Csak hőség ne legyen! Nagyjából ezzel a felkiáltással indulhatott neki a csaknem négyszáz Spartathlon-versenyző a 246 kilométernek péntek hajnalban, hiszen ha valami meg tudja sokszorozni az amúgy is futószalagon jelentkező kínokat, az a meleg – ahogy például 2012-ben, amikor a mezőny nagy része nem tudott célba érni, a győztes idő pedig 26 és fél óránál is gyengébb volt, amely egy átlagos Spartathlonon a 10. helyre sem elég. Ezúttal szerencsére nem volt forróság, miként a 2018-ban olyannyira elátkozott vihar is elkerülte az ultrafutókat, így az időjárással nem, „csupán” a távval és persze kinek-kinek önmagával kellett megküzdeni.
A magyarok közül Erős Tibor előtt kínálkozott a legnagyobb esély a jó szereplésre.
Pedig ő még sosem rajtolt a Spartathlonon, és mindössze három éve ultrázik – mégis, remek eredményei miatt (többek között győzelem a Korinthoszon és a 100 kilométeres magyar bajnokságon, második hely az Ultrabalatonon) az első hat közé várhattuk. Az ismertebb magyar spartathlonisták, mint a háromszoros győztes Lubics Szilvia, a kétszeres bajnok Maráz Zsuzsanna, a 2019-ben első Bódis Tamás és az akkori második, Csécsei Zoltán most nem indultak, így valamivel visszafogottabb volt a várakozás.
Mindaddig, amíg Erős el nem kezdett futni.
Eleinte Gáspár Péterrel együtt tartott az élbollyal, de 100 kilométer megtétele után a Vadrózsa idei győztese kicsit visszavett a tempóból, így Erős egy négyfős, igen illusztris társasággal kezdte meg a viadal második részét. Sokáig a 42 esztendős japán Szomija Toru vezetett – az ázsiai tavaly futott egy 2:16:15-ös maratonit, május végén pedig ott volt a tokiói 100 kilométeres viadalon, és 4. lett, 6:28:40 órával. (Éppen az a három japán futó előzte meg, akik augusztusban rajthoz álltak a berlini 100 kilométeres világbajnokságon, és mind a hárman a legjobb hat között végeztek.) Vagyis hihetetlenül gyors futóról van szó, mind maratoni távon, mind 100 kilométeren – na de a Spartathlon 246 kilométer, és a legkevésbé sem sík pálya, adva volt a kérdés, hogy vajon meddig bírja a rohamtempót.
A meglógott négyesben ott volt a szintén japán Isikava Josihiko, aki 2018-ban megnyerte az Athén–Spárta futást, és most, 34 évesen repetázni szeretett volna. Persze ez volt a terve a tavalyi első görög Fotisz Zizimopulosznak is, aki 2021-ben minden idők ötödik legjobb eredményével jelezte, hogy számolni kell vele. Az első négy legjobb teljesítmény bizonyos Janisz Kurosz nevéhez fűződik 1984 és 1990 között, és mivel azóta csak Kosztasz Reposz szállította (még 1997-ben és 1998-ban) a hazai sikert, Zizimopuloszban az elvakultabb görögök már az új futólegendát látták.
Ehhez képest most olyan gikszer történt, ami már a hőskorban is kínos lett volna: rossz felé küldték a hazai sportolót, a hírek szerint hét kilométert kellett pluszban megtennie, így kisebb csoda, hogy olyan jól tartotta a lépést három társával.
Erős Tibor néhány percre a vezetést is átvette, de amikor már azt hihettük, hogy az inkább rövidebb távon erős Szomija visszaesik, a japán nagyon beindult, és a táv háromnegyedénél, az éjszaka leszálltával a göröggel együtt egyre nagyobb előnyre tett szert. Aztán olyasmi történt, amire kevesen számítottak… Az még hagyján, hogy Zizimopulosz pluszkilométerekkel a lábában is győzött, de 21:00:48-s ideje minden idők harmadik legjobb Spartathlon-futása, vagyis már nem Kuroszé a legjobb négy időeredmény. Szomija Toru 21:18:04 órával ért célba, ami szintén elképesztő.
Fantasztikus volt Erős Tibor utolsó néhány tucatnyi kilométere is: bár Isikava meg tudta előzni, a magyar futó negyedik helye kiváló eredmény. Ideje nemhogy kiváló, hanem talán hihetetlen is, hiszen a 23:23:40 óra azt jelenti, hogy ő a második magyar, aki egy napon belül elfutott Athéntól Spártáig, és néhány perccel még Bódis Tamás csúcsát is megdöntötte.
Most ugyan nem járt érte „dobogó”, de – a legutóbbi három verseny eredményeit figyelembe véve – 2021-ben harmadik, 2019-ben első, 2018-ban második lett volna.
A női versenyben a kis túlzással minden ultratávon világcsúcstartó, de a Spartathlonon újonc Camille Herron egy ideig vezetett, de fel kellett adnia a versenyt. A tavalyi győztes lett Diana Zaviza újra nyert, 25:03:07-es ideje összesítésben a hatodik hellyel fizetett.
A 27 magyar közül többnek fel kellett adnia a versenyt, mások még most is a pályán vannak, és igyekeznek Spártába érni 36 órán belül, vagyis magyar idő szerint este háromnegyed hétig. Természetesen róluk is hírt adunk.
(Nyitó képünk még a nyári ausztriai edzőtáborban készült.)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
