Az idei Ultrabalaton Trail teljesítői között volt a futóberkekben nagy népszerűségnek örvendő „Kenyai Kobra”, alias Orsós Ferenc, akinek ez a 115 kilométer volt a leghosszabb teljesített távja az idén. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne futott volna végig nagyon sok „rövidebb” távot.
Felsorolnia is nehéz, hány versenyen vett részt ebben az évben.
„Ott voltam a Salomon Ultra Trail Hungaryn, a Nyúlcipőbolt Budai Trailen, a pécsváradi félmaratonin, a farsangi futáson Kaposváron, a Spar Maratonon, a Vivicittán, a Kékesen, az Ultra Tisza-tón, a Vértesen, a Pilisen, az Intersport-futáson vagy az Ultrabalaton Trailen is – mondta az 53 esztendős Orsós Ferenc a Csupasportnak. – Vár még rám a balatonföldvári futás, a siófoki félmaraton, a szilveszteri futás Balatonlellén, a Mikulás-futások, majd Szederkényben a záróbuli-futással ér véget a futóévem.”
A Tisza-tavi lett volna a leghosszabb távja (130 km), de azt száz kilométernél fel kellett adnia az óriási esőzés miatt. Az UB Trailen sem voltak sokkal kedvezőbbek a környezeti viszonyok, de sikerült 18 óra 48 perc 25 másodperc alatt teljesíteni a 115 kilométert.
„Eléggé durva volt… Sáros, csúszós volt az út, a legtöbb futó a szokásosnál lassabban tudott haladni. Tizenkét kilométernél rögtön estem egy nagyot, az avar alatt meglapult egy kő, amit nem láthattam.
Két méterrel arrébb szintén elcsúsztam, majd tizennégy kilométernél is estem – szerencsére kis karcolásokkal megúsztam, nem sérültem meg, de utána már igyekeztem nem elesni…
Hatvanhét kilométernél jött egy nagy eső, alaposan megáztam, a ruha kidörzsölte mindenemet. Kilencven kilométer után vált nehezebbé a helyzet. Az ülepemet és a lágyékomat is kidörzsölte a ruha, fájt a talpam is a sok kőtől, de mentem tovább. Tudtam, hogy most már muszáj megcsinálnom. Sallai Zsuzsiért, az emlékéért futottam le ezt a száztizenöt kilométert.”
Jövőre sem adja alább, vár rá – a hosszabb távok közül – az Ultrabalaton egyéniben, a MyWay a maga 240 kilométerével, a 130 km-es Ultra Tisza-tó vagy a Korinthosz is (160 km).
Orsós Ferenc a Baranya megyei Szászváron él, edzője nincs, a Mecsekben futva szokott felkészülni a versenyekre.
„Hétköznaponként munka után járok futni. Nincs rögzített edzéstervem, sohasem határozom el, hogy aznap milyen távot kell megtennem. Nekiindulok, úgy gondolom, hogy futok tizenöt kilométert, aztán lehet, hogy harmincöt lesz belőle vagy éppen ötvenöt. Addig futok, amíg élvezem. Emelkedőkön futok sokat, mert utána a sík terep már sima ügy.”
Korábban sok problémát okozott neki, hogy nem tudott állandó munkahelyet találni, de most ez is megoldódni látszik, az Abai Ablaknál dolgozik Hosszúhetényben. A munkahelye nemcsak állást biztosít neki, hanem szponzorálja is a versenyzését. Így kevésbé jelent gondot előteremteni a nevezési díjat a sok futóversenyre, korábban gyakran a futótársak önzetlen segítsége is kellett hozzá.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
