Mi jut eszébe 2019-ről?
Nehéz év volt, hullámvölgyekkel, szóval meglehetősen kettősek az érzéseim – válaszolta Csere Gáspár, a 28 éves, a riói játékokon is szereplő hosszútávfutó, maratonista. – Tudtam, hogy kemény lesz, hiszen márciusban megházasodtam, ez új élethelyzetet teremtett. A tavaszi versenyszezonomon meg is mutatkozott a hatás, motivációsan nehéz volt visszaszokni az edzésekhez és a versenyekhez, ráadásul két éve elhúzódó derékprobléma is hátráltatott.
Miért befolyásolta ennyire a házassága az atlétikát?
A futás továbbra is a hivatásom és a munkám egyben, munka, hiszen szerződések is kötnek. Ugyanakkor korábban nagyon félretettem a magánéletet, csak az atlétikának éltem, majd rövid idő alatt jött a szerelem, a jegyesség és az esküvő, és kevésbé tudtam elmélyülni az edzésben.
A sérülés miatt is csökkent a motivációm, és mindez új kihívást teremtett, mert húsz éve sportolok, abból tíz éve komolyan, és sosem volt ennyire hosszú és mély hullámvölgyem.
Sikerült kilábalni belőle?
A nyár összeállt a forma, az őszi versenyek már egészen jól sikerültek, az amszterdami maratoni hasonlított arra, ahogyan a legjobb korszakomban futottam. Remélem, tavasszal sikerül túlszárnyalni. Ugyanakkor nem akarok túlságosan negatívan értékelni, hiszen továbbra is főállásban csinálhatom, amit szeretek. Sok elismerést kaptam, sok médiamegkeresés érkezett, azaz élveztem a sikeres sportolói lét előnyeit, még ha az eredmények nem is mindig tükrözték vissza ez a pozíciót.
Rendbe jött a sérülése?
Úgy néz ki, hogy igen. Sokat javult, de persze még kell foglalkozni vele, ugyanakkor hívő vagyok, hiszek benne, hogy jobb lesz. A derékproblémám miatt viszont elgondolkodtam, hogy meddig van értelme bizonyos feladatokra vállalkozni. Figyelnem kell a testemre is, mert nem akarom úgymond megerőszakolni az egészségemet. Elrendeztem magamban, hogy ha nem múlna el, akkor képes vagyok elengedni a futást, de egyrészt szerintem rendbe jövök, másrészt úgy érzem, eljönnek az évek, amikor jó eredményeket tudok elérni. Vágyom a sikerekre, a jó eredményekre.
Mely idei eseményeken érezte magát a leginkább egyben?
A más említett amszterdami maratonin bejöttem két óra húsz perc alá. Ez nem egyéni csúcs, de azért biztató. Harmadszor nyertem meg a felnőttek között a Wizz Air Budapest Félmaratont, illetve a tiroli edzőtábor sokat segített, hogy visszarázódjak a mindennapokba.
Csere Gáspár
A következő év a tokiói olimpiával akár a vágyott eredmények éve lehet.
Le vagyok maradva a tokiói úton, ha valaki két éve kérdezi, biztosan nem ilyen utat vázoltam volna fel magamnak. Ugyanakkor május végéig tart a kvalifikáció, tavasszal két maratonin és félmaratonikon is bizonyítani kell. Nehéz megmondani, mi szükséges a kijutáshoz, hiszen most vizsgázik a rendszer. Az látszik, még több percet kell lefaragni a mostani teljesítményemből. Az amszterdami eredmény azért is biztató, mert improvizáltunk, az utolsó pillanatban derült ki, hogy indulok, lehetett volna jobb is.
A jó formát kihasználva fut-futott még az idén valahol?
Ha most szerepeltem volna, talán több perccel jobbat eredményt érek el, de arra jutottunk, hogy inkább a tavaszra készülünk, így nem neveztem más versenyre.
Az atléták is tanulják az új olimpiai kvalifikációs rendszert?
Így van, és akkor lehet igazán okosnak lenni, ha lezajlott. Végül is a futás célja mindig az volt, hogy minél gyorsabb légy, ez nem változott, most a versenyek megválasztásában van a különbség. Eredetileg úgy látszott, érdemes lehet a magas minősítésű, pluszpontokat adókra nevezni, ám olyan nagy az afrikai mezőny, hogy nem lehet elcsípni azokat a pontokat, inkább az időre kell rámenni.
Beszéltem európai futókkal, és vannak bizakodó hangok, hogy növelik majd a mezőny számát.
Nyomás önnek az olimpiára gondolni?
Az év elején kifejezetten frusztrált voltam, hogy eszembe jutott Tokió, aztán az ősztől függetleníteni tudtam magamat. A külső elvárások helyett sokkal inkább belső késztetés a szereplés, hiszen így elsősorban magammal kell elszámolnom, ha nem sikerül. Mindenesetre mindent megteszek, hogy ismét indulhassak a játékokon.
(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 novemberében.)
Alaposan átszabták a maratoni futás olimpiai kvalifikációs rendszerét. Szintidőt ugyan meghatároztak (2:11:30), de az indulóknak csak nagyjából a fele jut el az alapján. A maradék ötven százalék a világranglista alapján vehet részt a játékokon, a rangsor az eredményt, a helyezést és a verseny kategóriáját veszi figyelembe. A maratonistáknál ráadásul lecsökkent a létszám, nyolcvanan indulhatnak a japán fővárosban.
„Nekünk, magyaroknak ez nem kedvez, hiszen hazánk olimpia-központú, így korábban nem szigorított a meghatározott szintidőkön – mondta Csere. – Elég volt egyszer jól teljesíteni, utána nyugodtan lehetett készülni. Megértem a döntéshozókat, szerettek volna nagyobb konkurenciát vinni a maratoni futásba, hogy felélénküljenek az eredmények. Afrikát leszámítva a többi kontinensen megállt a fejlődés, az elmúlt húsz évben Európában is. Már vannak pozitív hatások, sok olyan futó célozta meg a szintidőt, aki távolabb volt tőle, elhitte, hogy képes rá, és megközelítette. Ösztönző hatása van a változtatásnak, és ha nem lenne az egészségügyi probléma, nekem sem lenne gondom vele, motivál a kihívás.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
