mint a hullámvasút. Egyáltalán nem lehetett iramot futni. A sűrű mezőny sem könnyítette meg a helyzetünket. Folyamatosan egyben volt a mezőny, egyáltalán nem szakadt szét, korábban még nem tapasztaltam hasonlót. Az első helyezett egy óra negyvenhárom perc alatt ért be, míg én huszadikként egy óra ötven alatt. Ez jól mutatja, mennyire szoros volt. Ugyancsak nehezítő tényező volt, hogy a reggel nyolc órai rajt miatt az összes eszköz nedves volt, így eléggé csúsztak.
Mi a következő cél?
November elején a görögországi világbajnokságon veszek részt, remélem, ott is hasonlóan jól teljesítek, mint az Európa-bajnokságon.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
