Nemrég eltévedtem egy hegyi úton, és az erdő sűrűjében találtam magam. Egyszer csak a kitaposott ösvény is eltűnt a lábam alól. Gondoltam, felhívok valakit, és megvárom, míg értem jönnek, de ez nem működött. Már kezdett sötétedni… Az első pánik után valahogy kikeveredtem a fák közül, és egy útelágazásnál találtam magam. Na most merre…? Végül jól végződött a kalandom, és még épp sötétedés előtt hazaértem (a nagy ijedtségre le is gurítottam egy pálinkát). Elalvás előtt eszembe jutott jó néhány félelmem a futással kapcsolatban…
„Nem vagyok elég gyors…”
„Lemaradok…”
„El fogok tévedni…”
„Fel kell adnom a versenyt, úgysem fog sikerülni…”
„Ki fogok csúszni a szintidőből…”
„Nem való ez nekem, abba is hagyom…”
Ismerős mondatok, ugye? Amiket addig ismétlünk magunkban, amíg tényleg lemaradunk, eltévedünk, feladjuk, kicsúszunk… Vagy kimaradunk közösségi futásokból, versenyekből, mert el sem indulunk. Sokszor vannak nekem is hasonló gondolataim, félelmeim. Persze, nem alaptalanok.
Amikor elkezdtem futni, közösségi futásokon gyakran lemaradoztam, hiszen kezdőként nehezen tartottam a tempót a tapasztaltabbakkal. Kaptam is érte kritikát, megjegyzéseket, ami miatt kétszer is meggondoltam, hogy fussak-e egyáltalán.
De előfordult a későbbiekben, akár edzéseken is, hogy utolsóként teljesítettem. Volt sikertelen versenyem, olyan is, amelyet feladtam. Terepen rendszeresen eltévedek, a jól kijelölt útvonal és az órára letöltött track ellenére is… Volt, amikor ez kizárással járt, de elfogadtam, hiszen ez volt a szabály (nem érintettem egy ellenőrzőpontot). De kapott már el vihar futás közben aszfalton és hegyen is, amikor órákig kellett küzdeni az esővel és a hideggel, amit nagyon nem szeretek. A tériszonyról nem is beszélve: magaslaton legszívesebben becsuknám a szemem, hogy ne nézzek a mélybe a szakadék szélén.
Ezek nem kellemes élmények, s bár tanulságosak, személy szerint néha nehezen teszem magam túl rajtuk. Van, hogy napokig (hetekig) elmegy a kedvem a futástól. De sokszor meg is erősítenek és fejlődésre sarkallnak, ösztönöznek, vagy új készséget sikerül elsajátítani egy-egy akadály legyőzése által.
Az eltévedésekből tanulva terepfutás előtt sokkal többet tanulmányozom a jelzéseket, szintrajzot, útvonalat, beszámolókat olvasok. Gyakorlásképpen ki lehet próbálni teljesítménytúrákat, be lehet járni egy-egy verseny útvonalát, de jó elmenni instant körökre, amelyeknek letölthető útvonala van, és QR-kódokat is lehet keresgélni közben. A tériszonyt nehéz kiiktatni, de hozzá lehet edződni, pl. kipróbáltam a falmászást, ami keresztedzésnek is kiváló.
Ha gyorsabb futók közé kerülök – akár közösségi futáson, akár edzésen, versenyen –, igyekszem tanulni tőlük, felvenni a tempójukat. Ha nem is tudom tartani velük a lépést, legalább megpróbáltam, és ha lemaradok, elfogadom, hogy most ott tartok, ahol, és abból próbálom kihozni a maximumot.
Nem úgy sikerül egy verseny, ahogy szerettem volna…. Megkeresem az okokat, mi lehetett a hiba.
Nem készültem fel eléggé? Nem pihentem? Túl sok a stressz? Nem összpontosítottam? Nem jól frissítettem? Sérülésem volt? Mindez együtt? Bármi is vezetett idáig, azzal foglalkozni kell, akár külső segítséggel (edző, sportcoach, gyógytornász stb.). Bátran kérj segítséget, hiszen ezért vannak a szakemberek, de egy tapasztaltabb futóval is érdemes beszélgetni.
Ha sikerül leküzdeni egy-egy akadályt, óriási erőt és lendületet tud adni. Bár nehéz legyőzni a kishitűséget, az önbizalomhiányt, vagy elhessegetni azt a gondolatot, hogy „erre úgysem vagyok képes”, megéri újból és újból elindulni. Szimpatikus egy közösségi esemény? Csatlakozz, ismerkedj, találj új társakat. Álmod, hogy fuss egy maratont? Készülj következetesen, keress edzéstervet vagy akár edzőt is. Imádod a terepet? Keress hozzá társakat, próbálkozz instant körökkel, járjatok be útvonalakat, vagy csatlakozz terepfutócsapathoz. Ha megküzdesz a félelmeiddel, az első lépést már megtetted. Ehhez kívánok sikert és örömteli futásokat!
Cseke Lilla blogsorozatának részei
1. A legszebb szigetkör
2. A legszükségesebb feladatok verseny előtt
3. Amikor a legnehezebb…
4. Legbosszantóbb bakik
5. A legnagyobb áldozatok
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!