Remek győzelmet aratott a Balatonfüredi UltraFutó Fesztiválon. Milyen céllal érkezett?
Előzetesen kilométerszámot tűztem ki magam elé – monda Horn Zsanett. – Korábban futottam már hat óra alatt hatvannyolc és hatvankilenc kilométert is, de a hetvenet még nem értem el, így most az volt a célom. Amikor meglett a hetven kilométer, úgy voltam vele, hogy onnantól sétálok, de az egyik segítőm szólt, hogy fussak még, hadd legyen egy kis „apró” fölötte, és akár meglehet az edzőm által emlegetett hetvenhárom is. Ennek hatására elkezdtem még kocogni a hajrában, de természetesen nagyon boldog voltam, amikor elértem a bűvös hetvenes határt.
Milyen volt a futás?
Az edzőmmel egyeztetve mindössze annyi volt a taktikám, hogy egyenletes tempóban fussak, ő a rajt előtt a hetvenhárom kilométert tűzte ki, ez majdnem meglett. Igyekeztem figyelni a frissítésre, az viszont nem segített, hogy esőben kellett rajtolni.
Az kevésbé zavar, ha menet közben kezd el esni, de ha esőben kell rajtolni, azt nem nagyon szeretem. Nem esett jól a sok víz, de hát az időjárási körülmények mindannyiunknak ugyanazok voltak. És ráadásul én csak hat órát futottam, szavam nem lehet a hosszabb távot futókhoz képest…
Körülbelül az első két órában zuhogott, majd egyre kellemesebb lett az idő. A pálya nem volt rossz, de nekem nem jött be, nagyon sok kanyar tarkította az útvonalat, a fordítóknál pedig rengeteg pocsolya volt. A talpamnak egyáltalán nem esett jól a sok víz. A versennyel és a szervezéssel viszont mindenki elégedett lehet, ismét nagyszerű rendezést láthattunk Baranyai Mátééktól.
Az esős rajt volt a legnagyobb kihívás?
Mivel nem hoztam sem cserezoknit, sem cserecipőt, ötven kilométertől már nagyon fájt a talpam, de szerencsére a korábban törött bokámat nem igazán éreztem, elviselhetően sajgott.
Ha már a törött bokáját említette: hogy történt az eset?
Tavaly decemberben külső bokatörést szenvedtem, ami miatt előbb gipszet kellett viselnem, majd rögzítőt kaptam. Februárban lassú sétával és kocogással elkezdtem a mozgást, de nehéz volt visszaállni a saját tempómra. Az első versenyem a márciusi BSZM volt, ami egészen jól ment, igaz, itt volt mindennap pihenő, ami könnyebb, mint egészben lefutni a kétszáztizenegy kilométeres Ultrabalatont.
Motivációs céllal karácsonyra kaptam nevezést az Ultrabalatonra, ám úgy voltam vele, előbb megnézem a BSZM-et, majd utána döntök. Mivel azt éreztem, hogy napról napra erősebb a lábam, ott voltam az Ultrabalatonon, amely hála a biciklis kísérőmnek egész jól sikerült, harmadik helyen értem be a célba.
A nyáron kicsit kevesebbet futottam, mint a korábbi években, a nyári versenyekből csak a Korinthosz 80-on és a Szőlőskörön vettem részt.
Milyen céljai vannak még az év hátralévő részére?
Az október végi Super6 hatórás verseny még tervben van, illetve a novemberi Korinthosz Final Dance-en is ott szeretnék lenni. Ezt követően idén már nem tervezek versenyezni, kis pihenő után kezdődik az alapozás 2025-re.
