Csak nem akar sikerülni a harmadik.
Nem, de őszintén szólva magam is csodálkoztam volna, ha a legjobbak között végzek – mondta a Magyar Futósport Egyesület ultrafutója, aki 2007-ben és 2012-ben is megnyerte az Ultrabalaton férfi egyéni versenyét. – Jóllehet a felkészülés során mindent megtettem annak érdekében, hogy jól szerepeljek, már akkor éreztem, nem ez lesz a legemlékezetesebb versenyem. Ennek tükrében az volt a célom, hogy egészségesen el tudjak indulni, és súlyosabb sérülés nélkül befejezzem a versenyt. Amolyan biztonsági futást tartottam, nem akartam kockáztatni. Végig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy nagyobb gond nélkül beérjek. Végül sikerült is, bár a verseny előtt azt fogalmaztam meg magamnak, jó lenne húsz-huszonnégy óra alatt teljesítenem a távot. Sajnos nem így alakult, de egyáltalán nem zavar.
Összeszámolta már, hány Ultrabalatonon indult?
Pontosan nem tudom megmondani. Néhányat ki kellett hagynom, de ha gyorsan utánaszámolok, körülbelül tízen.
Visszatérve a péntekre: hogy esett a futás?
Eléggé rosszul, talán ez volt eddig a leggyötrelmesebb Ultrabalatonom, pedig az edzések nem ezt vetítették előre. Edzőm tanácsára szándékosan »lájtosabban« kezdtem, nehogy elfussam magam, az ultratávokkal járó gyötrődésen mégsem tudtam igazán túllendülni. Persze nemcsak én vagyok így vele, hanem a kortársaim is – mindannyiunknak meg kell küzdenünk a testi és lelki bajaival.
Bogár János profilja
1964-ben született, 1991-ben nyerte meg első nagy nemzetközi versenyét, a nem hivatalos ultramaratoni futó-világbajnokságként is emlegetett Spartathlont. Három évvel később, 1994-ben Európa-bajnoki címet szerzett 24 órás futásban. Összesen hatszor nyerte meg a Bécs–Pozsony–Budapest Szupermaratont, hétszer a Békéscsaba–Arad Szupermaratont, és kétszer (2007, 2012) lett első az UltraBalatonon. Tavaly a Kassa–Miskolc Ultramaratonon is diadalmaskodott, 2011-ben pedig megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) fair play díját, majd 2016-ban bekerült a Magyar Ultrafutás Dicsőségcsarnokába.
Elégedett az eredményével?
Összességében igen, mert azért arra figyeltem, hogy szintidőn belül fussak.
Ha már szóba hozta a kort: a legidősebb induló a hatvanhat éves Hajdu Péter volt, ön tízzel kevesebb. Azért van még önben késztetés?
Hogyne! El kell azonban fogadnom, hogy nem lehetek már ott a legjobbak között. Elég hosszú volt a mostani verseny, több mint harminc órán át futottam, ennél több időt csak a negyvennyolc órás versenyeken töltöttem. Mégis jó szívvel gondolok vissza a mostani megméretésre. Érdekes volt testközelből látni, ahogyan mindenki küzd és szenved. Korábban, amikor rendre a mezőny élén haladtam, ezt nem tapasztalhattam meg. Végig rengeteg támogatást kaptam futótársaimtól és a szurkolóktól is.
Kicsit beszéljünk a fiatal generációról. Csécsei Zoltán és Bódis Tamás között óriási volt a küzdelem az élen.
Mindkét futó előtt megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogy kiugró eredményt érjen el az ember, kell egy jó futótárs is, egy ellenfél, aki ellen küzdeni lehet. Ebből a szempontból Bódis és Csécsei nagyon jól kiegészítik egymást, rivalizálásuk ösztönzi a többieket is. Meg kell említenem még Beda Szabolcsot, aki nem szólt bele a versengésbe, de nagyon tehetséges.
Mik a tervei erre az évre?
Mindenféleképpen indulni szeretnék a Spar Budapest Maraton Fesztiválon, addig rendbe jövök. Ráadásul a párom is nekivág a negyvenkét kilométernek, így különös alkalom lesz mindkettőnknek. Remélem, nem jön közbe semmi.
Gondolt már a jövő évre?
Nem szeretném kihagyni a Spartathlont, amelyet az idén az utolsó pillanatban lefújtak. Ha a Jóisten is úgy akarja, legyőzzük a vírust, és mindannyian ott lehetünk Görögországban, egészségesen.
A 14. Ultrabalaton férfi egyéni versenyének végeredményét ide kattintva tekinthetjük meg.
Címlapfotó: MTI/Varga György
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
