Május 16-án, szombaton, vagyis az eredetileg meghirdetett Ultrabalaton időpontjában elrajtolt az NN Ultrabalaton-Nemzeti Sport-csupasport.hu virtuális futóváltó. Azt gondolná az ember, a kezdeményezés nyomába sem érhetett a hivatalos UB-nak, s ez annyiban igaz is volt, hogy a Balaton nem volt része a szakaszainknak, a magyar tenger nyilván nagyon hiányzott mindenkinek. Nem volt éljenző, drukkoló tömeg sem, hiányoztak a frissítőpontok, váltáskor a becsippantások. Nem volt buszunk, biciklis kísérőnk (kivéve egyik csapattagunkat, akinek történetesen az édesapja a mi imádott kísérőnk), nem volt tésztaparti, ezt mindenki otthon tartotta. Nem volt bulizás a futam előtti napon, séták a Balaton-parton, közös röhögések, lángosozás, hekkezés. Nem volt csapatértekezés, taktikai megbeszélés a közös szálláshelyen.
Nem volt összepacsizás a rajt előtt, ordibálós drukkolások, éjszakai didergések, átfagyások, és nem volt közös éremátvétel a célban.
Nem volt közös hazaindulás a Balcsiról, hogy aztán otthon még élménybeszámolót tartva és felpörögve, csaknem harminchat órás ébrenlét után bezuhanjon az ember az ágyba.
Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért is jött létre ez a virtuális futás?
Először magam is úgy gondoltam, hogy a szombati edzésem kvázi a szakaszfutásom lesz, de ahogy közeledett az időpont, egyre izgatottabbá vált mindenki, és kezdett „megérkezni” az a bizonyos verseny előtti bizsergés, jóleső izgalom. Mi két-három csapattal szoktunk indulni, így elég sokan lettünk, akik részt vettek a 221 kilométer lefutásában. Átlagban 11.5 kilométer jutott fejenként, az utolsó két futónknak kellett tizenhárom kilométert letudnia. Kimostam a Nemzeti Sport-Csupasport-szerkómat, mert az egyértelmű volt, hogy abban futok, így tett a többség is. Napokig gondolkodtam, hogy merre is kanyarodjak majd a városunkban, mert itt sok az emelkedő, ami nem gond egyébként, de most azért az időre is figyelni akartam.
Végül abban maradtam magammal, hogy a felét megpróbálom a házunk környékén körözve letudni, mert viszonylag sík aszfalt van, de a végén megyek kicsit terepre is.
Szóval, ahogy közeledett a szombat, rendesen versenylázban égtek a kollégák, csapattagok. Az első futónk Buzgó Józsi volt, aki 5.15 órakor startolt el, én váltottam őt. Tudtam, hogy a tervezett időn belül végez, így amikor megérkezett a videós kolléga, nagyjából már készen álltam – Józsi a tervezettnél tizenhárom perccel hamarabb szólt, hogy végzett, így gyorsan elpakoltam a cuccaimat az övembe, és indulás. Olyan ügyesen kavarogtam a környékünkön, hogy nagyjából nyolc kilométer normál aszfalton lement, utána mentem terepre. A 11.5 kilométert így 1:17 óra alatt teljesítettem, s ami remek érzés volt, hogy stabilan, jól ment a futás a vacakabb szakaszokon is, élveztem minden pillanatát! Azonnal hívtam kolléganőmet, Borza-Tóth Zsuzskát, hogy indulhat. A fotóssal épp bemelegítést akartak felvenni, de ez elmaradt, mert rajtolnia kellett.
A 221 kilométeren huszonegyszer váltottunk, és hajnali 2.21-kor értünk célba – mondhatnám, hogy így találtuk ki, de ez erős túlzás lenne.
