Bokaficam miatt néhány napig nem sportoltam, de már nagyon be voltam sózva, hogy az új futócipőmet felavassam. Miután TRX-edzésen már nem fájt a bokám, úgy döntöttem, jöhet a futás is! Amióta ilyen meleg van, szinte csak kora reggel futok, mert egyéb esetben az életemért küzdök pár kilométer után. Így reggel hétkor már neki is indultam, hogy a szomszéd városba átfussak; ez az útvonal szinte végig alattomos emelkedőkkel van tele, és árnyék sincs sok. Az elején még furcsa volt, hogy az új cipőben mennyire puhára érkezem, hiszen jó vastag talpa van a Nike Renew-nak, de néhány perc elteltével már azt sem éreztem, hogy van bármi is a lábamon. Nálam ez annak a jele, hogy jó cipőt választottam.
Elég sok futóval találkozom reggelente, egyértelműen látszik, hogy mindenki igyekszik reggel letudni az edzését. A próbafutásom alatt voltak jó pillanataim visszafelé is, ám őszintén szólva amikor jelzett az órám, hogy megvan az aznapra tervezett tíz kilométer, leállítottam, és a maradék százötven méteren sétáltam.
Nos, ez kissé nagyképűen hangzott, igazság szerint mászni próbáltam. Úgyhogy a hét órai indulás sem mentett meg a hőségtől, muszáj még korábban elstartolnom (ugyanakkor néha aludni is muszáj, ezért viszonylag ritkán tudok még előbb indulni)! Az viszont nagy örömmel tölt el, hogy a közösségi portálokon egyre több, versenyen készült posztot látok. Nagyon jó, hogy kezd visszatérni az élet a régi kerékvágásba! Sokan panaszkodnak, hogy mostanában nehezen megy a futás, de ez valószínűleg a meleg miatt van, amihez egyszerűen nem volt időnk hozzászokni, mert a hideg idő után szinte rögtön kánikula lett. Azt is észrevettem, annak ellenére, hogy lekenem magam naptejjel futás előtt, nagyon éget a nap, sőt inkább perzsel
Vigyázni kell vele, és akármilyen rövid távra indulunk is neki, mindig legyen elég folyadék eltéve, mert sokszorosát igényli a szervezetünk, mint néhány héttel ezelőtt!
BARATRUNNING.COM
A szerző, Mohai Péter élete legjobb maratoniját futotta, amihez ő maga is sokat tett hozzá, de a családja is végig segítette mind a felkészülésben, mind a virtuális verseny alatt! Edzője, Baráth Gabi pedig kihozta belőle a legjobbat, hiszen az előző maratonijához képest negyedórát javított, és utána is sokkal jobban érezte magát, mint korábban. Nagyon jó volt olvasni a beszámolót!
ULTRAKELEK.WEBNODE.HU
Hernádi László részt vett a One Way Ticket Run kihíváson, és egészen 21 körig jutott, ami azt jelenti, hogy több mint 140 kilométert teljesített 21 óra alatt! Alapos tervezés után minden flottul ment, de mivel nemsokára újabb hatalmas kihíváson méreti meg magát, spórolt az energiával, és nem maxolta ki a versenyt. A versenyszervezők tökéletes munkát végeztek, szuper frissítés és hangulat volt a versenyen!
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka ultrafutó, futóedző az alvás és a teljesítmény kapcsolatáról írt bejegyzést. Megtudhatjuk, hogy tanulmányok is bizonyítják, az alvás mennyisége igenis befolyásolja a sportteljesítményt!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Minden kiálló kőre figyelni kell!
Az előző hétvégén részt vettem a 1 Way Ticket nevű speciális futóversenyen, amelyen óránként 6.7 kilométert kellett megtenni, hogy aztán a következő óra elején újra elrajtoljunk a következő körre.
Nem indultam neki túl nagy tervekkel a futásnak, tizenkét-tizenöt kört terveztem menni, és eleinte teljesen jól is indult a kihívás. Az első két kör kicsit gyorsabban ment a tervezettnél, de utána visszafogtam magam, és többnyire egy fiatal, de nagyon tehetséges futóval, Petróczi Marcival futottam, időnként csatlakozva két csapattársamhoz a Sashegyi Gepárdok közül. Nem siettünk, a hullámzó pályán sokszor gyalogoltuk az emelkedőket, tartalékoltuk az erőnket. Marci húsz óra felett tervezett menni, így neki sem volt ellenére a lassabb tempó. A hatodik körben picit gyorsabban kezdtünk, hogy legyen idő pihenni a leves után, amit a kör végén kapunk – beálltunk a verseny győztese, Csécsei Zoltán és tanítványai mellé. Még így is kényelmes, beszélgetős tempót mentünk, Zoliékkal beszélgettünk, aminek meg is lett a következménye: sikerült óriásit rúgnom egy kiálló kőbe, ami akkor nem igazán zavart, kicsit fájt, de ennyi. A pihenőidőben már valamelyest rosszabb volt, de mentem tovább, viszont a nyolcadik körre már annyira fájt a lábam, hogy a lejtőkön egyáltalán nem tudtam futni, és minden lépéssel egyre rosszabb lett, így jobbnak láttam befejezni. Ötvenhárom kilométer így is teljesítettem; kicsit csalódott voltam, de az utóbbi időben igyekszem okosabban csinálni, nem kockáztatni a hosszabb kihagyást. Jövőre azért revansot veszek, és minimum dupla ennyit megyek.
