Az elmúlt hetem lazább volt futás szempontjából, viszonylag könnyű feladatokat kaptam, sőt az egyik napomhoz meg is jegyezte Krátky Egon edző, hogy azt csinálok, amit akarok a 45 perces futás alatt. Micsoda lehetőség, kérem szépen! Ki is találtam, hogy átfutok a szomszéd városba, ami elég dimbes-dombos útvonal, és mikor kedvem tartja, nyargalászok egy keveset. Fülig érő szájjal neki is lódultam, remek zene dübörgött a fülemben, vártam, hogy bemelegedjek, aztán amikor jólesett, belehúztam. Mikor közelítettem az autópálya fölött ívelő felüljáró felé, arcul csapott a valóság, a reggeli hidegben olyan átfújások voltak, hogy tükörjég volt a járdán végig.
Akkor még nagyon vitt a lendület – na meg a futás szabadsága –, gondoltam, futok a járda szélén a fűben, aztán a felüljáró után csak jobb lesz.
Nos, a felüljáró is katasztrófa volt, rettenetesen csúszott, az aszfalt mellett pedig belesüppedtem a talajba, így nyilván futásról szó sem lehetett, és utána sem változott a helyzet, végig csillogott az alattomos jég. A nyargalászásból pingvinszerű totyogás lett, és minél messzebb kerültem a házunktól, annál inkább befészkelte magát az agyamba a gondolat, hogy az hagyján, hogy itt küzdök, mint malac a jégen, na de visszafele ugyanez lesz. Félidőben visszafordultam, és bosszúsan tudomásul vettem, hogy nemhogy komoly futás nem lesz már, de mázlistának érezhetem magam, ha sérülés nélkül megúszom. Kifejezetten megkönnyebbültem, hogy épségben hazaértem, ha pozitív akarok lenni, akkor ez azon a reggelen nem volt kis dolog. Sajnos ez a jeges mizéria egész héten megmaradt, a következő futásomban már volt tempó is, ezért rendkívül „okosan” lementem a Duna-part közelébe, ahol természetesen szintén jeges volt a pálya. Annyira, hogy a tempórész előtt letértem az aszfaltról, a mellette levő földúton próbálkoztam, de ott meg áthatolhatatlan szélességű és hosszúságú pocsolyák voltak, nem éppen tempózásra való terep. Problémák ide vagy oda, a végén, ahogy szoktam, lementem nyújtani a partra, és ott megint hálát adtam a sorsnak, hogy futhatok, és abban a pillanatban ott lehetek. A víz látványa nyugalmat adott, rajtam kívül nagyon messze csak egy kutyasétáltató volt, így a legnagyobb csöndben a természetet csodálva nyújtottam az izmaimat. Utána meg akartam nézni az alkalmazásban, hogyan sikerült a teljesítés, de rájöttem, amíg a parton vagyok, addig a tájban kell gyönyörködnöm, a számokat, adatokat ráérek a kocsiban is megnézni.
Hihetetlen energiákkal feltöltődve folytatódott a napom, szerencsés vagyok, hogy ilyen klassz helyen indíthattam a reggelt!
A MAGAM ÚTJÁT FUTOM (Facebook)
A szerző meglepő felfedezést tett futás közben a Farkaserdőben: oda nem illő tárgyra bukkant a fák között. Nehéz felfogni, hogy mit keresett ott, és hogyan került oda, és fájó, hogy sajnos egyre több a rongálás ezen a csodálatos helyen…
NEMMARATONMAN.HU
A szerző Bécsben állt rajthoz, hogy félmaratoni távot teljesítsen, ez azonban most nem jött össze. Ennek ellenére is remek program volt a kétnapos kirándulás párosban, maga a verseny pedig jól szervezett, s hogy, hogy nem, abszolút nőiben magyar hölgy lett a nyertes.
FUTAZAS.HU
Balca a nemrégiben megrendezett Dead Sea Marathonon indult a 42 kilométeres távon. A háromnapos futókirándulást kimaxolták, megnéztek több helyi nevezetességet, majd csodás környezetben lehetett versenyezni, ráadásul remek eredményt sikerült elérnie.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
