Húsvét vasárnap ismét megveregettem a vállam, mert a hétre tervezett négy futóedzést sikerült abszolválnom, így ha nem is vagyok azon a szinten, ahol szeretnék, a magamnak előírt munkát elvégeztem. A síkon futást továbbra sem egyszerű megoldanom, mert a lakhelyem elég dimbes-dombos, ezért heti egy alkalommal elautózom a Duna mellé, itt van lehetőség a hosszabb futásokra. Otthon pedig visszaszoktam az úttestre, mert a csősálamat ugyan bármikor fel tudom rántani a szám elé, azonban amikor járdán futottam, néha olyan hirtelen jöttek ki elém egy-egy kertből, hogy alig tudtam kikerülni az embereket. A forgalom egyébként is elég gyér, így nyugodtabban koptatom az aszfaltot. A combizomhúzódásom elég makacsnak tűnik, a jelek szerint nem szabadulok tőle könnyen, de a keményebb, éles fájdalmak mostanában elmaradtak, s ha néha bicegek is futás után, azt mondhatom, ez így már elviselhető, és nem tart vissza az edzésektől. Egészen szerdáig abban a tudatban voltam, hogy valamilyen formában lesz majd Ultrabalaton, így ennek megfelelően készültem az edzésekkel, és nagyon örültem, hogy az első oltásra megkaptam a behívómat. Aztán az UB közösségi oldalára kikerült a várható, de valójában egyáltalán nem várt hír, miszerint a szervezők októberre tolják a versenyt. Vegyes érzésekkel fogadtuk, hiszen egyfelől számítani lehetett rá, s ahogy az egyik kommentelő írta, felelősségteljes döntés született, másfelől nyilván fájdalmas, hiszen nagyon akarjuk már ezt a – normál esetben – májusi, „tömegben elkövetett” körbekerülős futóversenyt. Vajon mikor élhetjük át újra?
Az októberi is jó lesz nyilván, de nem hasonlítható össze a napsütésben türkizkék Balaton körbekerülésével.
Az éjszakai szakadó eső sem annyira vészes májusban, mint, mondjuk, ősszel. De hát, ez van, forduljunk arccal az októberi verseny felé, és adjunk hálát, hogy ennél nagyobb bajunk nincs.
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka hosszútávfutó, futóedző régen nem jelentkezett blogbejegyzéssel, de a mostaniból megtudhatjuk az okát. Szerencsére a nehézségek, amelyek szembejöttek vele, már távolodni látszanak, és egyre jobb és több futásra van lehetősége!
LOSONC TIMI TEREP- ÉS ULTRATFUTÓ (Facebook)
Timi a Börzsöny újabb szakaszát fedezte fel a TimisUltraSeries futásai kapcsán. A hetven kilométeres távhoz háromezer méter szint is párosult, amit tíz óra alatt sikerült teljesítenie!
FUTÓLÉPÉS (YouTube)
Őry István futóedzését az afrikai, homokot is sodró szél, a kalima hazavágta, de hogy semmi se vesszen kárba, tanácsokat kaphatunk a futás közbeni karmunkával kapcsolatban. Sőt a videós bejegyzésben a kar edzésének lehetőségeiről is kapunk ízelítőt.
SPORTORVOS.HU
A futás alatt és után termelődő endorfinról hallottunk már, a bejegyzésből pontos információkat is kaphatunk a jelenségről.
GYEREFUTNI.COM
Krátky Egon atlétikai edző a regeneráció fontosságáról írt bejegyzést. Sajnos a hobbifutók körében ez a feladat háttérbe szorul, megmondom őszintén, én is sokat zsonglőrködöm az edzéseimmel. Ennek eredményeként van, hogy egymást követő napokon tudom csak megoldani a heti edzésmennyiséget, és tudom, hogy ez nem feltétlenül tesz jót. Az órám minden edzés után kiírja, mennyi regenerálódási időt javasol, s ha megoldható, be is tartom, mert ahogy a cikkből kiderül, ez bizony elengedhetetlen a fejlődéshez.
MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?
Jó mozgáshoz idő kell
A helytelen futómozgás az egyik leggyakoribb okozója a sérüléseknek, legtöbbször a rosszul berögzült mozgásminták és mobilitási hibák idézik elő. Ezek általában évek alatt alakulnak ki, sok sportoló mégis napok vagy hetek alatt akarja helyrehozni – de sajnos ritkán megy ilyen könnyen.
A helyes mozgások kialakításához a mobilitási alapok megteremtése után is többnyire hónapok kellenek. Azért ennyi idő, mert az összetett mozgás átalakításához a kisebb részmozgásokat, helytelen tartásokat kell egyenként javítani. Ezután jöhet csak a komplex mozgásfejlesztés, a technika rögzítése.
Szánjunk rá időt, mert az eredmény hosszú távon befolyásolja a teljesítményünket, egészségünket.
