Hihetetlen körülmények között zárták ki a 490 kilométeres Authentic Phidippides Runon : 366 kilométernél le kellett adnia a jeladóját, a napokban pedig a közösségi oldalán bosszankodott a történtek miatt. Mi történt?
Egyáltalán nem akartam és nem is akarok panaszkodni, de annyira zavar, hogy kénytelen voltam hangot adni a történteknek – mondta legendás magyar ultrafutó, Bogár János. – Ki akartam adni magamból, egyszerűen elkeseredett vagyok a történtek miatt. Negyvenkét éve vagyok a futásban, nem gondoltam, hogy ez velem egyszer megtörténik. Azonnali kizárást kaptam, de legalább hagytak volna befutni, legalább az élményt hagyták volna meg nekem, legalább a befutó után vizsgálták volna meg a történteket.
Totálisan jogtalan volt a kizárásom, egyszercsak odajöttek mellém, és közölték, hogy adjam el a jeladómat. Először azt hittem, hogy azért, mert az állomásokon a párommal, Ildikóval húsz perceket az autóban aludtunk, de kiderült, hogy mások is ezt csinálták, szabályos volt, és mással akadt problémájuk.
Mivel?
Azt hitte az egyik versenybíró, hogy ötszáz métert autóban vitték. Elképesztő rágalom, elküldtük a GPS koordinátákat, az órám adatait és a nyomkövetőmet is, minden adat az én igazamat támasztja alá. Nem vagyok hülye, hogy egy ilyen versenyen ötszáz méter kocsikázással veszélybe sodrom magam.
Ki lenne képes ötszáz méterért kútba dobni mindent? Nem tudom, hogyan gondolta az a bíró, annyira felháborító, hogy még sok-sok nap elteltével is csak nézek magam elé. Az eredményhirdetésre sem tudtam elmenni, igazságtalanság történt. Nehéz túllendülnöm a történteken.
Érezni lehet a hangján, hogy mélyen érintették a dolgok.
Ahogy telik az idő, egyre jobban zavar. Ami a legjobban fáj, hogy a kedves futóbarátoknak és azoknak, akik bíztak bennem, nem tudtam teljesíteni az ígéretem. Megígértem, hogy a támogatásukért cserébe igenis teljesítem a versenyt. Önerőből nem tudtam volna részt venni az eseményen, sokan segítettek, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönöm. Az lett volna tőlem a minimum, ha lefutom a távot és beérek a célba, ezzel meghálálom a sok kedves ember támogatását. Ezt a szervezők, pontosabban egy versenybíró elvette tőlem. Azóta sem kaptam semmilyen választ, várom tovább a levelüket. Azonban biztos vagyok benne, hogy nem fogják elismerni a tévedésüket, nem akarnak nagy felhajtást ebből. Annyit mondtak a helyszínen, hogy várnak vissza szeretettel jövőre is…. Keserű a szám íze.
Háromszázhatvanhat kilométerig milyen volt a futás?
Hullámvölgyeket és hullámhegyeket éltem át, igyekeztem sokszor keveset pihenni, hogy ne kerüljek padlóra. Kétszázkilencven kilométernél össze kellett szednem magam, közel volt a szintidő, a frissítőállomás már össze is pakolt egy helyen, ám a check pointig el kellett jutnom. Sikerült, majd a hegyről lejőve öt ember meg tudtam előzni, belendültem, ekkor a szintidő is eltávolodott tőlem. A hegy remekül jött ki, felfelé és lefelé is végig tudtam futni, ez volt a fordulópont, ekkor azt éreztem, hogy végig tudom csinálni. Ahogy telt az idő, az emlékek is előjöttek, ezekből pedig erőt tudtam meríteni.
Egyre jobban kezdtem érezni magam, egyre jobban haladtam, erre pont kiszedtek… Nehéz beszélni róla. Azt viszont mindenképpen el szeretném mondani, hogy Ildikó ismét elképesztő munkát végzett, ezúton is köszönöm szépen neki, illetve hálás vagyok Tamás Ritának is a szép és megható soraiért.
Hogyha már várják vissza szeretettel: a történtek ellenére jövőre ismét ott lesz?
Akkora űr maradt bennem, hogy az valami elképesztő… Akkor szedtek ki, amikor a legjobban ment, amikor átestem az összes holtponton.
Mindezek ellenére azt kell mondanom, a szervezés tökéletes volt, egy ember viszont nagyot hibázott, egy ember hibája miatt ne köszörüljem ki ezt a csorbát?
Imádom ezt a versenyt, van bennem csalódottság, de jelen pillanatban azt érzem, hogy ott leszek jövőre is.
Fotók: Bogár János / Facebook
