Rutinos, ötszörös Spartathlon-résztvevőnek számít, 1991-ben megnyerte a legendás versenyt, ám a tavaly és idén sem sorsolták ki. Csalódott?
Való igaz, sajnos tavaly után idén sem kerültem be a kisorsolt indulók közé, nem volt szerencsém, de elfogadtam – mondta a Csupasportnak Bogár János, aki 33 éve 24:15:31-es idővel győzött a Spartathlonon. – A korom miatt már elég nehéz egyenes ágon bejutnom, s habár nagyon szeretném, az elmúlt két évben nem jött össze. Azonban a többi magyar futónak nagyon szurkolok, ugyanúgy várom a rajtot, mintha ott lennék. Tudom, hogy az összes honfitársam maximálisan felkészült, és azt is, mennyire kemény felkészülésre van szükség a Spartathlonhoz.
Két sikertelen év után jövőre is próbálkozik még?
Abszolút nem engedtem el, bízom benne, hogy még részt vehetek a Spartathlonon futóként. Érzek még magamban annyi erőt, hogy teljesítsem. Ha nem jön össze a jövőben sem, akkor azoknak örülök, akinek sikerül. A sors majd eldönti, én a magam részéről mindent megteszek.
Ez az egyik legnépszerűbb és legnehezebb ultraverseny, ám úgy tűnik, egyre több futónak sikerül teljesítenie. Mi ennek az oka?
Világszinten egyre többen űzik az ultrafutást, fejlődik a sport, már nem akkora kihívás teljesíteni, mint tíz-húsz esztendővel ezelőtt. Persze most is meg kell küzdeni érte. Sok magyar atléta le tudja már futni, a „mi időnkben”, azaz a nyolcvanas-kilencvenes években körülbelül tíz-tizenkét hazai futó volt képes teljesíteni. Nem akarok butaságot mondani, de Magyarországon manapság legalább százan képesek lennének végigfutni a kétszáznegyvenhat kilométert. Sokat fejlődött az ultrafutás, egyre jobbak lettek a magyarok is, örülök, hogy hatvanévesen ezt is megértem.
Követi majd a mieinket idén is?
Természetesen folyamatosan követem az eredményeket, talán még jobban is izgulok, mintha én is ott lennék.
Miért van ekkora felhajtás a verseny körül?
Egyértelműen a mítosza, a történelme teszi naggyá. Sok nagynevű futót ismerek, aki azt mondta, hogy a Spartathlon sokkal jobban izgatja őket, mint, mondjuk, a világbajnokság. Rengeteg sportolónak ez az év főversenye, ennek rendelik alá az esztendő minden napját, itt akarnak a legjobb formába kerülni. Sok nehézsége van, említhetném a meleget, a távot, a hegyeket vagy a kutyákat is, utóbbiakkal nagyon kell vigyázni. Emlékszem, egy alkalommal a dupla Spartahlonon, azaz az Authentic Phidippides Runon háromszázhatvan kilométernél tartottunk, amikor olyan részhez értünk, ahol nagyon sok kóbor kutya volt. A szervezők veszélyesnek ítélték meg a helyzetet, és úgy döntöttek, hogy azon a néhány kilométeren autóval szállítják át a futókat.
Igen ám, de amikor odaértem, nem volt épp ott autó, így mentem tovább, majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy jobbról is, balról is jönnek felém ugatva a kutyák. Megijedtem, rendesen felment az adrenalinszintem, kénytelen voltam határozottan haladni előre, ám szerencsére még időben megérkezett a felmentő sereg, jött egy autó, amelybe beugrottam.
Nem bántottak, de nem éreztem magam biztonságban. Vigyázni kell magunkra, segíteni kell a másiknak. Régen nem volt ilyen összetartó az ultrafutók közössége, mint most, mindegy, ki milyen nemzetiségű, segíti az egyik a másikat. Régen magára volt utalva az ember, legfeljebb a honfitársa támogatta, most azt látom, mindegy, ki honnan jött, segíti és motiválja a másikat. Ez így is van rendjén. Sok magyar közel lesz egymáshoz, nekik támogatniuk kell egymást. Ha így lesz, akkor eltörpülnek majd a nehézségek.
Sok első bálozó van a magyar csapatban: nekik mit tanácsolna?
Ismerem a magyar futókat, nincs szükségük semmiféle tanácsra tőlem, pontosan tudják, hogy mi a dolguk és mit kell tenniük. Tanácsért az edzőhöz kell fordulni, meg el lehet lesni ezt-azt a másiktól, a futótársaktól. Lesznek rutinos magyarok, akik biztosan segítenek majd rutintalan társaiknak. Nem szabad félniük, elvégezték a kemény felkészülést, azon az úton kell végigmenniük, amit elterveztek maguknak, vagy amit az edzőjük kijelölt. Nem szabad más taktikát követni, nem szabad most már változtatni. Előfordulhat, hogy a hév elviszi valamelyik kezdő futót, de összefogással mindent meg lehet oldani és el lehet érni. Minden magyarnak azt kívánom, hogy a tervei szerint csinálja végig, én itthonról szurkolok nekik.
Az előbb a rutinosabb magyarokat említette, közéjük tartozik Bódis Tamás is, aki 2019-ben győzött a Spartathlonon, és most kiváló formában van: mire lehet képes?
Tomi formája bizakodásra ad okot, látok rá esélyt, hogy érmet nyer. Én is azt látom, hogy kiváló formában van, ráadásul sokat gyorsult az elmúlt időszakban. A görög Fotisz Zizimopulosz nagyszerű futó, nem véletlenül nyerte meg a legutóbbi három Spartathlont, ráadásul a hazai pálya előnye is mellette szól. Ha minden összejön, akkor Tomi odaérhet az első háromba.
Fotók: Bogár János / Facebook
