Rutinos Spartathlon-résztvevőnek számít, ötször volt már ott, 1991-ben megnyerte a legendás versenyt, ám a tavalyi évhez hasonlóan idén sem sorsolták be. Szomorú?
Való igaz, sajnos a tavalyi év után idén sem sorsoltak be a mezőnybe, nem voltam szerencsés, de elfogadtam – mondta a Csupasportnak Bogár János, aki 1991-ben 24:15:31-es idővel győzött a Spartathlonon. – A korom miatt számomra elég nehéz már egyenes ágon bejutni, s habár nagyon szeretném, az elmúlt két évben nem jött össze. Azonban a többi magyar futónak elképesztő módon szurkolok, ugyanannyira várom a rajtot, mintha ott lennék. Tudom, hogy az összes magyar sportoló maximálisan felkészült, és azt is tudom, hogy mennyire kemény felkészülésre van szükség a Spartathlonhoz.
Két sikertelen év után jövőre is próbálkozik még?
Abszolút nem engedtem el, bízom benne, hogy még részt vehetek a Spartathlonon futóként. Érzek még magamban annyi erőt, hogy teljesíteni tudjam. Ha nem jön össze a jövőben sem, akkor azoknak örülök, akinek viszont sikerül. A sors majd eldönti, én a magam részéről mindent megteszek.
Ez az egyik legnépszerűbb és legnehezebb ultraverseny, ám úgy tűnik, egyre több futónak sikerül teljesítenie. Mi ennek az oka?
Világszinten egyre többen űzik az ultrafutást, fejlődik a sport, már nem akkora kihívás teljesíteni, mint tíz-húsz esztendővel ezelőtt. Persze, most is meg kell küzdeni érte. Sok magyar atléta le tudja már futni, a „mi időnkben”, azaz a nyolcvanas-kilencvenes években körülbelül tíz-tizenkét hazai futó volt képes teljesíteni. Nem akarok butaságot mondani, de Magyarországot tekintve manapság legalább százan képesek lennének megtenni a Spartathlon kétszáznegyvenhat kilométerét. Sokat fejlődött a futás, egyre jobbak lettek a magyarok is, örülök, hogy hatvan évesen ezt is megértem.
Követi majd a magyarokat idén is?
Természetesen folyamatosan követem az eredményeket, talán még jobban is izgulok, mintha én is ott lennék.
A mítosza miatt van ekkora felhajtás ekörül a verseny körül?
Egyértelműen a mítosza, a történelme teszi naggyá. Sok nagynevű futót ismerek, akik azt mondták, hogy a Spartathlon sokkal jobban izgatja őket, mint mondjuk a világbajnokság. Rengeteg sportolónak ez az év főversenye, ennek rendelik alá az esztendő összes napját, itt akarnak a legjobb formába kerülni. Sok nehézsége van, említhetném a meleget, a távot, a hegyeket vagy a kutyákat is, utóbbival nagyon kell vigyázni. Emlékszem, egy alkalommal a dupla Spartahlonon, azaz az Authentic Phidippides Runon háromszázhatvan kilométernél tartottunk, amikor olyan részhez értünk, ahol nagyon sok kóbor kutya volt. A szervezők veszélyesnek ítélték meg a helyzetet, és úgy döntöttek, hogy azon a néhány kilométeren autóval átszállítják a futókat, majd leteszik őket.
Igen ám, de amikor odaértem, nem volt éppen ott autó, így mentem tovább, majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy jobbról is, balról is jönnek felém ugatva a kutyák. Megijedtem, rendesen felment az adrenalinszintem, kénytelen voltam határozottan haladni előre, ám szerencsére még időben megérkezett a felmentő sereg, jött egy autó, ahova beugrottam.
Nem bántottak, de nem éreztem magam biztonságban. Vigyázni kell magunkra, segíteni kell a másiknak. Régen nem volt ilyen erős az ultrafutók közössége, mint most, mindegy ki milyen nemzetiségű, segíti az egyik a másikat. Régen magára volt utalva az ember, csak a saját nemzetiségű társa támogatta, most azt látom, hogy mindegy, ki honnan jött, segíti és motiválja a másikat. Ez így is van rendjén. Sok magyar közel lesz egymáshoz, nekik segíteni és támogatni kell egymást. Ha így lesz, akkor eltörpülnek majd a nehézségek.
Sok első bálozó van ott a magyar csapatban: nekik mit tanácsolna?
Ismerem a magyar futókat, nincs szükségük semmiféle tanácsra tőlem, ők pontosan tudják, hogy mi a dolguk és mit kell tenniük. Ilyenkor el lehet lesni ezt-azt a másiktól, a futótársaktól, valamint az edzőktől jó tanácsokat lehet kapni. Lesznek rutinos magyarok, akik biztosan segítenek majd a kevesebb rutinnal rendelkező társaiknak. Nem szabad félniük, elvégezték a kemény felkészülést, azon az úton kell végigmenniük, amit elterveztek maguknak. Nem szabad más taktikát követni, nem szabad most változtatni. Előfordulhat, hogy a hév elviszi valamelyik rutintalanabb futót, de összefogással mindent meg lehet oldani és el lehet érni. Minden magyarnak azt kívánom, hogy a tervei szerint csinálja végig, én itthonról szurkolok nekik.
Az előbb a rutinosabb magyarokat említette, közéjük tartozik Bódis Tamás is. A remek futó 2019-ben győzött a Spartathlonon, kiváló formában van: mire lehet képes?
Tomi formája bizakodásra adhat okot, látok rá esélyt, hogy érmet nyerjen. Azt látom, hogy kiváló formában van, ráadásul sokat gyorsult az elmúlt időszakban. A görög Fotisz Zizimopulosz nagyszerű futó, nem véletlenül nyerte meg a legutóbbi három Spartathlont, ráadásul a hazai pálya előnye is ott van neki. Amennyiben minden összejön, akkor Tomi odaérhet az első háromba.
Fotók: Bogár János / Facebook
