Remek eredmény: elsőként teljesítette A Kör terepfutó-kihívást visszafelé. Miért döntött úgy, hogy lefutja ezt az útvonalat?
Mindenekelőtt annyi pontosítást tennék, hogy a börzsönyi Körnek a szabályzat szerint egy iránya van: az óramutató járásával megegyező – mondta Györgyi Gábor, aki 29 óra 36 perc alatt futotta le a 152 kilométeres útvonalat, amely 7100 méter szintemelkedést tartalmazott. –A sikeres teljesítéshez 30 órán belül kell visszaérni Királyrétre. Amit én teljesítettem, az „A Kör” útvonala visszafelé. Ez nem számít Kör-teljesítésnek, nem jár érte érem, és természetesen nem is kerülök fel a teljesítők listájára. Korábban kétszer már lefutottam normál irányban, most úgy voltam vele, jó poén, miért ne csináljam meg visszafelé?! Pluszmotiváció volt, hogy korábban még senki sem csinálta meg. Kemény és hosszú projekt volt, hiszen míg A Kör esetében a próbálkozók sok korábbi részidőt ismerhetnek, tudják, hová mikorra kell érni a sikeres teljesítéshez, visszafelé ezt nekem kellett összeállítanom a sok útvonalbejárás, „tesztfutás” segítségével. Mivel nem vagyok gyors futó, szó sem volt arról, hogy bármikor nekivágok, úgyis sikerül majd harminc órán belül.
Milyen volt a futás?
Pontosan úgy csináltam mindent, ahogy A Kör szabályai előírják. Tíz nappal korábban bejelentettem az időpontot két segítőmnek, ezt lényegében az időjáráshoz igazítottam. Láttam, hogy kora ősszel gyönyörű időt mutat az előrejelzés, gondoltam, ideális lesz a teljesítéshez. Bár egy kicsit túlságosan is meleg volt – a hegység szélén lévő falvakban 30-31 fok –, de így is megoldottuk. Örülök, hogy végig stabilan tudtam futni, nem kerültem hullámvölgybe. A korábbi két Kör-teljesítésnél elkövettem hibákat – egy-egy szakaszt ellazáskodtam, vagy túl sokat időztem egy-egy frissítőponton –, most úgy érzem, közel hibátlanul mentem. Végig motiváltan hajtottam magam, hogy véletlenül se lassuljak le, ne vegyek lazán egyetlen szakaszt sem. Fenn tudtam tartani a futókedvet és az intenzitást. Természetesen a végére fáradtam, lassultam, de akkor sem vettem lazábbra a figurát. A segítőm azt mondta: „Gábor, szenvedni kell a célért!”, vagyis ki kellett lépnem a komfortzónámból. Ahol gyalogolni kellett, gyalogoltam, de ahol lehetett futni, ott igyekeztem mindent beleadni. Csak az utolsó hegy után vettem kényelmesebbre; az utolsó két kilométeren pedig a kánikula miatt már tényleg lazítottam. Örülök, hogy harminc órán belül sikerült teljesíteni.
Melyik tűnt nehezebbnek: a normál vagy a visszafelé irány?
Úgy tűnhet, hogy a normál irány nehezebb, mert a végén van három kemény emelkedő, de szerintem a visszafelé futás nagyobb kihívás. Abból az irányból közelítem meg, hogy hasonló feltételek mellett melyik tart több ideig, ez alapján nekem mindig az jön ki, hogy visszafelé egyértelműen tovább tart. Ennek a legfőbb oka, hogy míg A Kör irányában nyolc-kilenc hosszabb, gyors, könnyű lejtő adódik és kellemetlen, csúszós, lassú egy sem, visszafelé talán öt-hat gyors, élvezetes lejtővel számolhatunk. Akad viszont három meredek, odafigyelős, kellemetlen is, amelyeken több helyütt csak nagyon lassan lehet lépkedni – a Sas-út a legrosszabb –, mert különben elesik az ember. Ráadásul A Kör visszafelé fél táv után több a szintemelkedés, mint a táv első felében. Hogy milyen időeredményeim voltak a korábbi két normál Kör-teljesítéseimkor? Az elsőnél 28 óra 47 perc, míg a másodiknál – amely során sok órát esőben, sárban futottam – 29 óra 45 perc alatt értem vissza, az utolsó órában már elégedetten, a tempót lazára véve.
Ezúttal mi volt a legnehezebb?
Nehezítő körülmény volt a nagy meleg, emiatt az elején kifejezetten jólesett patakokban is megmosakodni kicsit, hűteni magam. Továbbá az is nehézséget okozott, hogy nem lazíthattam, végig „nyomni kellett”, így érdemi szusszanás, pihenés nélkül haladtam. Ez valamelyest nyomasztott is. Meg kell jegyezni, hogy a futás során sokat videóztam GoPro-val – a felvételek a Youtube-on megtalálhatók –, de olyan nagyon kevés volt, hogy megálltam volna, erre külön figyeltem is. Talán hat órával a vége előtt már bizakodtam, de igazából az utolsó két órában hittem csak el, hogy harminc órán belül maradok.
Így, hogy megvan ez a teljesítés, milyen célokat tűzött ki?
Idén már nem futok hosszút, A Körre pedig valószínűleg még visszatérek a jövőben. A következő esztendőben több, száz kilométer feletti futást szeretnék teljesíteni, például a Pireneusokban van egy Grand Raid Pyrenees elnevezésű, közkedvelt, százhatvan kilométeres megméretés, amelyre idén neveztem, de gyomorproblémák miatt nem tudtam rá elmenni. Azt valamikor a jövőben mindenképpen le szeretném futni, kíváncsi vagyok, milyen ez a tízezer méter szintemelkedéssel megfűszerezett pálya. Nagy vágyam az is, hogy az UTMB-re legalább egyszer visszajussak még.
