„2018 januárjában kezdődött az egész kaland, amikor a HÉV-en utaztam Szentendre felé, és megláttam az ülésem mellett egy matricát, amire az volt írva, hogy Adidas Runners Budapest. Kíváncsiságból rákerestem a csapatra, és 2018. február 12-én végül eljutottam az egyik edzésükre. Akkor egyébként az életem egy kevésbé jó szakaszában volt.”
Péter mindig is örökmozgónak számított, négytől tizenkét éves koráig futballozott, aztán 2007-ben, szívműtétje után abbahagyta a rendszeres sportot. A matrica ébresztette fel benne a futás iránti vágyat, egyre több futóedzésre ment el, barátokat szerzett a csapatban, akik egyre jobban motiválták abban, hogy minél hosszabb távokat teljesítsen.
„Az első két évben rengeteg BSI-s eseményen vettünk részt a csapattal, többek közt a Vivicittán, a Wizzairen, valamint Siófokon, az évzáró futáson. 2020 januárjában teljesítettem az első maratonimat, amit a közösségi eseményekből és a barátokkal való közös futásokból építettem fel. A Covid-időszak beálltával nagyon sokat futottam egyedül, terepmaratonit is, de ekkor még nem volt edzőm.
Örültem neki, hogy a napi nyolcórás, számítógép előtti ülőmunka után esténként kiszabadulhatok, és sérülésmentesen futhatok.”
Péter már korábban felfigyelt a Korinthosz ultrafutóversenyre, nagyon megtetszett neki a hangulata, valamint, hogy a végén mindenki névre szóló szalagot kap. 2021 májusában aztán történt vele egy kisebb baleset, túlterhelte a térdét, aminek köszönhetően porcleválása lett. Ekkor kereste meg Sipiczki Csaba edzőt, aki segített neki a regenerációban és a visszatérésben.
„A sérülés ráébresztett arra, hogy igenis kell nekem edző. Csabát még az Adidas Runners klubból ismertem, futóként és emberként is tisztelem, jó szakembernek tartom. Miután felépültem 2021 júliusában, megkértem őt, mint Plandurance-os edzőt, hogy kezdjük el a felkészülést a Korinthoszra. Tudta, hogy futottam már hosszabb távokat is, az addigi leghosszabb hatvan kilométer volt, amit saját útvonal alapján teljesítettem.”
A felkészülés sikeresnek bizonyult, Péter ez év augusztusában rajthoz állt a Korinthosz Ultra nyolcvan kilométeres távján. Ha egy szóval kellene jellemeznie a versenyt, annyit mondana, meleg volt, mivel a gáton nem volt semmi árnyék, emiatt nagyon ott kellett lennie fejben, és kiemelten figyelnie a frissítésre. Végül 9:13:58-as idővel teljesítette élete első ultraversenyét, ami összetettben a 36. helyet jelentette.
„Igazából nagyon élveztem a futást, hiszen most az az egyik célom, ami pont a verseny közben fogalmazódott meg bennem, hogy megtapasztaljam, hol a teljesítőképességem a határa, meddig tudok még elmenni, mert szerintem jóval több van bennem.”
Péter aszfalton és terepen is szokott futni, az Ultra Trail Hungary ötvennégy kilométerét is teljesítette az idén. A kevésbé szintes terepek, földutak és mezők azok, amelyek a legjobban bejönnek neki, Szada és a Gödöllői-dombság a kedvence. Ami másnak unalmas, neki az a feltöltődés.
„Azért is szeretem jobban az ultrát, mint, mondjuk, a félmaratoni távot, mert tovább tart, és tovább vagyok egymagamban. Szeretek magamba fordulni, ilyenkor nagyon sokat tudok gondolkodni. Sokan mondták már, hogy a futás meditáció, ezt én is így érzem.”
Emlékezetes esemény volt még Péternek, amikor az Adidas Runners Budapest tagjaként 2019 májusában az európai olimpiai játékok lángjával futhatott. Több mint száz ember vihette a lángot hatvan-nyolcvan méteres szakaszokon, amiből neki is felajánlottak nyolcvan métert.Tervei között további ultrák is szerepelnek.
„A legnagyobb célom, hogy egyre nagyobb és nagyobb távokat tudjak teljesíteni. A Korinthosz 80 után egyszer a 160-at is meg szeretném futni, és talán pár éven belül az egyéni Ultrabalaton is összejöhet. Télen pihenek, ám már kinéztem a Black Hole-versenyt április 1-jére, ahol nem lehet tudni előre, hány kilométerre és milyen terepre készüljünk, óra sem lehet nálunk, úgyhogy nagyon jó kis áprilisi tréfa lesz.”
Péternek a versenyeken kívül a barátai a legfontosabbak, akiket a futásnak köszönhetően ismert meg, a legtöbb motivációt és támogatást egymásnak tudják adni. Ez a fajta támogatás az egész futótársadalomra igaz.
„Jöhet bárki bárhonnan, lehet akárhány éves, dolgozhat bármit, lehet akár irodakukac a BKK-nál, mint én, vagy ügyvéd, üzletvezető-helyettes a Mekiben, vagy történelemtanár, attól még mindenki ugyanúgy egymásnak szurkol, és úgy buzdítja a másikat, ahogy tőle telik. Ez szerintem a futásban zseniális, hogy mennyire tudjuk egymást motiválni annak ellenére is, hogy nem is ismerjük egymást, vagy más területről jöttünk. A futás összeköt minket.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
