„Én döntöttem úgy, hogy nem teszek a felkészülésbe minőségi edzésmunkát, csak mennyiségit meg vertikálisat, mert nekem ez így rekreációs a mindennapokban.” Ezt a Szerelmes Füredről írt posztjában olvastam, a balatonfüredi verseny ötven kilométeres távján bronzérmet szerzett. Mit is jelent pontosan az idézett mondat?
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy az élsport és a szabadidősport miképp művelhető együtt, van-e átjárás köztük, és hogy hol is van az én helyem ebben – mondta Makai Viktória, az egyik legjobb magyar ultrafutó a Csupasportnak. – A felfüggesztésem után választ kellett adnom arra a kérdésre, hogy a futás és a versenyzés létezik-e külön is. Arra jó volt az elmúlt nehéz időszak, hogy rájöttem, a futás nemcsak kikapcsolódást és a rekreációt nyújt, hanem fejlődést is, ami nem feltétlenül egyenlő a versenyzéssel. Ez a gondolat megerősödött bennem, így elsősorban szabadidő-sportolónak tartom magam, de mivel lételemem – és a munkám, valamint a hobbim – a futás, továbbra is e köré épülnek a mindennapjaim. Mióta másfél éve lejárt az eltiltásom, arra törekszem, hogy mindig örömet adjon a futás, és a lehető legtöbbet tegyen hozzá az életemhez.
Szeretem a hosszú futásokat, a dombozásokat, a lépcsőzéseket, de jó, ha egy-egy futóeseményen megmérethetem magam a magyar ultramezőnyben is. Kell, hogy legyen egy olyan esemény, amelyre fel kell készülnöm, amely nagyobb teljesítményre sarkall, amely megfelelő motivációt ad.
Ezek alapján idén két verseny biztosan nagy motivációt adott, előbb a száz kilométeres Tótágas Ultra, majd a Szerelmes Füred.
Előbbi száz kilométer a Balaton-felvidéken, inkább egy kiválóan szervezett közösségi futás, mintsem verseny, azonban ott is lehet kvalifikációt szerezni a Spartathlonra, mert hitelesített a pálya és megfelelő az időmérés. Még hatvan kilométert úgy-ahogy elkörözgetek egyedül, a saját szórakoztatásomra az erdőben, de száz kilométert már nem, így közösségben sokkal jobb volt, hosszú futásnak épp beillett. Ráadásul ettől tettem függővé az egyéni Ultrabalaton-részvételemet, kíváncsi voltam, milyen állapotban jövök le a pályáról. Mivel minden szuper volt, ott leszek az Ub-n. Ami a Szerelmes Füredet illeti, három nappal a rajt előtt „örököltem” a nevezést. Jó lett volna többet futni, de jó volt megtapasztalni a fejlődést, és hogy mennyire élvezem a saját tempómat. Rengeteg pluszt adott a Szerelmes Füred. Végül nem csupán ötven kilométer lett, hanem ötven önismerethez segítő kilométer. Nagyon sokat tanultam ebből a futásból, tényleg rengeteget adott.
Milyen formában érzi most magát?
Azt mondhatom, hogy ott tartok, ahol szeretnék. A család és a munka mellett a futás némileg háttérbe szorult, de továbbra is fontos az életemben. Úgy tartok a céljaim elérése felé, hogy a teljes képet nézem. Az Ultrabalatonra térve: azért céloztam meg, mert szükségem van arra, hogy bebizonyítsam, képes vagyok rá. Tény, a jelenlegi edzettségi szintem messze elmarad a csúcsformámtól, ám a fizikai és mentális képességeimnek és tapasztalataimnak elégnek kell lenniük ahhoz, hogy körbeérjek. A célom az Ub teljesítésével egy erőalap, egy bizonyíték a jövőre, hogy igenis elég vagyok, képes vagyok nagy feladatot megoldani. Ha meglesz az Ub, sok mindenre választ kapok, ám addig még sok van hátra, keményen dolgozom a cél eléréséért.
Az Ultrabalatonig még valóban van egy kis idő, addig hogy néz ki a versenynaptára?
Ezen a héten négynapos sorozatterhelésben vagyok, keddtől péntekig minden nap futok ötvenhárom kilométert, így meglesz az Ultrabalaton távja. Most a gyerekeim is edzőtáborban vannak, így összhangban van a felkészülésem és a magánéletem. Ezt követően ennél erősebb futás vagy futássorozat nem lesz a versenyig, próbálok a lehető legjobb formában érkezni a versenyre.
Az Ub-t követően hogyan néz ki a folytatás?
Egyértelműen a tókerülés a főversenyem, ám az év második felét sem hagyom esemény nélkül. Mivel bennem van és lesz az edzésmunka, nyitott szemmel járok. Azonban próbálok az eredmények helyett az élményekre rámenni, ha lesz olyan, több éjszakás futás, amely izgalmasnak tűnik, mindenképpen átgondolom. Lépésről lépésre haladok, sok esetben spontán jönnek az események, éppen ezért, ha olyan verseny kelti fel az érdeklődésemet, amelynek rövid a nevezési ideje, nagy valószínűséggel elbukom. A legfontosabb, hogy szépen, lassan, a saját tempómban haladjak a céljaim elérése felé.
Borítókép: Kovács Péter
