Remekül szerepelt a Spartan trifecta-világbajnokságon, bronzérmet szerzett az 55–59-es korcsoportban. Az éremszerzés volt a célja?
Fotó: Marossy Gergely
Igen, azzal a céllal indultam, hogy az első háromban végezzek – mondta Vitkai Elemér a vb-harmadik helye után. – Azonban a mezőnyt elnézve úgy voltam vele, nem biztos, hogy meglesz az érem, ugyanis az előzetesen vártakhoz képest bejött a képbe még egy portugál, egy olasz és két amerikai versenyző is. Ez volt a főversenyem, erre volt kihegyezve az egész évem, mindent ki akartam hozni magamból.
Menjünk végig a három napon: először a 7.5 kilométeres sprint, majd a 14 kilométeres super, végül a 21 kilométeres beast következett.
Amikor megláttam az ellenfeleket, úgy voltam vele, rögtön az első napon sprinten bedobom magam, nem taktikázom túl, mindent beleadva futok, erőből letolom az egészet, majd ezt követően meglátjuk, miben érdemes gondolkodni. Az elején az egyik amerikai az élre került, meg is nyerte a futamot, ám mögötte egy perccel én érkeztem be a célba. Azt gondoltam, ez így nagyon rendben van, toljuk meg a supert is. A második napon is sikerült hibátlanul végigmennem a pályán, nem kellett burpeezni vagy büntetőzni, a két amerikai mögött a harmadik helyen végeztem. Összetettben három és fél perces előnyöm volt egy olasz versenyzőhöz képest, az ötödik pedig több mint tíz percnyire volt. Este végiggondoltam, mi lehet a másnapi befejező beast futamon is. Tizennyolc kilométerig nagyszerűen ment, a harmadik helyen futottam, két és fél perces hátránnyal a második mögött, ám öt-hat perces előnnyel a negyedik előtt, majd elfogyott a frissítésem.
A következő ponton bekevertem a frissítőnél a vizemet, majd két kilométer múlva mintha lekapcsoltak volna valamit, teljesen elment az erőm. Volt még hátra hat-hét kilométer és rengeteg akadály, átfutott az agyamon, hogy most mi lesz…
Megjelent a svájci versenyző a hátam mögött, szabályosan vért izzadtam, ám tudtam, ha meg is előz, ő nem tud összesítésben elém kerülni. Kiderült, az olasz meg elesett valahol, így negyedik helyen értem be a beasten, összetettben pedig meglett a harmadik hely.
Mi történt a hajrában, amikor elfogyott az ereje?
Nem tudom. Sokat gondolkodtam rajta, egyeztettem szakemberekkel, ám még nem jöttünk rá teljes mértékben. Az biztos, hogy ki kell ezt javítani, tanulni kell ebből.
Az év végéhez közeledve aktuális a kérdés: milyen idény van mögötte?
Kétezerhuszonegyben elütött egy targonca, amely miatt idén januárban már az ötödik műtétemen estem át. Akkor eltört a síp- és szárkapocscsontom, valamint a bokám, a vádlim és a lábszáram pedig súlyosan megsérült, kilencven fokban volt kicsavarodva a lábam. Azt mondták, örüljek, hogy járni tudok…
Fotó: Spartan Race Hungary
Egyik műtét követte a másikat, hosszú felépülési folyamaton mentem át, a mostani év elején kiszedték a vasakat a lábamból, akkor azt mondtam, hogy a trifecta-világbajnokságon mindenképpen ott akarok lenni, a többit viszont ne erőltessük. Úgy voltam vele, elég lesz arra felkészülni tíz hónap alatt… Jöttek a várt edzéseredmények, majd amikor kiderült, hogy ismét lesz ultra-világbajnokság nagyon megörültem, igaz, ettől az évtől kedzve már nem huszonnégy órás, hanem a megszokott ötvenöt kilométer, hetvenkettő akadállyal. Mondtam az edzőmnek, hogy ezen mindenképpen ott szeretnék lenni, és így is történt. Az ötvenedik kilométernél még az ötödik helyen voltam, végül sikerült megnyernem a versenyt. Közben bejelentették, hogy a Spartan sprint-világbajnokság a horvátországi Hvar szigetén lesz, azon is részt akartam venni, szerencsére azt is meg tudtam nyerni. Így két világbajnoki aranyéremmel várhattam a trifecta vb-t.
Elképesztő utat tett meg, így még nagyobb elismerést érdemel. Nincsenek fájdalmai versenyzés közben?
Nem tudtam száz százalékosan felépülni, vannak fájdalmaim, például vezetés közben fáj a lábam, ám amikor versenyzem, akkor minden fizikai és lelki fájdalmam enyhül.
Lesz még idén versenye, vagy jöhet a jól megérdemelt pihenés?
A december elsejei Abu-Dzabiban sorra kerülő Spartan beast-világbajnokság a következő célom, nagy erőkkel készülök, komoly terveim vannak. Majd kis pihenő következik, ám inkább aktívan pihenek. A január, február és március lazább lesz a versenyzés szempontjából, és az is valószínű, hogy jövőre kevesebbet versenyzek, mint idén. A kevesebb néha több, a minőségre teszem majd a hangsúlyt.
