Hogyan került a futás világába?
Hat éve a testvéremék unszolására kezdtem el – mondta Szakács Ádám a Csupasportnak. – Bár akkor még elég hektikusan mozogtam, hol futottam, hol nem. Aztán a sógornőmet elkísértem az UTMB-re, ami egyből megtetszett. Más világ volt, és eldöntöttem, hogy egyszer versenyzőként akarok részt venni rajta. Aztán egyéb okok miatt nehezebb időszak jött, ami eléggé hátráltatott a futásban. Igazából tavaly április óta futok komolyabban, akkor csatlakoztam a Sashegyi Gepárdokhoz és Szabó Gáborhoz.
Gyorsan száz kilométer fölé jutott.
Még a koronavírus-járvány előtt, a félmaratoni után egyből egy hatvanhat kilométeres versenyt, a bükki Kilátásokat teljesítettem, majd Ausztriában az ötvennégy kilométeres Grossglocknert, valamint Dalmáciában egy ötvenhat kilométeres viadalt. Aztán beütött a vírus. Tavaly áprilisban elkezdtem az edzéseket a Sashegyi Gepárdoknál, abban az évben nyolcan kilométerig jutottam, idén pedig jött az első száz kilométer feletti megméretés az Ultra Trail Hungaryn.
Azon pedig teljesítette is, meg nem is a száztizenegy kilométeres távot…
Tavaly kipipáltam a verseny nyolcvannégy kilométeres távját, ami meglepetésemre elég jól ment. Az idei eseményen tizenöt óra alatt akartam beérni, ami össze is jött, hiszen tizenhárom óra negyvennégy perc alatt futottam be a célba. Az éjszakai rajt teljesen jó volt, végig jól éreztem magam, nem volt hullámvölgy, igaz, a hajrában kezdett elég meleg lenni, és aszfalton az utolsó öt-hat kilométer nem volt kellemes. Egy hibát ejtettem, igaz, az elég nagy volt…
A depóban leraktam a fejlámpám, így nem volt nálam a felszerelés ellenőrzésekor, és mivel ezt kötelezően magunknál kell tartanunk végig, érvénytelennek minősítették a futásom… Úgy voltam vele, már világos van, jó időben vagyok, nem lesz probléma, ha lerakom. Pedig a táskámban kellett volna hagynom végig. Tipikusan a kezdők hibáját követtem el, ezt jövőre biztosan ki akarom javítani.
A híres Lavaredo Ultra Trail leghosszabb, százhúsz kilométeres távján a legjobb magyar teljesítőként ért be a célba.
Elégedett vagyok. Teljesen más körülmények vannak ezen a versenyen, a terepviszonyok nehézségei, valamint a nem nagy tapasztalatom óvatosságra intett. Nem minden évben vesz részt ezen az eseményen az ember, így mindenképpen célba akartam érni. Húsz óra körüli időt lőttem be, végül tizenkilenc óra húsz perc alatt teljesítettem a távot. Pedig kilencven kilométer környékén erős fájdalmaim voltak, a bokám kétszeresére dagadt. Azonban összeszedtem magam, és beértem a célba. Csodálatos volt a környezet, profi a szervezés, a frissítőpontok hibátlanok, kiváló verseny volt, amit végig élveztem.
Milyen céljai vannak?
A Vadlán Terep Ultrán és a Piros 85-ön ott leszek, és további versenyekkel is kacérkodom. A Börzsönyben és a Mátrában szeretek futni, nincs kizárva, hogy ezeken a helyeken még versenyzek idén. Hosszú távon nagy célom az UTMB százhetvenegy kilométeres távja, és a Kör is eléggé vonz.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
