„Az egész úgy kezdődött, hogy a három-négy fős péceli futócsapatunknak szerettem volna pólót csináltatni, de leráztak mindenhol, hogy ez túl kis mennyiség. Ezen felbosszantottam magam és elkezdtem utánanézni, milyen technológiákkal lehet gazdaságosan akár egy-egy darabot is gyártani. Belevetettem magam és kitanultam a módszereket. Grafikusként már korábban is dolgoztam, de volt tapasztalatom értékesítés, marketing területén is, sportruházati márkák termékmenedzsereként” – kezdi a történetét Oertel Nándor, a Spartathlon Magyar Csapat hivatalos egyenpólójának felelőse.
Segítenek a teljes folyamat során, a tervezéstől a megvalósításig, ami szerinte szuper érzés, és amellett, hogy nagyon jól bírja a terhelést, azt is fantasztikus dolognak tartja, hogy imádja a munkáját.
„Korábban is kapcsolatban álltam a sporttal, de valahogy mindig az volt az érzésem, csak az a lényeg, hogy minél többet eladjak a kereskedőknek, hogy ők egyre többet eladhassanak az üzletekben – fogalmazott Oertel. – Aztán fél évente újra eladni nekik a termékeket és egyre többet. Nekem kellett “rátukmálnom” a legyártott termékeket a vevőkre.”
Most pedig úgy érzi, másik irányból jön az igény, azaz valaki szeretne egy egyéni futópólót, ő pedig teljesíti az álmát. Egyébként mellékállásként kezdte a pólók nyomását, majd idővel teljes állás lett belőle, és amikor nem bírta már egyedül, akkor bővültek két főre, most pedig már három fővel dolgozzák „halálra”, vagyis inkább „boldogra” magukat Szatmáry Évivel és a feleségével Nikával. A pólók nyomásán kívül sokféle kiegészítőt is készítenek és egyre többször települnek ki futóeseményekre.
„Sokszor egy versenyen az is segít átbillenteni a holtponton, ha olyan pólókat látok másokon, amelyek a mi műhelyünkben készültek. Olyat alkotok, amilyet a futó szeretne, vagy még jobbat!”
Az első ultrám a Suhanj!6 éjszakai hatórás futás volt 2014-ben, ahol 53.122 km-rel beleszagoltam a maraton feletti világba. Azt hiszem itt lettem szerelmes a hosszú futásokba igazán. A legkönnyebb versenyem talán a Spártai százas volt 2018-ban, ahol bár voltak holtpontok, de egyetlen méter sétálás nélkül sikerült teljesítenem a 100 km-t 9:43:55 alatt. Fantasztikus élmény volt.
A futók igényeinek felmérése, megtervezése és legyártása mellett azért a saját edzéseit sem hanyagolja a grafikus, és komoly versenycéljai vannak a jövőre nézve. Két éve dolgozik együtt Maráz Zsuzsannával, pulzuskontrollos edzéssel, feladatos futásokkal, regeneráló futásokkal, hosszú terep- és aszfaltos futásokkal.
„Heti nyolcvan és száz kilométer között futok átlagosan – folytatta. – Amúgy a sport mindig is meghatározó volt az életemben. Gyerekkorom óta sportolok, úszás, karate, asztalitenisz, atlétika é görkori váltogatta egymást. Úgy hét-nyolc éve kezdtem kicsit komolyabban venni a futást, az első maratonomat szerettem volna négy órán belül futni, de erre várnom kellett a negyedikig…”
Oertel Nándor első három maratonijának ideje 4:00:21, 04:00:39 majd 04:00:00 lett. Beleszagolt kicsit a triatlonozásba, teljesítette az Extrememan-t Nagyatádon kétfős váltóban, aztán egyénileg is, később pár féltávú ironman versenyt is. Jelenleg sajnos épp egy hosszabb sérüléssel küzd, de igyekszik gyorsan átvészelni, gyógytornázik és gerinctornát végez, TRX-edzésekre jár, hogy mihamarabb újra futhasson.
„Sajnos a négy idei tervem egyelőre kútba esett, a Black Hole-t a koronavírus miatt már meg sem rendezik, nagyon készültem az Ultrabalatonra és a Korinthosz 160-ra is, de majd meglátjuk, hogyan jövök formába újra…” – mondta.
Az Ultrabalaton egyébként is fájó pont az életében, mert az volt az egyetlen verseny, amit fel kellett adnia, ugyanis komoly sérülést kockáztatott volna, ha folytatja.
„Száznegyvenkét kilométernél a vádlimban jelentkező fájdalom miatt kiszálltam – emlékezett vissza. – Ezt is inkább fejben volt nehéz feladni, mert jól felkészültnek éreztem magam és jól is ment a futás végig. Cserébe kicsit kárpótolt a tavalyi Korinthosz 160, mert ez volt az idáig a leghosszabb futásom. Bár időben tovább tartott, mint amit terveztem, de ilyen távon pikk-pakk átértékeli az ember a tervet menet közben. Megküzdöttem minden méterért tisztességesen.”
Futókkal dolgozni szenvedélyes futóként eléggé életet jelent számára, pláne, hogy a családja is maximálisan partner ebben. Persze nem könnyű a logisztika, ha az embernek felesége, gyermekei és sok munkája van, de megoldják, már csak azért is, mert felesége, Nika is sportfüggő, ezért mindkettejüknek fontos, hogy a rendszeres sportolás beleférjen az életükbe.
„A gyerekek is jó példát látnak, születésük óta sportolnak ők is, a babaúszástól kezdve az úszáson és a talajtornán át az akrobatikus tornáig. Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, úgyhogy mi például a tévézésre és egyéb kevésbé fontos dolgokra szánt időnket sportolásra fordítjuk. Sportolunk munka előtt vagy után, ha úgy jön össze akkor késő este.”
Az álomversenyről
„Szerintem mint sok mindenkinek, nekem is a Spartathlon teljesítése a legnagyobb vágyam. Három alkalommal jártam ott kísérőként és tudósítóként, őrületes hangulata van a versenynek. Az a fizikai és érzelmi hullámzás, amit a versenyzők átélnek, semmihez sem fogható. Maga a pálya egyáltalán nem szép, sokszor halad forgalmas főutakon, olajfinomítók, gyárak mellett, mégis magával ragad. Idén szerettem volna jelentkezni a sorsolásra, meg is lett volna hozzá a kvalifikációs időm a Spártai százas és Korinthosz 160 eredményem révén, de sajnos a sérülésem közbeszólt. Nem adom fel, lesz még rá lehetőségem. Idén megint tudósítani fogok és kísérni egy futót.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
