Összességében milyen érzésekkel hagyja maga mögött 2023-at, amely többek közt félmaratoni egyéni csúcsot hozott önnek?
Pozitív kép él bennem – felelte a Csupasport kérdésére a 32 éves Csere Gáspár, többszörös magyar bajnok hosszútávfutó. – A második gyermekem születése óriási öröm, minden sikertelen tervet felülír.
Hogy végül nem jött össze a szereplés a hazai világbajnokságon, fájó pont, de a nyári, éppen augusztusi gyermekáldásnak köszönhetően „át tudtam váltani” a rossz érzésem.
Három évig tagja voltam a kiemelt válogatott keretnek, számítottak rá, hogy képviselem Magyarországot, és ez rám nyomásként hatott. Szerettem volna versenyezni a vébén, de az új élethelyzet miatt ennek nem volt realitása. Szemerei Levente sokkal jobb állapotban volt ahhoz, hogy teljesítse a küldetést. Rá kellett jönnöm, hogy itt nem én vagyok a legfontosabb, a legjobb futónak kell szerepelni, vagyis Levinek, és örülök, hogy ő indult, engem meg a családi élet öröme teljes mértékben megvigasztalt. Az említett félmaratoni mellett tízezer méteren 29:40-nel, utcai öt kilométeren 14:28-cal értem el egyéni csúcsot. Igaz, hogy a fő számom, a maraton nem alakult jól idén, a másik három távon előreléptem. Huszonhat éves koromig lineáris volt a fejlődésem, utána állandósult a hullámzás, ami felnőttkorban normális.
Hogyan élte meg az áprilisi, bécsi országos maratoni bajnokságon történteket?
Az volt talán a mélypontja az esztendőnek. A maratoni versenyszámmal kapcsolatban vívódom egy ideje, két éve elég jó egyéni csúcsot értem el, de abban a futásban is sok maradt, nem tudtam kihozni belőle a maximumot. Azóta mindig jött valami, ami meghiúsította a jó szereplésemet a klasszikus távon, emiatt kicsit kiégtem, de hát nehéz küzdelem a 42 kilométer… Áprilisban jó formában voltam, ám nem éreztem magaménak a versenyszituációt, elég nagy nyomás volt rajtam a magánéletben, az élsportolói státuszomban bekövetkezett változás miatt pluszmunkákat kellett vállalnom, félprofiként megélhetési gondjaim is akadtak, összesűrűsödtek a problémák, így végül feladtam a versenyt. Azért is fájó, mert április elején még úgy volt, én indulok a világbajnokságon a maratoni távon, ám a Bécsben történtek meghiúsították ezt.
Ez a kiégés volt az oka, hogy az év második felében a félmaratoni versenyekre koncentrált?
Igen, tudatosan döntöttem úgy, hogy egy évet pihentetem a maratont, szeretnék megújulni, hogy lelkileg vágyjak a versenyzésre, és ne a kudarcok emléke domináljon.
A félmaraton mindig is jól ment, ebben fejlődtem is, és jövőre megcélzom az Európa-bajnokság félmaratoni távját, míg a maratont illetően hasznos stratégia lehet, hogy amikor kiéhezem a 42 kilométerre, akkor indulok versenyen.
Mi publikus abból a konfliktusból, ami miatt 22 év után távozott a BEAC-tól?
Nehéz ezt röviden összefoglalni, úgy érzem, jó néhány éve kinőttem a klubot szakmailag és emberileg is, de semmi negatívat nem szeretnék mondani. Itt váltam élsportolóvá, felnőtt válogatottá, olimpikonná, hálával és tisztelettel tartozom a BEAC-nak. Voltak belső problémák az edző-tanítvány kapcsolatokban, hasonló konfliktusok miatt több másik sportoló is felszólalt, amit a szakosztályvezetők nem vettek jó néven. Mi sem kommunikáltunk megfelelő stílusban, amiért bocsánatot kértünk, viszont a feloldhatatlan helyzet miatt elérkezett az idő a váltásra.
