Első alkalommal futott azon a tájon, és rögtön jó idővel teljesítette a privát Ultrabalaton Trailt.
Nekem eléggé kiesik az országnak az a része, már csak emiatt is igencsak kíváncsi voltam rá – mondta Tangl Eszter, aki 13 óra 45 perces idővel teljesítette a privát Ultrabalaton Trailt. – Korábban sosem futottam még azokon az ösvényeken, így egy kis kalandvágy is volt benne. Ebben az évben még mindenképpen szerettem volna hosszút futni, és olyan helyen, ahol korábban még nem. Arra is kíváncsi voltam, hogy teljesen egyedül hogyan tudok tájékozódni, és éjszaka hogyan birkózom meg a feladattal.
Milyen volt a futás?
A rajt előtt nem sokkal realizálódott bennem, hogy éppen erre az időszakra esik a szarvasbőgés, ami egy kicsit mellbe vágott… Tudtam, hogy az a vidék nem olyan gyakran látogatott, mint a Pilis vagy a Budai-hegység, a Balaton-felvidék sokkal csendesebb, nyugodtabb hely. Felkészültem mindenre, ám így is nagyokat pislogtam, amikor másfél kilométer megtétele után átfutott előttem egy hatalmas szarvas… Szinte folyamatosan hallottam a bőgést, még nappal is, így előfordult, hogy hangosan énekeltem futás közben.
Éjszaka lámpával a fejemen néztem körbe, és néha láttam, hogy visszanéznek rám a bokorból a világító szempárok… Egyfajta bátorságpróbának is beillett a verseny, jó volt legyőzni a félelmeimet.
A pálya nem túl szintes, nem egy Kör vagy Mátra 115, egészen jól futható, tetszett, hogy jól és lendületesen lehetett haladni. A családdal megbeszéltük, hogy hol várnak frissítéssel, az első pontot három órára lőttük be, de előbb odaértem. A többiek el is kezdtek kapkodni, de mondtam, hogy nem kell sietni, legyünk nyugodtak, nincsenek hatalmas céljaim, nem a pályacsúcsot lőttem be, csupán élvezni akarom. Nekem főleg a szentbékkállai és a hegyestűi rész tetszett, elképesztő látvány nyílt fentről a Balatonra, tényleg csodaszép, már csak ezért a látványért érdemes volt megcsinálni. Az viszont kiábrándított, hogy a Hegyestűre aszfaltos út vezet, több autó is elzúgott mellettem.
Egy nem kalkulált probléma is előjött…
Éreztem, hogy lassulok, nyilván ebben a fáradtság is közrejátszott. Hetven kilométer után nem tudtam sem enni, sem inni, nem tudom mi történt, ilyen még nem fordult elő korábban. Valamiért „elromlott” a gyomrom. Igyekeztem azt sulykolni magamban, hogy egy-két korttyal is meg tudom csinálni, van bennem tartalék és igenis erős vagyok fejben. Tény, voltak szenvedős részek, hatvan és nyolcvan kilométer között jött egy mélypont, többször elkeseredtem, majd kilencven kilométernél megérkezett a flow, utána szinte repültem a célba. Túl kellett lendülni, ebben sokat segített, hogy mivel egyedül haladtam, nem volt kinek hisztizni. Meg kellett élni, mindent összevetve nagyszerű élmény volt.
Milyen versenyeken lesz ott a közeljövőben?
Szeretem halmozni az élvezeteket, így most hétvégén jön a Vadlán oda-vissza! A klasszikus Vadlánt kétszer teljesítettem, tavaly megnyertem, most a dupla jócskán megmozgatta a fantáziámat. Furcsa szabályok vannak, például fix lesz a két rajt. Ezt követően a Szádvár Trail hatvankilenc kilométeres távját szeretném teljesíteni. Nem unatkozom majd a következő időszakban sem.
