Első alkalommal futott azon a tájon, és rögtön remekül teljesített a privát Ultrabalaton Trail-en.
Nekem eléggé kiesik az ország azon része, így igencsak kíváncsi voltam, hogy milyen is – mondta Tangl Eszter, aki 13 óra 45 perces idővel teljesítette a privát Ultrabalaton Trail-t. – Korábban sosem futottam még azokon az ösvényeken, így volt bennem egy kis kalandvágy. Ebben az évben még mindenképpen szerettem volna hosszút futni, és olyan helyen, ami újdonságot jelent. Az is motivált, hogy teljesen egyedül hogyan tudok majd tájékozódni, és éjszaka hogyan oldom meg a feladatomat.
Milyen volt a futás?
A rajt előtt nem sokkal realizálódott bennem, hogy éppen ez időtájra esik a szarvasbőgés, ami egy kicsit mellbe vágott… Tudtam, hogy az a rész nem olyan gyakran látogatott, mint a Pilis vagy a Budai-hegység, a Balaton-felvidék sokkal csendesebb, nyugodtabb hely. Felkészültem mindenre, ám így is nagyokat pislogtam, amikor másfél kilométer megtétele után átfutott előttem egy hatalmas szarvas… Szinte folyamatosan hallottam a bőgést, még nappal is, így előfordult, hogy hangosan énekelve haladtam előre.
Éjszaka lámpával néztem körbe, és néha láttam, ahogy visszanéznek rám a bokorból a világtó szempárok… Egyfajta bátorságpróbának is beillett, jó volt legyőzni a félelmeimet.
A pálya nem túl szintes, nem egy Kör vagy Mátra 115, egészen jól futható, tetszett, hogy jól és lendületesen lehetett haladni. A családdal megbeszéltük, hogy hol várnak majd frissíteni, az első pontot három órára lőttük be, de előbb odaértem. A többiek el is kezdtek kapkodni, ám mondtam, hogy ne tegyék, nem kell sietni, legyünk nyugodtak, nincsenek hatalmas céljaim, nem a pályacsúcsot lőttem be, csupán élvezni akarom. Nekem főleg a szentbékállai és a hegyestűi rész tetszett, elképesztő látvány nyílt fentről a Balatonra, tényleg csodaszép, már csak ezért a látványért érdemes volt megcsinálni. Az viszont kiábrándított, hogy a Hegyestűre aszfaltos út vezet, két-három autó mellettem is elsuhant.
Amennyiben jól tudom, egy nem kalkulált probléma is előjött.
Éreztem, hogy lassulok, nyilván ebben a fáradtság is közrejátszott. Hetven kilométer után nem tudtam sem enni, sem inni, nem tudom mi történt, ilyen még nem fordult elő korábban. Valamiért elromlott a gyomrom. Igyekeztem azt sulykolni magamban, hogy egy-két korttyal is meg tudom csinálni, van bennem tartalék és igenis erős vagyok fejben. Tény, voltak szenvedős részek, hatvan és nyolcvan kilométer között jött egy mélypont, többször elkeseredtem, majd kilencven kilométernél megérkezett a flow és úgy repültem be a célba. Túl kellett lendülni, ebben sokat segített, hogy mivel egyedül haladtam, nem volt kinek hisztizni. Meg kellett élni, mindent összevetve nagyszerű élmény volt.
Milyen versenyeken lesz ott a közeljövőben?
Szeretem halmozni az élvezeteket, így most hétvégén jön majd a Vadlán oda-vissza! A klasszikus Vadlánt kétszer teljesítettem, tavaly megnyertem, most a dupla jócskán megmozgatta a fantáziámat. Furcsa szabályok vannak, például fix lesz a két rajt. Ezt követően a Szádvár Trail hatvankilenc kilométeres távját szeretném teljesíteni. Nem unatkozom majd az előttem lévő időszakban.
