Bódis Tamás (világbajnoki ezüstérmes ultrafutó): Ott leszek Csécsei Zoli kísérletén, az utolsó órában pedig én is futok majd a mellette lévő padon. A legfontosabb szempont nekem az lenne, hogy azok az emberek vegyenek körül, akik számítanak – és hogy ne legyen áramszünet!
Lubics Szilvia (háromszoros Spartathlon-győztes): A leghosszabb távom, amit padon edzettem, talán 54 kilométer volt. A pad nekem éppen azt nem adja meg, amitől imádok futni: a szabadságot és a körülöttem levő világ megcsodálását. Kívánom, hogy teljesüljön Zoltán álma – kőkemény lesz, az biztos.
Csécsei Zoltán és a futógép
Zétényi Szvetlána (12 órás magyar bajnok): Zolit nagyon elszánt, tapasztalt futónak ismerem. Biztos vagyok benne, hogy sikerül a terve. A 24 órás futás eleve nagy koncentrációt és monotóniatűrést igényel, a futópados futáskor ez duplán is igaz. Nagyon figyelni kell az állandó tempótartásra, és ahogy fárad az ember, ez nem egyszerű.
Vágó Bogi (válogatott ultrafutó): Ha lenne esélyem 24 órát futni futópadon, akkor megköszönném a lehetőséget, és elmennék inkább inni. Zolinak kitartást, benne megvan a kraft. Biztos vagyok benne, hogy megcsinálja. Minél kevesebb vécézést kívánok neki!
Bogárdi Szilvia (válogatott ultrafutó): A legnagyobb távom futópadon félmaratoni volt – nekem ez nehéz műfaj. Ha futópados csúcskísérletre készülnék, talán az lenne a legfontosabb szempont, hogy mindvégig fenntartható legyen a motivációm. Zolinak sok sikert és kitartást kívánok, de talán még jobb, ha egyszerűen csak annyit, hogy szúrja idegből!
Mihalik Norbert (válogatott ultrafutó): Szeretek futópadon futni, teljesen kikapcsol. A legfontosabb talán az lenne, hogy mentálisan is teljesen rendben legyen a futó, mert ennyi időn keresztül a monotónia miatt kell a fókusz, ahhoz meg kell az ép lélek. Zolinak csak annyit üzenek, ugyanolyan mosolygósan és céltudatosan, ahogy legutóbb a vb-n is!
Maráz Zsuzsanna ((válogatott, háromszoros Ultrabalaton-győztes)): Nagyon szurkolok neki, hogy sikerüljön. Elképzelni sem tudom, hogy ennyit fussak gépen. Arra az esetre használom, ha például ónos eső miatt nem lehet a szabadban futni. Gépen futni huszonnégy órán át szerintem iszonyú nehéz lehet. Zoli már 12 órán át bizonyított, hogy képes erre a feladatra, most is sikerülnie kell. Annyit üzennék neki, hogy fejben egy pillanatra se engedje el a célt! Gondolatban vele leszünk.
Tony Mangan (a 48 órás futópados futás csúcstartója): A 48 órás csúcsdöntésemet a pekingi olimpia maratoni számának napjára időzítettem, a férfiak versenyét néztem közben a tévén. A szabadtéri futáshoz képest van egy mentális aspektus is, ugyanakkor a sebesség tartása könnyebb a padon, mint a szabadban. Ha nem szedjük a lábunkat, leesünk. A 48 óra alatt félórás időtartamokban gondolkoztam. Zoltánnak boldog futást kívánok!
Ivan Cudin (12 órás futópados csúcstartó csapatban): Nem volt semmi tapasztalatom a 2015-ös kísérlet előtt, hiszen csak a szállodai futópadokon futottam egy-két órát előtte. Azt vártam, unalmas lesz, de nem volt az. Nagyon meleg volt a teremben, de végül kellemes élménynek mondhatom – megtanultam elterelni a figyelmemet a monotonitás veszélyéről.
Bérces Edit (világ- és Európa-bajnok ultrafutó, a 24 órás futópados futás női világcsúcstartója): Ez a műfaj annyiban nehéz, hogy tényleg egyemberes mutatvány. Óriási lelki teher egy nappal és egy éjszakán át futni egy futópadon – gyakorlatilag egy kirakatban, kiszolgáltatottan –, ahol nézőkkel és kamerákkal vagyunk körülvéve, így a legkisebb hiba is végzetes lehet. Csécsei csúcsformája és az a tudat, hogy utcai 24 órás eredményei minden eddigi világcsúcstartóiénál jobbak, okot ad a reményre, nem is kicsit. Amit ember megtehet, szinte mindent megtett a siker érdekében. Kívánom, hogy adasson is meg neki!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
