Bár a 2019-es évhez képest 2021-ben jóval kevesebb megméretésen vett részt Cseke Lilla, az ELTE Sashegyi Gepárdok ultrafutója (2020-ban a Covid és hosszabb kihagyás miatt kevesebbet versenyzett), azokon a viadalokon, amelyeken elindult, szép eredményeket ért el. Ami az előzményeket illeti, elmondta, hogy egy év futást követően 2017-től kezdett el edzővel dolgozni, és 2019 őszéig Márton Attila segítette munkáját. Ezalatt a két év alatt számos hosszabb versenyen sikerült emlékezetes eredményeket elérnie (BSZM, 6/12/24 órás futás, 100 km, Ultra Tisza-tó). Kétezerhúsz tavaszán Szabó Gábor vette át a felkészítését, azóta a Sashegyi Gepárdok tagja.
Mivel Lilla 2019 végén tartott egy rövidebb szünetet a futásban, és 2020 márciusában nagyjából négy hónap kihagyás után kezdett újra futni, abban az évben a nyári és az őszi időszakra rövidebb távokat választott (Ultra Tisza-tó: 65 kilométer, Korinthosz: 80 kilométer). A múlt évre ennek tükrében fogalmazta meg elvárásait.
„Kétezerhuszonegyre mindenképp szerettem volna visszatérni a hosszabb távokhoz, ami részben sikerült is. Egy elhúzódó ülőideg-gyulladás miatt nem tudtam pontosan tervezni, mivel az állapotomtól függött, hogy mit tudok vállalni. Tavasszal a PFB-OmszkiUltra száz kilométeres távján indultam, és nyolc és fél órás idővel második lettem. Ősszel pedig régóta dédelgetett álmom vált valóra, sikerült körbefutnom a magyar tengert az Ultrabalatonon, és 22 óra 5 perces idővel másodikként értem célba a lengyel győztes mögött” – mondta a Csupasportnak Cseke Lilla.
A korábban említett megpróbáltatások ellenére úgy érzi, nem érte csalódás, bár nem teljesen elégedett. Ennek okait így foglalta össze.
„A tavaszi száz kilométeren fejben nem voltam ott a versenyen. A magánéleti gondjaimat nem tudtam kizárni, nem tudtam összpontosítani a futásra, ezért ahogy verseny közben jöttek a nehézségek, lassan el is engedtem a küzdelmet.”
Az év hátralévő részében azonban mentálisan sokat erősödött. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a májusi, ötven mérföldes országos bajnokságon 6 óra 9 perces időeredménnyel első lett, és az Ultrabalatonon is kitűnően teljesített.
„Az ötven mérföldes verseny napjára esett a születésnapom, ami így igazi örömfutás volt. A balatonfüredi pályát remekül előkészítették, remek futóidő volt, jól sikerült a frissítésem, mindennek köszönhetően sikerült végig flow-ban maradnom futás közben. Az Ultrabalatonra nem készültem tudatosan, mivel a tavaszi és nyári időszak alatt is voltak problémák az ülőidegemmel, ezért csak akkor mertem vállalni, amikor teljesen helyrejöttem. Körülbelül egy hónappal előtte neveztem be, így szerencsére nem volt időm sokat stresszelni rajta. Sajnos szinte már az elejétől fogva folyamatosan hányás és hasmenés gyötört – ilyen egyébként még sosem történt meg velem verseny közben –, emiatt a százharmincadik kilométerre szinte teljesen elfogytam.
Pszichésen is megterheltek a nehézségek, de fejben most erősebb voltam, és némi szünet után sikerült összeszednem magam, így végül sikerült továbbmennem és végigfutnom a távot.
Edzőmmel, Szabó Gáborral – aki biciklivel kísért – boldogan értünk célba. A nehézségek ellenére életem egyik legcsodálatosabb élménye volt az Ultrabalaton, ha tehetném, már holnap újra rajthoz állnék.”
