Lesti Bertalan háromszor indult el egyéniben az Ultrabalatonon, kétszer sérülés miatt fel kellett adnia a versenyt, ám azzal az egy teljesítéssel jogot szerzett a Spartathlon-nevezésre, s szerencséjére ki is sorsolták – így szeptemberben ott lesz a versenyen.
„Kétezertízben kezdtem a futást – mondta a Csupasportnak Lesti Bertalan. – Akkoriban hagytam abba a futballt, hiányzott a mozgás, valamit ismét sportolni akartam. Sok inger ért a munkám során és a magánéletben, ki akartam szabadulni, olyan sportot kerestem, ahol magam lehetek. Így esett a választásom a futásra.”
Mivel sok évig focizott, az állóképessége rendben volt, így másfél-két órát végig tudott futni a kezdetektől. Télen kezdte a futást, s gyűlölte, hogy hamar sötétedik. Ahogy jött a tavasz, a jó idő, egyre növelte a távot, így gyorsan húsz, majd huszonöt kilométernél tartott. Sokszor véletlenszerűen nőtt a táv, nem egyszer eltévedt az erdőben, s mire visszatalált, máris sok-sok kilométert mutatott az órája. Az első maratoniját váltóban futotta le, majd a következő évben, 2013-ban egyéniben rajtolt.
„Teljesen felkészületlen voltam. Nem néztem utána semminek, csak próbáltam minél több futással felkészülni a versenyre. A rajt előtti hétvégén kíváncsiságból lefutottam negyven kilométert, utólag rájöttem, nem volt jó ötlet. Mindent elkövettem a felkészülésemmel, hogy a lehető legrosszabbul sikerüljön az első maratonim. Lefutottam, de nem volt nagy mérföldkő…” – fogalmazott.
Évekig a maratoni volt a leghosszabb táv, amit teljesített, nem is gondolkozott hosszabbakon, de egy útfelújítás mindent megváltoztatott. Mivel lefújták miatta az eseményt, lett egy szabad hétvégéje, és éppen akkor rendezték az Ultrabalatont. Látta, hogy egy környékbeli csapat negyedik embert keres, írt nekik, és csatlakozott hozzájuk, ötvenöt kilométer jutott mindenkinek. Aztán kitalálták, mi lenne, ha a következő évben már csak hárman futnának, utána csak ketten maradtak egy csapatban, majd jött az egyéni.
„Nem akartam versenyekre járni, sohasem feküdt nekem ez a világ, de gyorsan rájöttem, hogy a futóversenyek nem egyenlőek pusztán a versengéssel – a közösségi élményt találtam meg bennük.”
2020-ban vett részt élete első egyéni Ultrabalatonján, ám 182 kilométernél sérülés miatt fel kellett adnia a versenyt. Tavaly sikeresen teljesítette a távot, de az idén ismét idő előtt ki kellett szállnia sérülés miatt.
„Tavaly biztosra mentem. A megelőző évben eléggé balszerencsés körülmények között kellett feladnom, annak ellenére, hogy tudtam, alkalmas vagyok a verseny teljesítésére. Tavaly az volt bennem, hogy csak el ne szúrjam, így az első felét megfutottam szépen, majd a másodikat kibekkeltem. Nem siettem, nem akartam hibázni. Az éjszakai futást kifejezetten élveztem, szeretek ebben a napszakban sportolni. Nem volt hullámvölgyem, biztosan beértem a célba” – emlékezett vissza.
Idén aztán ismét megpróbálta, de a verseny előtt nem sokkal megfázott, sok gyógyszert szedett be, és csak a rajt előtti este döntötte el, hogy elindul. Száztíz kilométerig ment minden, ahogy tervezte, de akkor előjöttek az izomproblémák. Miután gyógyszert vett be, javult az állapota, ám később megint rosszabbul lett, és rájött, hogy nem begyógyszerezve akarja lefutni az Ub-t, hanem inkább jövőre teljesíti, egészségesen.
Több mint 2000 kilométert futott le az akkori cipőjében, emiatt térdfájdalmak jelentkeztek nála. A MyWay 240-en elindult, ám hetven kilométernél megint fájni kezdett a térdszalagja, ezért cipőt cserélt, de 170 kilométernél tovább nem bírta.
„Három hét alatt kétszer feladni egy Balaton-kerülő versenyt… Ezt nehéz überelni. Egyébként »rutinos« feladó vagyok, volt, hogy maratonit is fel kellett adnom sérülés miatt. Az egészségemet nem teszem tönkre a futásért” – tette hozzá Lesti, aki az őszi Ub-teljesítése után bedobta a nevét a Spartathlon-nevezésre is, s bár nem tervezett részt venni a versenyen, kisorsolták.
„Van egy barátom, aki tíz évvel ezelőtt mehetett volna a Spartathlonra, ám úgy gondolta, hogy halogatja, és majd később elindul rajta. Hát, több lehetősége nem volt rá, s a mai napig bánja, hogy akkoriban nem használta ki az alkalmat. Ki tudja, nekem lesz-e még esélyem elindulni a Spartathlonon?”
Ezért szeptemberben ott lesz a legendás görög versenyen, s reméli, sikerül szintidőn belül célba érnie. A jövő évi Ultrabalatonon is részt szeretne venni, akárcsak a MyWay240-en, amelyen idén nagyon jó pólót kaptak – de mivel feladta a versenyt, úgy érzi, nem viseli jogosan, így jövőre mindenképpen be akarja fejezni ezt a versenyt is.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
