Csak a járvány győzte le a Boston Maratont

Az olimpiai verseny mellett a legfontosabb maratoniként általában a bostonit jelölik meg, amit részben az is magyaráz, hogy egy évvel az első modern kori ötkarikás játékok után rendezték meg először, ráadásul létrejöttét az olimpia inspirálta.

Az első bostoni maratonit 1897. április 19-én rendezték meg, és egészen 1968-ig rendre április 19., a Patriots’ Day (a hazafiak napja) volt az időpontja.

Ezután a jeles nap mozgóünneppé vált, április harmadik hétfőjére került. A bostoni maratoni tagja a World Marathon Majorsnek, azaz a hat nagy maratoni egyike.

Az első maratoni 15-ös indulói létszáma idővel jócskán bővült, 2015-ben már 30 251 nevezőt regisztráltak. A centenáriumi 1996-os a világ legnagyobb maratoni eseménye volt 38 708 nevezővel, 36 748 indulóval és 35 868 célba érkezővel, a rekord a 2004-es New York-i maratoniig élt (37 357 induló, 36 544 célba érő) is. A táv – minimálisan – többször is változott, 1926-ban vált véglegessé (26 mérföld 385 yard, azaz 42.195 km), ekkor került a rajtvonal Hopkintonba.

Először 1966-ban futott nő – nem hivatalosan – Bostonban, de Roberta Gibb azért nem kapott rajtszámot, mert a versenyigazgató Will Cloney nem engedte, mondván, a nők pszichológiailag képtelenek megtenni a távot – Gibb aztán a célba érők kétharmadát megelőzte.

Egy évvel később Katherine Switzer már rajtszámmal a hátán futhatott, de célba érkezését jelentősen nehezítette, hogy az egyik szervező (!) többször is bántalmazta, plusz a rajtszámot is le akarta tépni a hátáról…

A nők 1972-től nevezhetnek hivatalosan a Bostoni maratonira (az első győztes Nina Kuscsik); az első major maratoni az 1975-ös, amelyen megjelent a kerekesszékes versenyszekció is.

 

 

Jöhetett világháború vagy bármilyen pusztítás, 2020-ig minden évben megrendezték a versenyt, amely így a világ legrégebbi évente megtartott maratonija. Az első világháború azért annyiban hatott rá, hogy 1918-ban megváltozott a lebonyolítás, arra az évre tíztagú katonai váltók versenye lett.

A folyamatosság különösen annak ismeretében jelentős, hogy 2013. április 15-én két robbantásos merényletet követtek el, három ember meghalt, száznegyvenen megsérültek.

 

 

A támadás mégsem törte meg a szervezőket vagy a nevezőket, egy év múlva – szigorú biztonsági intézkedések mellett – ugyanúgy megrendezték a versenyt.

Etikai szempontból a szomorú esetek közé tartozik, hogy Rosie Ruiz csalva akart nyerni 1980-ban. Elsőként ért célba a nők között, ám a szervezőknek feltűnt, hogy nem szerepelt a videofelvételeken. Kiderült, a táv nagy részét elcsalta, csak körülbelül egy mérfölddel a cél előtt olvadt a tömegbe, s kezdett a győzelemért futni. Természetesen kizárták, és a kanadai Jacqueline Gareau győzött.

Az esemény történetének jelentős részében nevezési díj nélkül lehetett indulni, igaz, a győztes is csak olajfaágból font koszorút kapott. Mivel a profi atléták megfelelő díjazás nélkül nem akartak rajthoz állni, 1986-tól pénz is jár a presztízs mellé. A férfi győztes akkor 60 ezer, a női 39 ezer dollárt kapott, plusz egy-egy Mercedes-Benz autót. Egy másik mérföldkő: két évvel később, 1988-ban a kenyai Ibrahim Hussein nyert, ő az első afrikai győztes a major maratonik történetében. Szintén érdekesség, hogy 2011-ben Geoffrey Mutai a világ legjobbjával (2:03:02) győzött, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) azonban nem hitelesítette világcsúcsként, mivel szerinte a pálya nem felelt meg a feltételeknek – a szervezők is hiába kérték a rekord elismerését.

Bár a verseny majdnem mindent túlélt, a koronavírus-járvány miatt 2020-ban nem rendezték meg, sőt már azt is tudni, hogy 2021-ben biztosan nem áprilisban tartják. Minden más bizonytalan.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!