Az ünnepeket meghitt, szűk családi körben töltötte, ám nem maradt sokáig tétlen. Szabadidejében ugyanis szeret önkénteskedni, amit igyekszik összekötni a futással is. Fontos számára, hogy a futással másoknak is visszaadjon valamit az élményből, így a sport nem válik öncélú tevékenységgé. Ennek köszönhetően került kapcsolatba a Suhanj! Alapítvánnyal, amivel valóra váltotta egyik régi álmát: olyan futókkal edz, akiknek szükségük van segítségre, de ő is sokat tanul tőlük, illetve önmagáról.
„Hálás feladat, hiszen amikor a társaimat vezetem a közös futások közben, rengeteg tapasztalatot szerzek magamról is. Sokszor előfordul, hogy inkább a társam vezet engem. Jelenleg egy látássérült futóval edzek rendszeresen, aki nagyon jó partner.
Többet szeretnék részt venni a BackPackRunning vasárnapi futásain – régebben sokat futottam velük –, és ezáltal részt venni a hajléktalanok segítésében.
Csapatommal, a Gepárdokkal szívesen szervezünk közösségi futásokat, hogy összehozzuk a különböző hátterű és tempójú futókat, ezáltal közösséget és szemléletet is formálunk. Az egyik ilyen év végi futásunk során például adományokat gyűjtöttünk a rászorulóknak.”
Jelenleg hetente öt-hat alkalommal edz, emellett keresztedzésként rendszeresen jógázik, erősít, illetve air pilatesre is jár. Álma, hogy idén csapatban versenyezzen a 24 órás világbajnokságon, amelyet ősszel rendeznek. Mivel eddig egyetlen 24 órás viadalon vett részt (2019-ben), a vb-részvételhez egy újabb 24 óráson kell bizonyítania. Az aszfalton kívül terepen is szeret futni, így biztos, hogy elindul néhány terepversenyen is.
„Nincsenek különösebb elvárásaim, az adott versenyen önmagamhoz képest mindig a lehető legjobb eredményt szeretném elérni. Ha ez a tizedik helyre elég, de kihoztam magamból a legtöbbet, azt jelenti, hogy aznap ennyi volt bennem, amit el kell fogadnom. Legközelebb pedig az lesz a cél, hogy jobb legyek, mint az előző alkalommal. Óriási ajándéknak tekintem, ha sikerül megnyernem egy versenyt. Minden eredmény hűen tükrözi az aktuális állapotomat, hogy éppen hol tartok, mennyi munkát fektettem a felkészülésbe, és mennyire voltam erős mentálisan is. A lényeg, hogy adott helyzetben a lehető legtöbbet hozzuk ki magunkból, és amiből tudunk, tanuljunk, hogy legközelebb még jobban csináljuk. A huszonnégy órás kvalifikációhoz szeretném elérni az A-szintet, amely nagy motiváció az idei felkészülési időszakban.”
Rendkívül fontos, hogy rendszeresen eddzen, mert csak így tud megfelelően építkezni – Lilla ebben mindenképpen fejlődni szeretne. Úgy tartja, a váratlan helyzeteket is jól kell kezelnünk egy verseny alatt, ezért elengedhetetlen, hogy rugalmasak legyünk, tudjunk újratervezni, és ha kell, improvizálni. Noha számos remek riválisa van, úgy érzi, leginkább önmagát kell legyőznie.
„Sokkal tudatosabban szeretnék készülni, mint eddig, aminek részeként változtatnom kell az életmódomon, beleértve a táplálkozást, a stresszkezelést, továbbá mentálisan is erősödnöm kell. Szerencsére ehhez sok támogatást és segítséget kapok a szakemberektől. Foglalkozom relaxációval és autogén tréninggel, ami pszichésen és mentálisan is sokat segít. Ezen kívül érdekel a fasciakutatás, amellyel kapcsolatban tanfolyamokat végzek. Januárban elkezdtem egy sport coach képzést is, mert a jövőben szívesen foglalkoznék sportolókkal, különösen futókkal, hogy közösen keressük meg a megoldást problémáikra. Számomra az egyik legfontosabb cél, hogy magamat győzzem le, mert ha kételkednék magamban, és negatív gondolataim támadnának, feladnám a küzdelmet, legyen szó versenyről vagy a mindennapokról. Erre törekszem a futásban és a magánéletben egyaránt.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