Lehet már tudni, hol folytatja sportolói pályafutását?
Nem titok, de a végleges szerződésem nem született meg, ezért nem jelentettem még be. A későbbiekben szívesen beszélek erről is.
Egyre komolyabban veszi az edzősködést, mik a rövid és hosszú távú céljai ezzel kapcsolatban?
Érdekes kérdés, mert azt hittem, később vágok bele, aztán így hozta az élet, jöttek a megkeresések és nekem is megjött a kedvem. Persze a munkakényszer, a megélhetés is arra sarkallt, hogy dolgozzak, és lehetőleg a sporthoz közel. Rekreációs sportolókat, szabadidős futókat, amatőr sportolókat segítek,
hogy élsportedző legyek, ahhoz nincs megfelelő képzettségem, viszont a sportban megszerzett tapasztalatomat felhasználhatom arra, hogy amatőr futókat készítsek fel.
Van már jó néhány tanítványom, nagyon élvezem, és nem bánnám, ha még jobban kinőné magát ez a dolog. Könnyen jön belőlem, az én futóéletemre is hatással van, aktivitásban tart, és még ha a család miatt nem is mindig a futás volt az életem középpontjában, az edzősködéssel a lelkesedésem és a kitartásom is erősödik.
Milyen versenyeken indul 2024 első felében?
Még sosem volt ennyire képlékeny a programom, alig tudok tervezni. Tavasszal szeretnék futni legalább egy kiemelkedő félmaratont, hogy kvalifikáljak az Európa-bajnokságra. A maratoni magyar bajnokság ismét Bécsben lesz, ha addigra összeáll a formám és mentálisan erős leszek, megpróbálom feledtetni a tavaszi kudarcot. Bízom benne, hogy magamhoz mérten egyre jobb eredményeket érek majd el, a korom lehetővé teszi ezt.
Lomb Ádám és az említett Szemerei Levente is szép eredményeket ért el. Motiválja, hogy borsot törjön a feltörekvő fiatalok orra alá jövőre?
Nagyon örülök, hogy feltűntek, elég sok év eltelt úgy, hogy kevés mozgolódás volt az élmezőnyben, nagyszerű, hogy vannak végre feltörekvő fiataljaink, akik meg is maradnak és le is győztek már többször. Az elején ezt kissé nehezen viseltem, ám ez az élet rendje, annak idején Kovács Tamás és Józsa Gábor is átélte ezt, amikor megelőztem őket. Átértékeltem ezt, most már úgy érzem, a javamra válik, ha erősödik a konkurencia, mindenkinek a teljesítményét javítja a versengés. A Wizzair-félmaratonon például csak második lettem, de nem voltam miatta szomorú, mert budapesti pályán sosem futottam addig olyan jól.
Mi a véleménye az idei elképesztő maratoni világrekordokról?
Csodálom ezeket az eredményeket, nehéz bármit hozzáfűzni, elképesztőek. Ezek után én is rugalmasabb vagyok a jóslatokkal kapcsolatban, főleg a nőknél hajmeresztő léptékű a fejlődés, viszont bennfentesként sem könnyű prognózist felállítani. A férfiaknál a hivatalos versenyen elért két óra alatti idő biztosan meglesz, talán nem is kell sokat várni rá. A legtöbb futó szívében még mindig Eliud Kipchoge él a leginkább, Kelvin Kiptum egyelőre nagyon új szereplő, kissé ismeretlen még, tisztelem őt sportemberként, de sokat nem tudunk róla ezen kívül, miközben Kipchoge emberi tulajdonságaival is beírta magát a sporttörténelembe. A női rekord tökéletes példája annak, ha valaki brutális flow-állapotba kerül egy maratoni versenyen, elkap minden szikrát, akkor jó néhány percet lehet javulni, rendkívüli eredmény érhető el. Alapvetően szerintem a jövőben is 2:14–2:15 körüliek lesznek a győztes idők, de egyszer-kétszer mindenki karrierjében előfordulhat a csoda.