Azért még maradva a huszonegynél: 21:06 óra lett az eredményünk, ilyen gyorsak tán még sosem voltunk. Ami viszont a sok hiányzó részlettel szemben megvolt ebben az UB-futásban, az a csapat összetartása; folyamatosan kommunikáltunk, mindenki biztatta a másikat, és jókat viccelődtünk. Azóta is erről beszélünk, élménybeszámolókat tartunk, s rengetegen gratulálnak nekünk, ugyanúgy, mint amikor rendesen körbefutjuk a Balatont. Mindannyiunkat kimozdított az egysíkú edzésekből, előtört a versenyláz, imádtuk az egészet. Sőt, ahogy látom, olvasom az egyre több csapatbeszámolót, boldogsággal tölt el, hogy ennyien csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz! Nagyon jó ráhangolás volt az októberre halasztott igazi, várva várt Ultrabalatonra!
ULTRAKELEK.WEBNODE.HU (blog)
A bejegyzés szerzője másként közelítette meg az Ultrabalatont, mint mi, ő ultrafutást tervezett be a Balatonra, egész pontosan Alsóörsre. A megtett táv nem kevesebb mint száz kilométer volt, Győrújbarátról történő indulással; a frissítésben volt segítség, ami ekkora távnál nagyon jól tud jönni.
Fantasztikus útleírást olvashatunk, és a saját készítésű befutóérem nagyon menő lett!
SPORTSPIRIT.HU
Gy. Szabó Csilla, csapatunk tagja is lejegyezte a virtuális Ultrabalatonunk alatt átélt élményeit – örömmel olvastam. Pontosan rávilágít ennek a futamnak a lényegére, miszerint volt akkora esemény, hogy összekaparjuk és odategyük magunkat, akármilyen állapotban vagyunk is!
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka ismét két nagyon hasznos és érdekes bejegyzést tett fel a honlapjára. Az első, amit elolvastam, a negatív splitről szól. Őszintén szólva ezt a kifejezést eddig nem ismertem, de a versenytaktika szempontjából nagyon fontos lehet a gyakorlása. A másik a rugalmassággal, mobilitással foglalkozik, illetve megmagyarázza, hogy miért nem szabad futás előtt statikus nyújtást végezni.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Márpedig az edzővel beszélni is kell!
Legutóbb arról írtam, miért fontos edzőként megfelelően kommunikálni a velünk dolgozó sportolókkal – ezúttal pedig a másik oldalról közelítem meg a témát. Fordítva is meg kell legyen a kommunikáció, hiszen nemcsak adatokból dolgozunk, sokszor a tanítványok érzései, tapasztalatai többet mondanak, mint a pulzusgörbe vagy az átlagtempó. Nemcsak az edzésekről kell beszélni, hanem a hétköznapi életünk azon eseményeiről is, amelyek kihatnak a teljesítményünkre, egészségünkre. Ha például valaki munkahelyi gondok miatt alig alszik már napok óta, könnyebb edzéseket, több pihenést írok neki, de ezt csak úgy tudom megtenni, ha tudok róla. Arról is fontos beszélni, ha az edzésekkel vagy az edzői tevékenységgel van probléma: túl sok az edzés, nem érezzük, hogy fejlődnénk, csökken a motivációnk. A normális hozzáállású edző nem sértődik meg, hanem elkezdi keresni a probléma okát, és változtat. Aki megsértődik, az rossz pályát választott. Tudom, hogy keményen hangzik, de trénerként ez a munkánkkal jár. Természetesen vannak sportolók, akik hajlamosak túlzásba esni, túlreagálni dolgokat, ezt is helyén kell kezelni, nem kell mindenáron magunkat hibáztatni és mindent magunkra venni.
Sokan nem mernek a problémákról beszélni, mert nem akarnak panaszkodni, picsogni, de ha normálisan kommunikáljuk, hogy valami nincs rendben (akár nálunk, akár a közös munkával), az nem hiszti, sőt megelőzhető ezzel sok későbbi probléma – mert csak akkor tudunk változtatni, megoldani a gondokat, ha tudunk róluk. Beszélgessünk a trénerünkkel, mondjuk el a pozitívat, negatívat egyaránt, tudassuk vele, ha gondjaink vannak, és azt is, ha sikerélményt adtak az edzések. Ezek mind fontos visszajelzések, és edzőként az a legnagyobb dicséret, amikor egy tanítvány sikerélményeket szerez, és szereti, amit csinál.
