Szombaton részt vettem a „2. Fuss, Szada!” terepversenyen. Nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy az összesen részt vettem, hiszen az elsőn is ott voltam 2019-ben. Akkor a 12 kilométeres távon indultam, s bár nem volt könnyű menet, nagyon tetszett a verseny. Mivel közel sem vagyok az akkori formámban, rendkívül bölcsen most a hét kilométeres távra neveztem be, mert tudtam, hogy sok emelkedő lesz. Egyébként, ha jobban belegondolok, egyre alkalmatlanabb vagyok a terepfutásra, mert hol itt, hol ott fáj, és mostanában bármilyen vitamint viszek be, rengetegszer görcsöl a lábam.
No de mindenkinek megvan a maga (futó)gondja és gyengéje, nekem ez (na jó, arra is vágyakozom, hogy ötperces ezrekkel fussak félmaratonit, de ez még álmomban sem szokott sikerülni 🙂 ).
Az egyik edzés után, amikor hazaértem, azon vigyorogtam, hogy épp leszakad a derekam, görcsölök, de egyébként milyen jó, hogy futok 🙂
Krátky Egon edző segítségével készültem a versenyre, aki változatos feladatokkal segítette a fejlődésemet – másként fogalmazva: visszakapaszkodásomat – a terepezés világába. Be is bizonyosodott, hogy a sok hegymenetes sprint és egyéb feladatok szükségesek voltak a stabil teljesítéshez. Annak idején azt kértem Egontól, abban segítsen, hogy ne szenvedve teljesítsem a távot, hanem élvezzem, már amennyire lehet :-). A stabil teljesítésen kívül egyéb elvárásom nem volt magammal szemben.
A szervezők most is kitettek magukért, szeretem az ilyen jól szervezett, kedves, vidéki kihívásokat. Míg várakoztunk a rajtra, Koffein Kapitány suhant el mellettem ikonikus szerelésében, korábban láttam a nevezők között, ő a huszonkét kilométeres távon indult.
Ők még esőben, kicsit hamarabb rajtoltak mint mi, messziről láttam, ahogy felfelé kaptatva lebeg utána a palástja.
Az időjárás kissé megviccelt minket, mert a rajtig elég rendesen esett, aztán amikor megindultunk, elállt. Emiatt vacilláltam is az utolsó pillanatig, hogy mégis milyen felsőben induljak, mert az előrejelzés szerint jó időnek kellett volna lenni, ezzel szemben kissé zordak voltak az időjárási körülmények. Mivel a hőfok az eső ellenére elég kellemes volt, maradtam az eredeti laza felsőnél (természetesen vastagon befújtam magam Off-fal, mert rettegek a kullancsoktól, aminek a többiek is élvezték az előnyét: aki mellett elfutottam, garantáltan nem kapaszkodtak bele a kis vérszívók, már messziről érezhették, hogy közelítek).
Ezen a versenyen egyébként az is jó, hogy szinte rögtön az elején megkapjuk amiért jöttünk, azaz kaptatni kell felfelé (egy keményebb lejtő volt az elején, ami visszafelé, a célba érkezés előtt esik rosszul :-)). Nagyjából egy kilométer után azon elmélkedtem, nem véletlen, hogy a helyet nem gödöllői lankáknak vagy völgyeknek hívják, mert itt csak emelkedik és emelkedik, nagyjából az első 3.5 kilométerig. Kezdetben még toltam, amit a tempóm megkívánt, még előzgettem is, élveztem, hogy milyen jól megy a futás, gondoltam is magamban, a betyárját, megyek, mint a gép! A kevés lejtőn, ami volt, sajnos nem igazán lehetett csapatni, mert az eső miatt csúszós agyagos volt a talaj, figyelni kellett a lábunk elé. Aztán egy idő után, amikor az emelkedők után „végre” megint emelkedő jött, és mindenki gyalogolt, én is emellett döntöttem, minek szívassam magam. Amikor pedig már tudtam a számon és az orromon is levegőt venni, futottam, amikor csak lehetett.
Nagyon élveztem a versenyt, Krátky Egon szakmai segítségével sokkal jobb formában vághattam neki, mint nélküle tudtam volna.
Nyilván nyugodtságot ad, hogy tudom, nem lehet semmi gond, mert a munkát beletettem, a feladatokat elvégeztem, a versenyen már csak élveznem kell a futást, a környezetet!
A célban átvettem az érmet, a sört, majd a jól megérdemelt lángost a helyi nyugdíjasoktól (istenien csinálják!). Mivel a derekam ismét megfájdult, rögtön le is ültem betolni a megérdemelt ellátmányt, és megdicsértem magam, hogy nem a hosszabb távra neveztem. Mindent összevetve nagyon jó hangulatú, remek szervezésű verseny volt!
21097KK.WORDPRESS.COM
Mint már a bevezetőben említettem, a szadai terepfutáson Koffein Kapitány is részt vett, a 22 kilométeres távon remek idővel végzett. Nekem semmi újdonság nem volt a jelmezében, hiszen ő így, lobogó palásttal szokott suhanni a versenyeken, de amint írja, mindenki elcsendesült kissé, amikor kijött az öltözőből 🙂
BARATRUNNING.COM
A szerző igencsak kemény hölgy, egy nap kétszer is dobogóra állhatott. Terepbringázással kezdett, később terepfutással folytatta, izgalmas pályán. Irigylésre méltó teljesítmény!
RONIDOKI IN SPORT (Facebook)
Irigylem az amazon típusú hölgyeket, eszméletlen menő, hogy kemény versenyeken érnek el kiváló eredményeket! A Szlovéniában megrendezett Spartan Race Beastről készült versenybeszámolót olvashatunk, klassz fotókat is láthatunk!
