Az elmúlt két hétben nem jelent meg blogszemle, de igazoltan voltam távol: szabadságon. Mégpedig olyan helyen nyaraltam, ahova nem vittem laptopot, a telefonommal is csak fotóztam és videóztam, úgyhogy teljes „kikapcs” volt két hétig. Három éve voltunk már a családdal Dél-Franciaországban, és tudtuk, ide vissza kell mennünk, mert tökéletes élményben volt részünk, és ez a lehetőség most adatott meg újra. Az alapos szervezés után újra nekiindultunk autóval, ugyanis nemcsak praktikusabb így, de nagyszerű élmény volt kocsival nekivágni az útnak.
Persze nem én lennék, ha nem okoztam volna rögtön a megérkezésünk estéjén némi kalamajkát: a késő esti fürdőzésnél két medúzacsípést is sikerült összeszedni, a kis huncut utána elégedetten lebegett a vízben.
A csípés helye amúgy nem fájt nagyon, de mivel ez mégsem olyan, mint egy szúnyogcsípés, csak utánanéztem, hogy errefelé mégis milyen típusú medúzák vannak. Elkerekedett szemmel olvastam, hogy ajánlatos tizenöt-húsz percen belül orvoshoz menni, mert egy órán belül igen kellemetlen tünetek jelentkezhetnek, legrosszabb esetben agyvérzés, szívbénulás következhet be. Mondtuk a srácoknak, ők még maradjanak a parton, ha akarnak, de mi elindulunk orvost keresni. Természetesen nappal ott vannak a dokik a parton, és vigyáznak a fürdőzőkre, na de estefelé már nyilván nem – próbáltunk ügyeletet keresni Nizzában, mert a 112-t meg mégsem akartam felhívni. Rácsörögtem a kínai-francia szállásadónkra, próbáltam elmagyarázni, mekkora bajban vagyunk, és én biztos mindjárt rosszul leszek, mert telik az idő. Ő próbált megnyugtatni (kevés sikerrel), hogy általában nem szokott gond lenni, és figyelgessem magam (köszi!), ő pedig megnézi, hol van ügyelet. Aztán megírta, hogy hívjam a 18-as telefonszámot, más nincs. Remek. Közben a férjem folyton kérdezte, hogy vagyok, mit érzek, mondtam neki, azon kívül, hogy halálra rémültem, semmi különöset. Eközben nem tudtam felfogni, hogy első este kipurcantom magam, még csak ki sem élvezhettem egy teljes napot sem a nyaralásból. Addig-addig köröztünk Nizzában, míg rájöttünk, hogy letelt a kritikus egy óra, és én még életben vagyok. A megkönnyebbülést azonban hirtelen hányinger váltotta fel, a remek francia kolbászra és sajtra – amit korábban fogyasztottam – finoman szólva sem tudtam jó érzéssel gondolni, mert folyton kikívánkozott. Lefeküdtem aludni, és szerencsére reggelre kialudtam az egészet.
Utána már nyugodtan fürödtem éjjel-nappal a tengerben, valahogy eszembe se jutott, hogy esetleg újra előfordulhat a medúzacsípés.
No de ez a blogszemle leginkább a futásról szól, úgyhogy lássuk mi a helyzet ezen a téren 🙂
Az edzőm, Krátky Egon kérdezte, írjon-e tervet erre az időszakra, de ha akarok, futhatok kedvemre is, s inkább ezt választottam. Egon azt kérte csak, hogy két alkalommal fussak, ami tök normális is lett volna, de a sűrű program miatt csupán egyet tudtam megoldani (ha az ember éjszaka fél egyig a tengerben fürdik, nem kel fel másnap korán futni szabi alatt), ráadásul olyan a klíma, hogy éjszaka is csak 24–28 Celsius-fokig „hűl” le a levegő, nappal pedig stabilan 30–33 Celsius-fok van, brutális páratartalommal. Szóval, azért ezt is szokni kell, de egyik kora reggel nekiindultam kocogni. A part nagyjából üres volt, de futókkal, és néhány kutyással találkoztam. Szokásom szerint vigyorogva köszöntöttem a szemből futókat, de a negyedik döbbent és riadt arc után abbahagytam, úgy látszik, a franciáknál ez nem szokás – és még nem is mondtam, hogy hajrá! 🙂 A futókkal kapcsolatban az egyik tapasztalat, ami általánosságban feltűnt, hogy itt sokan úgy futnak – a nap bármely szakában –, hogy akár sima utcai ruhának is elmenne a szerelésük. Láttam férfit zsebes térdnadrágban, svájcisapka jellegű fejfedőben futni – és nem, nem a buszt próbálta elérni. A nők között is láttam olyan szerelésben futót, hogy edzés után akár sétálhatott volna abban a cuccban a belvárosban.
De a pasik – nagyon helyesen! – szeretnek felső nélkül is futni, ilyenkor láttam egy-két mellkaspántot is, ők komolyan tolták 33 fokban is.
Azonban kifejezetten futócuccban kocogót keveset láttam. Én pedig a vadonatúj rózsaszín futógatyámban (ami történetesen hosszú, de kit érdekelt a reggeli 28 fokban, hiszen mostanában vettem, és egyszerűen gyönyörű), futófelsőben, Compress övvel és fejpánttal, Garmin órával kocogtam a csodálatos környezetben, a Cote d’Azurön. A meleg és a páratartalom – na meg a látvány – nem engedte, hogy komolyabb edzésértéke legyen ennek a futásnak, de ezzel nem is foglalkoztam, pihenni mentem, ott és akkor ennyi fért bele. Minden lelkiismeret-furdalást mellőzve sportoltam csak ennyit, de azért sokat sétáltam és úsztam. Ja, és cserébe rengeteget ettem. Jó ideje szinte teljesen leszoktam a pékárukról, nem eszem ilyesmit, ott viszont habzsoltam a finomságokat, s bizony felszaladt pár kiló. De hát ki tud ellenállni a szállás közelében levő boulangerie-ben kapható friss bagetteknek, croissant-nak, süteményeknek? Én nem 🙂
Tulajdonképpen a rengeteg kajálást tekintve még keveslem is ezt a súlygyarapodást, gyakorlatilag gurulnom kellene.
Aztán megláttam a már itthonra írt edzéstervemet, és teljesen megnyugodtam: Krátky Egon gondoskodik arról, hogy a pluszkilóimat hamar leadjam. Azóta több csodálatos edzést nyomtam már le itthon, úgyhogy nemsokára súlyomnál leszek.
FUTAZAS.HU
Balca igen érdekes és izgalmas kihíváson vett részt, az Everest Marathon elnevezésű versenyen indult. A speciális körülményekhez való alkalmazkodást kéthetes akklimatizációs időszak előzte meg. Az Everest Marathont 7:03:30 óra alatt sikerült teljesíteni az igencsak speciális körülmények között, erről érdekes beszámolót olvashatunk, és szerencsére fotókban is gyönyörködhetünk.
21097KK.WORDPRESS.COM
Koffein kapitány az uborkaszezonra való tekintettel írt az elmúlt időszak futásairól, edzéseiről, hiszen a fejlődés nem állhat meg. Az írásból az is kiderül, mi is az a bizonyos Hill Repeats Alföld Edition, és hogy miért érdemes ezt kora reggel űzni.
