Kipihente magát?
Meglepően gyorsan helyrerázódtam, a tavalyi hatnapos után sokkal tovább tartott a regeneráció – mondta Beda Szabolcs. – Akkor napokig fájt mindenem, most a verseny utáni hétvégén már teljesen jól éreztem magam, futottam egy laza nyolc kilométert. Nincs izomlázam, sérülésem és vízhólyagom sem lett, szerencsére jól is ment a hétvégi futás.
Harmadik lett a hatnapos világbajnokságon: elégedett?
A helyezéssel igen, a megtett kilométerrel nem. Talán mondhatom, hogy minden idők legerősebb hatnapos mezőnyében lettem harmadik, az M45-ös korosztályban első helyen végeztem, csapatban Sárosi Gyulával ezüstérmet szereztünk, valamint a vegyes csapatversenyt Maráz Zsuzsannával és Gyulával megnyertük. A szintén most megtartott országos bajnokságot is sikerült megnyernem. A versenyről három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet hoztam haza, ezzel mindenképpen elégedett vagyok. Ami a kilométerszámot illeti, az előzetes célom az volt, hogy kilencszáz kilométer felett teljesítsek, amivel természetesen új országos csúcsot is futottam volna. Talán a formám sem volt tökéletes, és ez is közrejátszott abban, hogy nem sikerült, de voltak egyéb hátráltató tényezők is.
Fotók: Jakabházy Miklós
Mondana példákat?
Az első négy napban elképesztő hőség volt, még éjszakára sem hűlt le a levegő. Én jól bírom a meleget, de ez már nekem is sok volt. A másik, hogy sokkal több volt a pihenőidőm, mint azt terveztem. Egy másfél órás alváshoz rá kell készülni, aztán ott van az étkezés, a mosdószünet, a krémezés, az öltözés, a masszíroztatás és az egyéb tennivalók. Ezekkel túl sok idő ment el, ebben fejlődnöm kell a jövőben.
Milyen volt a futás és a verseny?
Az első két nap minden rendben ment, egyedül az említett túl sok pihenőidő miatt lehet hiányérzetem. A harmadik naptól elkezdtem lassulni, nem tudtam a tervezett tempót tartani. Különösebb holtpontom nem volt, csak folyamatosan fáradtam, de ez normális. Ahogy fogy az energia, egyre nehezebb tartani a tempót, gyorsan változik az ember állapota. Előfordul, hogy az egyik pillanatban úgy érzi, nagyon könnyen megy a futás, majd egy másikban meg mintha fejbe vágtak volna, hirtelen lelassulok, és még az a tempó is rosszul esik. Az ötödik, hatodik nap fordulóján a lengyel Michal Koziarski elkezdett igencsak közelíteni hozzám, nagyon gyorsan jött föl, ám nem gyorsítottam emiatt, nem akartam elfutni magam.
Utolért, meg is előzött, ám nagyon motivált, hogy visszaszerezzem a harmadik helyet hazai pályán, sok szurkoló előtt, és a távolból értem izgulók miatt is mindenképpen érmet akartam szerezni.
Úgy döntöttem, hogy a hatodik napon, az utolsó éjszaka nem alszom, végig futok, és így visszaszerzem a harmadik helyet. Ekkor még motivált az országos csúcs is, minden energiámat mozgósítottam, elkezdtem gyorsulni, nagyon jól ment a futás, flow-ba kerültem az éjszaka elején. Talán emiatt is elment pihenni a lengyel srác, visszaelőztem, és sikerült jelentősebb előnyre szert tennem, majd pedig megtartanom a harmadik helyet. Egyébként a végére elfogyott a lendület, mert minden erőmet mozgósítottam, és teljesen kimerültem. Hajnalra nagyon elfáradtam, eléggé szenvedős lett a vége, mély hullámvölgybe kerültem, amiből már nem is tudtam kijönni a célba érkezésig. Láttam, hogy már nem lehet meg az országos csúcs, de mentem előre, nehogy utolérjenek, ám akkor már nagyon nem esett jól a futás. Végül szeretném megemlíteni a segítő csapatot, nélküle biztos, hogy nem értem volna el ezt az eredményt, ezúton is köszönöm nekik.
Mit szól a belga Matthieu Bonne elképesztő világcsúcsához?
Abszolút megérdemli a világcsúcsot, nagyon jó volt. Ráadásul nehéz körülmények között érte el, a meleg őt is hátráltatta, így még nagyobb elismerést érdemel. Elképesztően profi csapattal érkezett, nyolcan alkották a stábot, mindenki pontosan tudta, mikor mi a dolga. Még jeges medencéje is volt, azt is hozott magával, abban is üldögélt időnként. Nagyon profin volt felépítve a csúcsdöntés.
Fotók: Jakabházy Miklós
Ilyen erős mezőnyben a csapat második helye hatalmas eredménynek számít. Egyetért?
Nagyon örülök a csapatban elért második helynek, valóban, ebben az erős mezőnyben még többet ér. A belgákat a világcsúcsot futó Matthieu Bonne miatt nem lehetett befogni, így az ezüstérem szinte a lehető legjobb eredmény.
Milyen céljai vannak még az esztendő hátralévő részére?
Most a pihenésé és a regenerációé a főszerep, idén nagyobb versenyem már nem lesz. Szeptember végén a BUFF-on ott leszek, azt még nem döntöttem el, hogy a hat- vagy a tizenkét órás számban, ám az biztos, hogy csak edzésnek fogom fel a versenyt. Aztán lassan-lassan jöhet ismét az alapozás a következő esztendőre.
