A Garmin WTF Szentendre Terep-XL 32 kilométeres távján női első, abszolút hetedik helyen végzett 3:17:15-ös időeredménnyel. Hogyan érezte magát?
Abszolút élményverseny volt, azért mentem, hogy kikapcsolódjak, és gyűljenek a kilométerek. Nagyon jól sikerült, bár történt egy kis baki.
A második kilométertől tudtam, hogy az első helyen állok, de úgy belefeledkeztem a táj szépségébe, hogy a tizenegyedik kilométernél tettem egy kis kitérőt, így lecsúsztam a negyedik helyre.
Ekkor azonban elkapott a versenyszellem. Éreztem, hogy vissza akarom szerezni az első helyem, végül Dobogókőnél, az emelkedőn sikerült, onnantól meg is tudtam tartani. Aminek külön örülök, hogy magamhoz képest nagyon jól teljesítettem, a férfimezőnyből is csupán hatan előztek meg, valamint hogy most már simán, minimális izomlázzal teljesítem a harmincas távokat, nem visel meg annyira, mint régen.
Hogyan mennek az edzések, a felkészülések a két kisgyermek mellett?
Viszonylag könnyű szülésem volt, így elég hamar el tudtam kezdeni futni. Kiemelném, hogy kilencvenkilenc százalékban a gyerekekkel, babakocsival futok. A kisebbik lányom most múlt egyéves, a nagyobbik három és fél. Csak akkor jön össze a futás egyedül, ha hétvégén indulok versenyen, ez az én feltöltődésem. Illetve akkor tudok egymagamban lenni, hogy ha nagyon korán, hajnali háromkor felkelek, és kimegyek terepre hosszút futni.
Milyen távokat tud teljesíteni a gyerekekkel?
A leghosszabb a picivel, az egyszemélyes babakocsival harminc kilométer volt, ezt négyszer is megtettük, és majdnem mind a négyet végigaludta. Illetve nemrég beszereztem egy testvérbabakocsit, mivel korábban a nagyobbik kislányommal is futottam, és nagyon hiányolta ezeket a közös kimozdulásokat. Szülés után egy héttel már folytattam az edzői tevékenységem, így a munka miatt csak az alvásidőkre, az éjszakákra és a hajnalokra tudok támaszkodni. Mivel a kicsi is egyre kevesebbet alszik, ezért is találtam ki, hogy most már kettejükkel futok. Gyakori nálunk az olyan családi program is, hogy a gyerekeket toljuk babakocsiban, és a férjemmel együtt elfutunk egy játszótérre, így mindenki jól jár.
A tavasszal több versenyen is indult, a VTM félmaratonján negyedik, az UTH ötvennégy kilométerén ötödik helyet szerzett, és Bécsben is futott maratont.
Igen, eléggé összesűrűsödött, aminek két oka van. Az egyik, hogy annak idején sokat versenyeztem, és most négy év kimaradt. Úgy zártam szülés előtt a versenyzői pályafutásomat, hogy teljesítettem az Ironmant Klagenfurtban, utána még lefutottam a New York-i maratont, az volt az utolsó. Sárival nem nagyon versenyezgettünk, hiszen tudtam, hogy készülök a kistestvér érkezésére, aztán a Covid alatt nem is nagyon voltak események. De nagyon hiányzott már ez a közeg. Ezek a megméretések nagyon jó motivációt adnak, hogy akkor is elmenjek, ha kicsit erőn felüliek.
Az az igazság, az UTH-tól nagyon féltem, hogy ott mi zajlik majd le a fejemben az ötvennégy kilométer alatt, mégis akkora kikapcsolódás volt, úgy feltöltött, hogy azt mondom, egy-egy napom a gyerekekkel nagyobb ultra.
Nincs nagyszülői segítségem, bölcsődébe is még csak az egyikőjük jár. Ezért is nagy motiváció, hogy felkeljek hajnalban, és elmenjek futni, mivel nekem az a kikapcsolódás, hogy egy picit a természetben vagyok, futok, és újra versenyzem.
Mi lesz a következő?
Van egy nevezésem az Ultra Lupa Tóra, a százharminc kilométert vegyes párosban fogom futni, igazságosan felosztva hatvanöt kilométer jut majd rám. Valamint a Berlini maratonra készülök, ott egyéni csúcsot szeretnék futni. A későbbiekben a triatlonhoz is szeretnék majd visszatérni, de egyelőre a logisztika miatt még nem megoldható. Igazából már azért is boldog vagyok, hogy nagyon súrolom a határát a korábbi teljesítményemnek. Az, hogy az ilyen hosszú távok ilyen könnyedén mennek, hogy hétvégente egy maratoni táv belekerül úgy a lábamba, hogy másnap ember vagyok, és hamar regenerálódom, számomra is új. Úgyhogy biztos vagyok benne, ez az anyai teherbírásomnak köszönhető.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
