Míg mások pihennek, netán kirándulnak, aktívan kikapcsolódnak az utolsó szép őszi napok egyikén, Bogárdi Szilvia gondosan pakol: a 2018-as Ultrabalaton korábbi győztese a héttagú sportolói magyar csapat tagjaként (rajta kívül Bódis Tamás, Büki Tivadar, Csécsei Zoltán, Halama Levente, Máténé Varju Edit, Zétényi Szvetlana) csütörtökön utazik a franciaországi Albiba, ahol a 24 órás világbajnokságot rendezik meg.
Bogárdi az elmúlt hetekben két lépéssel is közelebb került álma megvalósításához, azaz hogy teljesítse az Abbot Marathon Majorst, amely a hat legnagyobb és legnépszerűbb városi maratoni futást foglalja magában. Bogárdi már futott New Yorkban és Tokióban, nemrég pedig a berlini és a chicagói maratonit is teljesítette (már csak Boston és London van hátra) – ezekkel hangolt a vb-re.
„Berlinben még versenyként futhattam meg a maratonit, ám tekintettel a huszonnégy órás világbajnokságra, Chicagóban ezt már nem tehettem meg – fogalmazott Bogárdi Szilvia. – Az edzőm azt mondta, vigyek pénzt, annyira nyugis legyen a futás, hogy akár vásárolhatok is. Azért nem vásárolgattam, de tényleg amolyan fun runt csináltam, élveztem, hogy semmilyen teher sincs rajtam, nem számít az időeredmény. Berlinben nem sokat láttam a városból, Chicagóban annál inkább. Odamentem pacsizni az emberekhez, kicsit őrjöngtem velük, élveztem a futás a minden pillanatát.”
Amióta azonban hazaért – sőt már azóta, hogy repülőgépre szállt a tengerentúlon –, minden a 24 órás világbajnokság körül forog. Mint mondja, negyedóra sem telik el úgy, hogy ne jusson eszébe a vb, gondolataiban már napok óta készítette össze a „motyóját”, amelyet a nemzeti ünnepnek köszönhetően a szerdai szabadnapon nyugalomban pakolt össze.
„Kicsit ismeretlen nekem ez a világ, hiszen csak másoktól hallottam a világbajnokságról, nem szerepeltem még rajta. Az áprilisi sárvári verseny tapasztalatait beépítjük a taktikámba, amelyet az edzőmmel egyeztetek. Igyekszem nyugodt lenni, ám azért van bennem izgalom, ami talán csak akkor múlik el, amikor elrajtolunk.
Biztosan érzelmi hullámvasutat járok majd be: megy, nem megy, hiszek magamban, kevésbé hiszek – ez már csak ilyen.”
Bogárdi az egyetlen 24 órás versenyét az idén Sárváron teljesítette (és nyerte meg), akkor 226.577 km-es eredménnyel ért el A-szintet a világbajnokságra.
„Mint minden nagy versenyt, ezt is ünnepnek tekintem, a befektetett edzésmunka ünnepének. Elsősorban arra törekszem, hogy a felkészülési folyamat a sárvárinál jobb eredményt hozzon, és képes legyek hozzátenni a csapat teljesítményéhez – minden más ajándék.
A legszerencsésebb esetben egyéni legjobbat futnék, és kellemes versenyt tudhatnék magam mögött. Mármint kellemeset abban az értelemben, hogy nem hátráltat sérülés vagy más – mert egyébként iszonyat nehéz lesz, az biztos.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!