Pásztory Krisztián életében fontos szerepet játszik a futás és a túrázás, ráadásul a Kékes Kutató Mentőcsoport tagjaként fontos munkát lát el szabadidejében.
„Kétezertizenháromban elveszítettük Kiss Péter hegymászót, majd a család és a túrázóközösség létrehozta a róla elnevezett emléktúrát a Mátrában – mondta a kezdetekről a 45 esztendős Pásztory Krisztián. – Meghívást kaptam az eseményre, amelyen minél jobb időt akartam teljesíteni. Kétezertizenhétben aztán Berkesi Judit, az M4 Sport műsorvezetője hívta fel a figyelmet a közösségi futásra. A Wizz Air Félmaratonon egyből indultam is, sokan hármas váltóban teljesítették, én egyedül. Lefutottam, túléltem, az eredményemmel nem voltam elégedett, de mivel ez volt az első versenyem, boldog voltam, hogy célba értem. Azóta majdnem húsz félmaratonit teljesítettem. Mindig jobb eredményt akarok elérni, de gerincproblémák hátráltatnak, így pedig nehéz.”
A Heves megyei futballbajnokságok különböző osztályaiban bíráskodó sportoló elmondta, bokatörése után napra pontosan egy évre nagy tettet hajtott végre.
„Kétezertizenhét októberében a Galya 50 elnevezésű túra ötven kilométeres távján néhány kilométerrel a rajt után külső bokatörést szenvedtem. Igazi csoda volt, hogy két hónap gipszviselés után, pontosan egy évvel később teljesítettem életem első maratoni távját a Spar Maratonin.”
Pásztory Krisztián kétszer is lefutotta Barcelonában a félmaratonit.
„Kétezertizennyolcban megláttam az egyik ismerősöm bejegyzését a barcelonai maratoni versenyről, akkor eldöntöttem, én is futni akarok a katalán városban. Egy évvel később megvalósítottam az egyik álmom, lefutottam a félmaratonit Barcelonában. Örök emlék marad, ahogy Kenenisa Bekele olimpiai és világbajnok hosszútávfutó melegített közöttünk. Majdnem húszezer versenyző, kellemes tizenöt Celsius-fok, remek hangulat jellemzi az eseményt. Rá egy évre is kint voltam, és teljesítettem a versenyt.”
A sportember mesélt néhány emlékezetes viadaláról, illetve hogy az idén ismét ott lesz az Ultrabalatonon.
„Kétezertizenkilencben a Szabad
ka Félmaratoni nehéz volt. Remek volt a pálya, gyönyörű Szabadka belvárosa, ám szeptember elsején harminc Celsius-fok feletti hőmérsékletben kemény volt. Sokan fel is adták a versenyt, én beértem a célba. Ugyanebben az évben négyen teljesítettük az Ultrabalatont, az elején futottam tizenegy kilométert, majd a végén ötvenet. Utólag kiderült, akkor már voltak problémák a gerincemmel, éreztem is a teljesítményemen. Ezúttal is részt veszünk az Ultrabalatonon, tíztagú csapatban futjuk le a távot. A Panoráma Trail negyvenöt kilométeres terepfutóverseny is szép, de kemény emlék. A rajt után nem sokkal már tudtam, hogy nehéz lesz. Van benne jócskán emelkedő, vegyes burkolat, murva, kő, agyag, aszfalt… Jobb időt akartam futni, de büszke vagyok rá, hogy teljesítettem.”
A futás mellett nagy szerepet játszik életében a túrázás is.
„A túrázás az egyik legfontosabb az életemben, a mai napig rendszeresen járok. Doboznyi túrázós jelvényem van, az évek alatt különböző hosszúságúakat teljesítettem, többek között húsz, harmincöt, ötvenhét, hatvan vagy éppen nyolcvan kilométereseket.”
Címlapfotó: Panoráma Trail
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
