Az esztendő végéhez közeledve aktuális a kérdés: milyen éve volt?
Nehéz erre válaszolni, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet – mondta a csupasport.hu-nak Bogár János. – Egyrészt rengeteg kiváló versenyen vettem részt, nagyszerű emberekkel futhattam együtt, igaz barátokkal találkoztam ezeken az eseményeken. Másrészt a Spartathlon és az Authentic Phidippides Run miatt hiányérzetem van. Előbbire sajnos nem sorsoltak ki, így bármennyire is szerettem volna, nem lehettem ott, utóbbi pedig valami oknál fogva elmaradt. Pedig mindkét megméretés tervben volt, szerettem volna mindkettőre kijutni. Ám ezek mellett egy szavam sem lehet, hiszen egészséges voltam egész évben, ahogy említettem, remek versenyeken vettem részt, de a két görögországit azért sajnálom.
Mely eseményeket emelné ki?
Ha jól számoltam ebben az évben ötvenöt versenyen vettem részt, ebből tizennégy az ultra. Az Ultrabalaton, az Ultra Tisza-tó és az Ultra Lupa-tó nagyszerű emlék. De sorolhatnám még a versenyeket, szép helyeken jártam, jó emberekkel találkoztam, ezúton köszönök minden segítséget mindenkinek.
Volt olyan verseny, amely nem úgy sikerült, ahogy azt előzetesen eltervezte?
Lengyelországban volt egy száz kilométeres terepverseny, amely valami oknál fogva nem ment. Lehet, hogy a lengyel hegyeket nem bírta a szervezetem, továbbá kemény is volt a pálya. Az biztos, hogy csodás helyeken futottunk, tisztességesen fel is készültem, fejben minden klappolt, de sokkal jobb időeredményt vártam magamtól. Nem mertem teljes gázzal menni, óvatosan haladtam a terepen, mégiscsak közel vagyok a hatvanhoz, muszáj megfontoltan futnom. A célba érkezést követően éreztem, hogy sok maradt bennem, de nem mertem nagyobb tempót menni.
Az év végén Görögországban vett részt az Ultrafutófesztivál huszonnégy órás számában. Ez milyen volt?
Két héttel a rajt előtt neveztünk a párommal lesz, ami lesz alapon. Mindenekelőtt köszönjük a támogatóknak, az ő segítségük nélkül nem tudtunk volna részt venni rajta. Való igaz, voltak nehézségek, sok kellemetlenség ért minket a kiutazás során, voltak szerencsétlen egybeesések, de nem akarok panaszkodni. A rajt napján repültünk ki, nehezen tudtunk autót bérelni, éreztem, hogy nem állt össze a dolog, de egy szavam sem lehet, örülök, hogy ott lehettünk, rengeteget jelent a sok segítő kéz. Százhetven kilométert tettem meg a huszonnégy óra alatt, erre nem vagyok büszke, az egyéni csúcsom kétszázhatvanhárom kilométer, majdnem százzal kevesebbet mentem… Nem jó eredmény, de a teljesítés a lényeg. Ám itt tenném hozzá, hogy a páromra, Ildikóra nagyon büszke vagyok, ő ugyanis megnyerte a tizenkét órás versenyt.
A közeljövőre és 2024-re milyen célokat tűzött ki maga elé?
Decemberben lett volna még egy barcelonai huszonnégy órás verseny, de anyagi okok miatt sajnos nem jött össze. Szilveszterkor három eseményen is részt veszek, délelőtt Tokajon, délután Szlovákiában, este pedig Lengyelországban leszek. Jövőre a fő célom a Spartathlon, az automatikus kijutáshoz sok mindennek össze kell jönnie, így a sorsolásban bízom, remélem, több szerencsém lesz, mint idén… Emellett az Authentic Phidippides Runon is ott szeretnék lenni, remélem ezúttal megrendezik. Természetesen az Ultrabalatonon és az Ultra Tisza-tó-futáson is szeretnék részt venni, kedvelem ezeket az eseményeket. Szinte minden hétvégén lesz majd versenyem, biztosan nem unatkozom a következő évben sem, de ezt egyáltalán nem bánom, hiszen azt csinálhatom, amit igazán szeretek: futhatok.
