Hatalmas etióp betlivel, Kipchoge-parádéval és nagyon furcsa érmes befutóval zárultak az olimpia atlétikai versenyei, egyben a férfi maratoni táv erőpróbája.
A körülmények, hasonlóan a női viadalhoz, nagyon nehezek voltak, ráadásul az urak egy órával később, helyi idő szerint reggel hétkor vágtak bele a több mint 42 kilométer teljesítésébe a párás melegben.
Az első meglepetés alig kilenc kilométer megtételénél érte a mezőnyt és a nézőket: az egyik legnagyobb éremesélyes, a tavalyi londoni maratonit megnyerő Shura Kitata a combját fogva kiszállt a versenyből. Látszott, hogy az etiópok az élboly közepén helyezkedtek, szenvedtek, ennek folyományaként fél táv után nem sokkal Sisay Lemma is feladta a küzdelmet, majd követte őt Lelisa Desisa is – a világ valaha elért második legjobb eredményével rendelkező Kenenisa Bekelét nem nevezték.
A kenyaiak megúszták egy vezéráldozattal, Amos Kipruto kényszerült idő előtt befejezni a versenyt, amelyet 76-an tudtak teljesíteni a 106 indulóból.
A világcsúcstartó (hivatalos és nem hivatalos egyaránt, rajta kívül soha senki sem futotta le két órán belül a maratoni távot, neki külső segítséggel összejött két éve Bécsben) címvédő, Eliud Kipchoge végig elől futott, mutatta magát, aztán egyszer csak úgy döntött kenyai honfitársaival, Lawrence Cheronóval és Kiprutóval, hogy megrántják a sort.
Egyre kevesebben bírták velük tartani a lépést, aztán nagyjából 30 kilométer megtétele után teljesen egyedül maradt a negyedik olimpiai érmét megszerző Kipchoge, aki légies könnyedséggel versenyezve hagyott maga mögött mindenkit, és látszólag megerőltetés nélkül lépett az etióp Abebe Bikila és a keletnémet Waldemar Cierpinski nyomdokaiba, akik hozzá hasonlóan két olimpiai maratonit nyertek meg egymás után.
Kipchoge elképesztő fölénnyel, 1 perc húsz másodperces különbséggel győzött (ideje 2:08:38), bizonyítva, hogy a tavaly októberi londoni maratonin elért nyolcadik helyezése csupán botlás volt. Izgalmasra sikeredett viszont a dobogó további fokaiért zajló harc, amelyből először a spanyol Ayad Lamdassem szállt ki.
Hárman maradtak, egyértelműen a holland Abdi Nageeye volt a legerősebb közülük, aki, miközben a cél felé tartott, hevesen integetett az utolsó három kilométeren begörcsölő belga Bashir Abdinak, hogy menjen utána – a két sportoló egyaránt Szomáliában született, edzőpartnerek is…
Nageeye lett a második, Abdi meg nagy szenvedések árán maga mögött hagyta a két rivális összejátszása miatt kissé kedveszegett és összetört Cheronót, s bejött harmadiknak.
„Azt hiszem, nyomot hagyok azzal, hogy egymás után másodszor is megnyertem az olimpia maratoni versenyét – mondta a célba érkezés után a 36 éves Kipchoge, aki úgy nézett ki, mintha még hosszú kilométereken át tudna magas tempóban futni, ha éppen arra lenne szükség. – Remélem, hogy ezzel segítek inspirálni a következő generációt. Sokat jelent, hogy végül megrendezték a tokiói játékokat, bizonyítja, hogy mindig van remény, és jó úton haladunk a normális élet felé. Ez az olimpia értelme! Örülök, hogy a címvédésemmel megmutathatom az utánam érkezőknek, hogy ha tisztelik a sportot és fegyelmezettek, teljesíthetik a céljukat.”
Fotó: AFP
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
