Akárhogy is nézzük, Eliud Kipchoge, a kenyaiak maratoni futó csillaga már teljesítette két órán belüli időeredménnyel a 42.195 kilométeres távot, igaz, szinte laboratóriumi körülményeket teremtettek neki tavaly Bécsben, hogy 1:59:40-nél állhasson meg az óra. Persze a szintén általa elért hivatalos világrekord sincs messze a 2:00-tól, de azért még dolgozni kell érte.
Az Exeteri Egyetem kutatói tanulmányt készítettek, mire lenne szükség, hogy valaki az álomhatáron belül fussa le a klasszikus távot.
Andrew Jones professzor úgy véli, az elitfutóknak a maximális oxigénfelvételi szint (VO2 max), a mozgáshatékonyság és a magas laktátküszöb tökéletes egyensúlyára van szükségük.
Tizenhat elitatlétát (közülük tizenöt kelet-afrikait) vizsgáltak, akik néhány éve részt vettek a Nike Breaking2 programjában, s úgy fest, ösztönszerűen tudják, hogyan kell éppen a már kritikus sebességük alatt futni, amivel nem jutnak el laktátszintjük „fordulópontjáig”. Ha ezt elérnék, már csökkenne a teljesítményük, de ezen kívül a fáradtságtűrő-képességük is átlagon felüli, főként éppen Kipchogének. A fentiekkel kapcsolatban megkerestük az idei magyar bajnok maratoni futót, Csere Gáspárt, aki a tanulmányról ugyan még nem hallott, ám a témával kapcsolatban megvolt a véleménye.
Eliud Kipchoge tavaly Bécsben szinte laboratóriumi körülmények között érte el a világrekordot. Fotó: Reuters/Lisi Niesner
„Járok rendszeresen, minimum évente kétszer-háromszor olyan vizsgálatokra, amelyeken a keringésemet és a VO2 max értéket is felmérik – mondta a BEAC 29 esztendős sportolója. – Ambivalensek az érzéseim ezzel kapcsolatban, mert tavaly a hematokritszintem ötvenhármas, a VO2 max nyolcvanöt volt, ezek kiemelkedő értékek – utóbbi előfordul két óra körüli futónál is –, ám mentálisan nem voltam annyira erős. Bár nem értek a biokémiához, arra jutottam, ha valaki minden területen jól teljesít, jelenthetnek helyzeti előnyt ezek a mutatók, de önmagukban viszonylagosak, nehéz bármire következtetni belőlük, mert a teljesítmény nagyon sok összetevős.”
Csere Gáspár úgy véli, ha fejben nem jó az atléta, esetleg hiba van a felkészülésében, túledzi magát, akkor már nem érnek annyit ezek a „finomságok”. A laboratóriumi adatokat pozitív értelemben vett szőrszálhasogatásnak tartja olimpikonunk, szerinte azoknak, akik az álomhatártól messzebb vannak, mindig van mit tenniük más területeken is.
„Az új karbontalpas cipő is előnyhöz juttathat, de nem rohantam, hogy beszerezzem. Alapvetően növelnem kell a tűrőképességemet, először ledolgozni a hátrányomat az edzésmunkám segítségével, aztán jöhet a technológia.”
Vajon hivatalos versenyen is futhatnak-e a két órán belül a legjobbak? Beszélgetőpartnerünk szerint a koronavírus-járvány felborította a trendet, kevesebb a versenyzési lehetőség és az edzések is némileg korlátozottak, ennek következtében az októberi londoni maratonin a nagy várakozások ellenére szerényebb eredmények születtek. Ugyanakkor öt- és tízezer méteren is futottak rekordot a közelmúltban, ami ezt ellenpontozza.
Csere Gáspár beszélt a közeljövő terveiről is, igaz, tényszerűen még nem tudja, mire számíthat, mert bizonytalanok az események.
„Kora tavasztól mehetek külföldre versenyezni, tervezem a februári sevillai maratonit, amelyen idén is részt vettem, mert tetszett a pálya. Jó lenne egyéni csúcsot futnom (jelenleg 2:16:03 – a szerk.), továbbá szeretnék minél közelebb kerülni az olimpiai szinthez (2:11:30 óra – a szerk.), hátha összejön, igaz, alapvetően nem arra készülök, hanem magammal versenyzem. Ami még motivál, bár távolabb van: 2023-ban Magyarország rendezheti a világbajnokságot, a Magyar Atlétikai Szövetség beválasztott a Zsivótzky Gyula-program kedvezményezettjei közé, vagyis támogatja a munkámat. Kiemelkedő célom jól teljesíteni a hazai világeseményen!”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
