Csodás hosszú terepfutások!

Az elmúlt időszakban elmaradtak a versenyek, megváltozott a hétköznapi élet, miként érintette ez?

Sok minden megváltozott. Több versenyem lett volna a tavasszal, és eleinte nagyon rosszul érintett, amikor elkezdték törölni őket, de aztán már nem okozott problémát. Talán csak az Ultra Trail Vipava Valley miatt van bennem hiányérzet, arra nagyon készültem, mert az lett volna az első száz mérföldes terepversenyem.

Az otthoni munkavégzés miatt lehetőségem nyílt még többet mozogni, így gyakran naponta kétszer is kimentem futni, bringázni, de a kemény versenyfelkészülés elmaradt.

Sokkal többet kerékpároztam, mint korábban, ami jót is tett az erőnlétemnek.

Mennyire lehet egy aktív versenyzőnek motiváltnak maradnia?

Egyáltalán nem ment el a kedvem a versenyektől, sőt valahol örültem is a lazább időszaknak. Kétezer-tizenhárom óta versenyzek, és most jól jött, hogy nem kell állandóan készülnöm, hanem egyszerűen csak futhatok.

Ez az időszak kicsit feltöltött lelkileg, szóval jólesett a versenyszünet.

Azért a kihívások sem maradtak el, hiszen új női pályacsúcsot futott a Vérkörön. Mikor és hogyan jött az ötlet?

Ötödször tértem vissza erre a körre a Vértesbe, korábban már túrázva és futva is teljesítettem. Egyszer majdnem sikerült Mag Erika korábbi pályacsúcsát megfutnom, de az végül nem jött össze, aztán a sűrű versenyek miatt nem volt időm ilyenekre. Tavaly újra nézegettem a kört és Papp Tünde új pályacsúcsát, s most alakult úgy a helyzet, hogy lehetőségem legyen felülmúlni. Nyolc óra harminc percet terveztem, de a nyolc óra is reálisnak tűnt az edzőm és a kísérőm szerint. A futótársam, Andrew jött velem, korán indultunk, hogy ne legyen túl meleg, és aztán annyira jól alakult minden, hogy a tervezettnél jóval gyorsabban tudtunk haladni. Általában a szintesebb útvonalakat szeretem, itt pedig elég tempósan kell futni. Ötven kilométer körül Andrew picit lassított, ezután egyedül futottam, és a kisebb útvonaltévesztések ellenére sikerült hét óra harminckilenc perc alatt beérni, ami több mint ötvenperces javítás az előző csúcshoz képest.

Az utolsó lejtős kilométerek már fájtak, és néhol kicsit többet időztünk, mint muszáj lett volna, ezért valószínűleg még maradt benne néhány perc.

Bár egy ideig nem terveztem visszatérni, de lehet, hogy az ősszel Morócza Andi barátnőmmel mégis futunk egyet a Vérkörön.

A Magyar Futósport Egyesület elitjéhez, a Titans of Hungary csapatához is csatlakozott. Miért éppen a Titánok?

Szabó Sándor hegyifutó által kerültem kapcsolatba az MFSE-vel, és rögtön az a megtiszteltetést ért, hogy felkértek, csatlakozzak a Titánokhoz. Nagyon megtetszett, hogy kiváló sportolókkal lehetek egy csapatban, az előbb említett barátnőm, Morócza Andrea is tagja a csapatnak, és az egyesület céljai is szimpatikusak voltak, így igent mondtam.

Lassan kezdenek újraindulni a versenyek, vannak már tervek erre az évre?

Még nem mertem elővenni a versenynaptáramat… Kaptam néhány meghívást a nyár végére, és kinéztem pár versenyt. Szeptemberben szeretnék indulni a Julian Alps Trail Run leghosszabb távján, ami százhetvenhét kilométer, több mint nyolcezer méter pozitív szintemelkedéssel. A verseny Szlovénia egyik legszebb részén halad, változatos terepen, nem túl magasan, így talán kicsit pótolni tudom vele az elmaradt UTVV-t.

Decemberben pedig Dél-Afrikában szeretnék az Ultra Trail Cape Town száz kilométeres versenyén indulni, amelyen nincs olyan óriási szintemelkedés, de a klíma, az erős mezőny és a szigorú szintidő tartogat kihívásokat.

Ennek a kihívásnak elég nagyok a költségei, az utazás és a szállás drága, de az egyesület és más támogatók segítségével sikerülhet kijutni. Néhány kisebb versenyre elmegyek edzés gyanánt, néha aszfaltos futásra is, bár síkon nincsenek nagy céljaim – az én világom inkább a terep.

A hazai rendezésű versenyek között van még, ami érdekes?

A már-már ikonikus Mátrabérc Trailen indultam volna a tavasszal, ez a kihívás októberre lett átrakva. Általában elindulnak rajta a hazai terepfutó-közösség legjobbjai, így jó kihívásnak ígérkezik. Az Ultra Trail Hungary leghosszabb távját is szeretném egyszer megfutni, de minden évben túl közel van a kedvenc szlovén versenyemhez. Valamikor talán összejön.

Ha már a jövő kihívásai: mik a távlati tervek?

Szeretnék egyre hosszabb távokat futni. A tavasszal lett volna az első száz mérföldes versenyem, ez talán meglesz az ősszel a már említett Julian Alps Trailen, aztán növelni próbálom a távokat. Persze nem sietve, hanem fokozatosan. Szívesen futnék akár két-háromszáz kilométeres versenyeken is, meglátjuk mit hoz a jövő.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!