Ismét edzésterv alapján futok, heti három tréninget iktattunk be. Az első futós hetem után már állíthatom, jó döntés volt edzéstervet kérni. Egyfelől így sokkal erősebb a késztetés, hogy elinduljak futni, másrészt szeretem, hogy feladatom van. Ráadásul nem én írtam meg a penzumot, hanem szakember, tehát nyilván a fejlődésemet szolgálja. Két résztáv és egy tempósabb edzés volt a menü, mindegyiket nagyon élveztem. A vasárnapi tempósat, mondjuk, totál amatőr módon az elején elfutottam, de hát ha jó zene dübörög a fülemben, ez néha megtörténik. Az utcán nem volt senki, sütött a nap, egyik kertben egy néni locsolt, a másikban egy kislány ugrált a trambulinon, amott egy bácsi festegette a kerítést.
Legszívesebben a világot is megöleltem volna, olyan jó volt, és nyargaltam, ahogy bírtam.
Szerencsére a bemelegítésből még utána hátra volt két kilométer, ennyi időm maradt, hogy az újabb tempós rész előtt visszaálljon a pulzusom, és némi oxigént is visszapótoljak. Ehhez az apró történethez még hozzátartozik, hogy olyan szerelés volt rajtam, amelyet nagy becsben tartok – kevés technikai felsőhöz kötődöm érzelmileg, az egyik közülük az első UB-részvételem (hivatalosan a 10. Ultrabalaton) pólója. Ezt mostanában szívesen magamra öltöm, mert mindig előjönnek az emlékek, a sok marháskodás, a nevetés, a futás öröme, a Club Aliga retró hangulata. Ez még egy Nike-felső, amelyre a nevemet is rányomtatták. Vigyázok rá, ritkán hordom, de a mostani időszakban plusztöltést ad.
Egyelőre így zajlanak a futásaim. Persze a társakkal már nagyon szeretnénk közös terepezést, ám ezzel még jó darabig várnunk kell.
Ameddig szükséges, maradunk a magányos otthoni futásoknál, de nyilván mindenkinek nagyon hiányzik már a társaság. Egyszer persze ennek a korlátozott időszaknak is vége lesz, és lesz megint közös terepezés, versenyzés!
21097KK.WORDPRESS.COM
Koffein Kapitánynak nagyon drukkolok, hogy mozduljanak már el pozitív irányba a dolgai, de a blogjából sajnos az ellenkezője derül ki. Mivel elég szórakoztatóan ír (a humorát ezúttal sem vesztette el), szívesen, egyúttal szomorúan olvastam.
ROADRUNNERDIARY.WORDPRESS.COM
Renitől viszont végre jó híreket olvashatunk, ha lassan is, de visszatér a futók közé! Süt a bejegyzésből a boldogság, hogy mennyire jó volt újra futni, még ha ez óvatos kis távot jelent, akkor is. De hát ilyen sérülés és fájdalmak után fő a fokozatosság – és a türelem.
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka mindenkit érintő témával, a lábgörcsökkel foglalkozik. Érdemes elolvasni, minden futó számára hasznos információk találhatók a bejegyzésben! Legutóbbi futásom után én is begörcsöltem, figyelek az általa leírt részletekre.
WWW.GYURKOO.COM
Nagy György remek motivációt talált magának, ha már nem mehet versenyezni. Április elsejei kezdettel annyi kilométert fut mindennap, ahányadik napja van a hónapnak. Amilyen pillekönnyű tehát az első hét, a második és a negyedik már annyira combos. Összesen 461 kilométerre jön ki a hónap, ami elég brutális távolság!
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Vissza a futás öröméhez
A kisebb-nagyobb teljesítménykényszerrel rendelkező emberek életében néha eljön a pillanat, amikor a szeretett hobbi már nem öröm-, hanem inkább stresszforrás, a futás már nem feltöltődés és élvezet, hanem feladat, amit muszáj megcsinálni. Ez az érzés sokak életében megjelenik, kinek kisebb, kinek nagyobb intenzitással. Velem is előfordul ritkán, a motiváció és a teljesítmény is csökken. Régebben ilyenkor még keményebben nyomtam, tudatosan nem foglalkoztam azzal, hogy rosszabb passzba kerültem. Időlegesen jó volt elengedni a futáskényszert, de a nagy „szabadságérzetből” mindig kisült valami negatívum: egy sérülés vagy motivációvesztés. Később ráébredtem, hogy ez az őrlődés nem jó, foglalkozni kell a problémával, muszáj kicsit lazítani, picit illik visszavenni a tempóból s visszatalálni a sportolás öröméhez. Pár nap pihenés, néhány nem futós program vagy csak egyszerűen néhány feladat nélküli futás valami szép helyen – na, ezek szoktam nekem segíteni. S nemcsak a nehezebb pillanatokban, hanem sérülés után, vagy amikor nehezebben megy az edzés. A minap egy hónap óta először esett jól igazán terepen futni, végre nem éreztem, hogy vánszorgok, újra örömmel vártam a sziklás emelkedőt, a meredek lejtőt. Időnként szükségünk lehet rá, hogy kényszer vagy elvárások nélkül sportoljunk, hogy egyszerűen örömünket leljük benne.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
