A kistarcsai Matus-Tóth Andreának sikeres éve volt tavaly, hiszen félmaratonin (1:31:13) és maratonin (3:13:21) is egyéni csúcsot futott, az ötven kilométeres ob-n negyedik helyet ért el, egy nyílt futamú ötven kilométeres versenyen második lett, valamint háromtagú csapatban megnyerte az Ultrabalaton női versenyét.
„Kétezertizenháromban kezdtem a futást – mondta a 41 éves Matus-Tóth Andrea, aki orvoslátogatóként dolgozik egy magyar gyógyszercégnél. – Az egyik barátnőm hívott, kimentünk a Margitszigetre. Futottunk egy kört, jókat beszélgettünk, s közben kitisztult a fejünk. Néhány alkalom után azt vettem észre, hogy futás közben egyre jobban érzem magam, valamiért nagyon jó volt nekem. Mivel már akkor is sokat ültem autóban, rengeteget fájt a hátam, rájöttem, hogy a kocogás remekül átmozgatja a testem. Növeltük a távot, már nem egy, hanem két-három Sziget-kört teljesítettünk, ami jó érzéssel töltött el. Közben Kistarcsán is egyre több helyet fedeztem fel, egyre többet jártam a természetbe futni. Ettől kezdve sokkal jobban éreztem magam, ráadásul a szülés után felszaladt kilók is eltűntek, ami pláne jólesett.”
Nem sokkal később, 2014-ben már a Vivicitta félmaratonira hívta barátnője. Akkor még nem figyelt a pulzusra és az időre, ráadásul a frissítésre sem, ám két óra alatt teljesítette a távot, ami elég jónak tűnt. Mivel mindkettejüket megfogta az esemény hangulata, úgy döntöttek, hogy ebben az évben megpróbálják a maratonit is. Nagy melegben négy óra ötven perc alatt teljesítették, ami kínszenvedés volt.
Azóta eltelt több mint hét év, s most már három óra tizenhárom perces idővel egyéni csúcsot futott a tavaly októberi berlini maratonin.
„Óriási várakozás előzte meg a németországi eseményt. Első körben nem sikerült bejutnom, így sorsolás útján kerültem be. A koronavírus-járvány miatt két évet vártam a versenyre, amelyet hosszas felkészülés előzött meg. Eközben igazoltam a Sashegyi Gepárdokhoz, ahol remek edzések voltak, s jó barátságokat kötöttem. Célirányosan készültem a berlini maratonira, csakis az egyéni csúcs lebegett a szemem előtt. A kemény tréningek mellett teljes életmódváltáson mentem keresztül, vegetáriánus lettem, valamint elkezdtem vitaminokat szedni. A legjobb formámat akartam hozni. Ha a versenyre gondolok, még most is beleborzongok. Igaz, a rajt előtt akadt egy kis bökkenő, hiszen amikor átvettem a rajtcsomagot, akkor láttam, hogy a legutolsó zónába raktak. Na, aki egyéni csúcsot akar futni, annak az utolsó zónából nem kevés embert kell megelőznie, nem egyszerű feladat… Végül a rajt előtti utolsó pillanatokban sikerült elintéznem, hogy az első zónák egyikébe helyezzenek át, nagyon segítőkészek voltak a szervezők. A rajt után csak arra koncentráltam, hogy elérjem azt, amiért olyan sokat dolgoztam. Mindenre figyeltem, úgy alakultak a dolgok, ahogy azt előtte megbeszéltük. Felszívtam magam, s maximumon mentem végig, hatalmas élmény volt beérni a célba a Brandenburgi kapunál.”
A sportoló összesen tizenhárom maratonit teljesített, ráadásul kettő már megvan a hat majorból, hiszen New Yorkban és Berlinben már beért a célba, a következő verseny a Londoni maratoni lehet. Mivel a két teljesített major maratoni időket nézve a 40+-os kategóriában a legjobb magyar hölgy, nagy valószínűséggel meghívást kap az idei októberi londoni eseményre.
„Kétezertizenkilencben futottam New Yorkban, ahova szó szerint egy hajszálon múlt a kijutásom.
Három óra tizenöt perc a kvalifikációs idő, s én előtte évben Dublinban három óra tizennégy perc ötvenkilenc másodpercet futottam.
Az amerikai maratoni hatalmas élmény volt. Oda a berlinivel ellentétben mindenfajta nyomás nélkül mentem ki, hiszen míg a berlini maratonin egyértelműen egyéni csúcsot akartam elérni, életem futására készültem, addig a New York-i maratonit csak élvezni akartam. Hatalmas szurkolótábor gyűlt össze, ez egy másik kontinens, teljesen más világ. Futás közben sokszor meg is hatódtam, »Úristen, itt futok a New York-i maratonin«, s aztán rám jött a sírás. De hamar észbe kaptam, hogy nem szabad, hiszen szétesik a légzésem, koncentrálnom kell a futásra. Remek szervezésű verseny, három óra huszonegy perc alatt értem be a célba. Ha egyvalamit ajánlhatok annak, aki oda készül: nagyon korán ki kell menni a helyszínre, hiszen minden percre pontosan történik. Ja, és nagyon hideg van, életemben nem fáztam még annyira, mint ott.”
Matus-Tóth Andreának erre az évre is vannak tervei, az biztos, hogy tavasszal is és ősszel is teljesít maratonit, ám hogy hol, még kérdéses.
„Én csak amatőr futó vagyok, aki maratoni távon négy óra ötven perces időről hét év alatt három óra tizenháromra jutott. Január óta ismét külön edzővel dolgozom, kell nekem, hogy valaki fogja a kezem és irányt mutasson. Céljaim? Ha valóban megérkezik a Londoni maratonira a meghívó, akkor az lenne az idei főversenyem. Tavasszal Bécsben vagy Salzburgban veszek részt majd maratonin, s ősszel is futok egyet, ám azt még nem tudom, hogy pontosan hol.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
