Milyen előzményei voltak az ob-győzelmének?
Másfél hónappal ezelőtt döntöttem el, hogy elindulok a versenyen, mondhatni, véletlen volt – mondta Nemes László. – A szövetség kiírta, hogy az októberi franciaországi huszonnégy órás világbajnokságra – utolsó magyarországi lehetőségként – a PFB-Omszki Ultra Sallai Zsuzsi-emlékverseny országos bajnoki futamáról lehet kvalifikálni a magyar válogatottba. Szóval másfél hónappal a rajt előtt döntöttem el, hogy ott leszek az Omszki-tónál.
Abszolút nem a győzelem volt a célom, mondhatni, az ölembe hullott. Erős volt a mezőny, tudtam, hogy olyan, nálam gyorsabb futók lesznek ott, mint Beda Szabolcs vagy Puskás Máté. Az A-szintért, vagyis a kétszázötven kilométerért mentem, a dobogóról nem is nagyon álmodtam.
Igaz, a kétszázötven kilométer egy kis probléma miatt nem jött össze, nehezen jöttem ki belőle, de ezzel a győzelemmel megteremtettem annak a lehetőségét, hogy bekerülhessek a válogatottba. A bizottság tagjai a verseny után megkérdezték, vállalnám-e a vb-részvételt, s mondtam, hogy persze, hiszen ezért jöttem. Habár az A-szint nem sikerült, a B-szint bőven megvan. Egyelőre nem tudni, hogy áll össze a hattagú válogatott, nem tudom, bekerülök-e, ám a lehetőséget megteremtettem magamnak. A jelek bizakodásra adnak okot, optimistán nézek előre, nagyon ki szeretnék jutni. Ha ott lehetnék, nagy céllal vágnék bele, hiszen reálisan nézve a korosztályomban egy dobogós helyezést is elérhetnék. Ám ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a jelennél és a huszonnégy órás országos bajnokságnál. Ez a győzelem mérföldkő a pályafutásomban.
Ötvenöt esztendősen lett először országos bajnok, ez sokat elmond a mentalitásáról és példaértékű hozzáállásáról.
Igen, a helyszínen is megjegyezték, hogy először szól nekem a Himnusz. Remélem, a következő korosztályban is sikeres leszek, nagyon várom az újabb kihívásokat. Nagy terveim vannak, jönnek az újak, jönnek a fiatalabbak, szeretem, amikor új arcokat látok, akik akár az én korosztályos 24 órás csúcsomat akarják megdönteni. Előrebocsáthatom, hogy ez nem lesz könnyű.
Huszonnégy óra alatt rengeteg minden történhet, kemény munka és kitartás kell ehhez, de aki megdönti a csúcsomat, annak őszintén gratulálok majd. Egyébként az előző korosztályos rekordot is én tartottam, így most a saját csúcsomat döntöttem meg.
Fotó: Lugosi Gyula
Térjünk is rá a futására, említette, hogy száz kilométer környékén jött egy kis probléma.
Edzőmmel, Marázs Zsuzsival sokat beszélgettünk előzetesen arról, hogy mi legyen a taktikánk, s úgy láttuk, ha az első tizenkét óra erősebb, a második tizenkettő pedig kissé lazább, akkor kétszázötven-kétszázötvenhárom kilométer jött volna ki. Az első kilencvenöt kilométer nagyszerűen ment, aztán sajnos elrontottam a frissítést. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy meglegyen a kétszázötven kilométer, s nem úgy frissítettem, ahogy szoktam. Ezúttal futás közben vettem magamhoz a bevivendőket, így sok levegő ment a gyomromba, és a rekeszizmokat nyomták a légbuborékok. A kilencvenöt és százhúsz kilométer közötti három-három és fél órában nagy fájdalmaim voltak, sokszor a sírás kerülgetett. Nagyon féltem attól, hogy fel kell adnom, s egyvalakinek köszönhetem, hogy nem így lett, Maráz Zsuzsinak. Ő minden pillanatban a megoldást kereste, elképesztő volt, amit értem tett, ezúton is nagyon szépen köszönöm neki. Miután helyre jöttem, visszatértem a régi stratégiámhoz, amikor bevittem a frissítést, csak sétáltam, kényelmesen ettem és ittam, majd ismét futni kezdtem. Innentől minden a helyére került, ám az előzetes tempót természetesen nem tudtam már hozni. Beda Szabolccsal küzdöttem az első helyért, órákon keresztül mögötte haladtam, s biztos voltam benne, hogy övé lesz az ob-győzelem. Aztán meglepő módon kényelmesen el tudtam futni mellette, ez pedig hatalmas erőt adott a folytatásra. Azon voltam, hogy elhúzzak tőle egy körrel, majd egyszer csak négykörös előnyöm lett, ami megnyugtatott. Azt már tudtam, hogy nem lesz meg a kétszázötven kilométer, de azzal is tisztában voltam, ha nem jön közbe semmi a hátralévő három órában, a győzelem és a korosztályos rekord sikerül. Az utolsó három órában már tartalékos üzemmódba kapcsoltam, biztosra mentem.
Ezután a remek győzelem után hogyan néz ki a közeljövő programja?
A verseny után egy kicsit pihentem, majd folytattam a felkészülést. A tervek szerint ott lettem volna április tizenkettedikén a száz kilométeres országos bajnokságon, de Zsuzsival egyeztetve végül nem kockáztatunk, így az kimarad. A rendezésben viszont nagy örömmel segítek. A következő megméretés a május végi lengyelországi negyvennyolc órás világbajnokság, ott már az új korosztályban versenyzek, feljebb lépek, így az egyik legfiatalabb leszek az ötvenhat és hatvan esztendősök között. Olyan eredményt szeretnék elérni, amelyre felkapja mindenki a fejét, és amivel beköszönök: helló, megjöttem!
