Húsz év után éled újra a Kassa–Miskolc futóverseny, amelyen 113 kilométeres távot kell teljesíteniük az indulóknak, a május 18-i viadal rajtjánál pedig biztosan ott lesz a magyar ultrafutás egyik legendás alakja, Bogár János.
„Legutóbb hiába haladt el két kilométeremre a lakóhelyemtől a verseny, sajnos nem tudtam részt venni rajta, az idén viszont szabaddá tettem magam – kezdte Bogár János. – Nem mondom, hogy ötvenöt évesen elnyűhetetlen vagyok, bár tavaly is volt 88 versenyem, és igazából nem is szeretek panaszkodni, de van a lapátcsontom alatt egy kinövés, ami nyomja az ideget a farizomnál. Két éve küzdök már vele, annyira rossz helyen van, hogy a legjobb orvosok sem merik vállalni a műtétet, így viszont gyakran csak fájdalomcsillapítóval tudok futni. Ebben a helyzetben pedig az Ultrabalatonon és a Kassa–Miskolcon is az a legfontosabb, hogy teljesítsem a versenyt.”
Bogár János elküldte a röntgenfelvételét, hátha lesz egy orvos, aki elvállalja a műtétet
Bogár János hozzátette, akár már másnap kés alá feküdne, ha lenne rá mód, mert érez még magában néhány jó évet, ha lenne megoldás a sérülésére. Megjegyezte, a fájdalmak miatt az edzések számát is minimalizálnia kell, így inkább akaratból kell majd teljesíteni a két kihívást.
„Tavaly nem sikerült végigmennem, már 30 kilométernél éreztem a bajt, s végül 150-ig tartott ki az akarat, ráadásul a fájdalomcsillapítóval is vigyázni kell, ugyanis rossz hatással van a gyomorra – folytatta Bogár János. – Az állapotom ellenére egyértelmű volt, hogy az Ultrabalatont és a Kassa–Miskolcot is vállalom, az utóbbinál ezeréves barátság fűz a szervezőkhöz, rengeteg ismerős lesz, arrafelé edzek, ahol a verseny halad, szóval az volt a minimum, hogy vállaltam a részvételt. Hálás vagyok a szervezőknek, hogy felélesztették Csipkerózsika-álmából ezt a versenyt.”
A Kassa–Miskolc útvonalával kapcsolatban Bogár János elmondta, embert próbáló 113 kilométer lesz, kemény, dombos terepen, szóval fel kell készülniük a futóknak. Majd megjegyezte, hogy ilyenkor az agy mindig helyezésben, dobogóban gondolkozik, közben meg tisztában van vele, hogy a lényeg a teljesítés, semmi más.
Pedig egészségesen valóban lehetne még néhány eredményes éve, elég csak arra gondolni, hogy 2015-ben a holland Jan-Albert Lantink 58 évesen nyerte meg az Ultrabalatont.
„Szerencsés vagyok, hogy évente még mindig tudok futni jó 80 versenyt, odafigyelek az étkezésre, 35 éve vegetáriánus vagyok – mondta az első Spartathlonját 1989-ben teljesítő, a viadalt 1991-ben megnyerő Bogár. – Éppen azzal viccelődtem, hogy amíg járni tudok, addig futok is, és ha lassan is, de hál’ istennek még bírom. Sokat segít a párom, Varga Ildikó, ő is fut, indul velem a Kassa–Miskolcon, hatalmas motivációt ad nekem a hétköznapokon.”
(nyitó kép: Bogár János archívuma)
