Drága Zsuzsa, legutóbb, amikor találkoztunk, tele voltál erővel, és csillogó szemmel meséltél a terveidről, pedig súlyos híreken voltál túl. Mégis, arról beszélgettünk, hogy készül a könyved folytatása, és megint lesz Skanzenfutás Szentendrén. Skanzenfutás, amelyet hat éve mindketten izgatottan vártunk: Te elsőként rendeztél versenyt, én pedig először futottam félmaratont. Akkor ismertelek meg, és utána még sokszor beszélgettünk sírva-nevetve a futásról, életről. Számos versenyen találkoztunk, ahol vagy szervező voltál, s ha tehetted, Te magad is futottál, vagy frissítőponton szurkoltál és integettél nekünk. Sokunknak van olyan emléke, amikor az Ultrabalatonon a Te biztató szavadra, mosolyodra, ölelésedre indultunk tovább. A futás hozott össze minket.
A futás, amit teljes szíveddel és lényeddel szerettél, amiről azt mondtad, hogy nélküle nem bírtad volna elviselni a betegségedet, sem fizikailag, sem lelkileg. A futás, amit 400 méterrel kezdtél el, majd évekkel később párban körbefutottad a Balatont. Pedig azt mondták, amikor 12 éves korodban kiderült a betegséged – lyukas szívvel születtél- , hogy sosem fogsz tudni sportolni, sőt az életben maradás is kétséges volt. Azóta csaknem 40 év telt el, és Te férjhez mentél, családot alapítottál, négy gyermeked született (többszörös nagymama lettél), elkezdtél sportolni, futni. Húsz év alatt volt tíz újraélesztésed, de tudtad, hogy Neked vissza kell jönnöd, mert dolgod van köztünk. Még akkor is, amikor a szívbetegséged után rákos áttéteket diagnosztizáltak nálad, de ezzel is megküzdöttél. Végtelen alázattal, türelemmel és humorral, mert máshogy nem lehet. Majd könyvet írtál az életedről, melynek üzenete: „Legnagyobb félelmeid mögött vannak az igazi csodák…” Te már nem féltél, hisz egy csoda volt az Életed, és csoda voltál Te magad is.
A Te szíved nem volt lyukas, mert tele volt mindazzal, amit adtál nekünk: szeretetet, bátorságot, kitartást, bölcsességet és a szűnni nem akaró reményt, hogy van miért felkelni, van miért csinálni, még akkor is, ha nem látod a holnapot…
Most már a felhők fölött futsz, onnan integetsz nekünk.
Nyugodj békében!
