Tavaly után idén is teljesítette a százkilencvenhat kilométeres BSZM-et: ezúttal milyen volt?
Nagyszerű élményt jelentett ez a négy nap – mondta Szintay Ágoston. – Ez a sorozatterhelés remek felkészülési állomás volt az Ultrabalatonra, ami az idei főversenyem lesz. A legjobb, hogy rengeteg csapattárssal, ismerőssel és baráttal találkoztam, az időjárás is jó volt, így tempósabban haladtam, ennek köszönhetően tíz percet javítottam a tavalyi időmhöz képest. A hangulat elképesztő volt, a szakaszok is, nagyon szeretem a Balaton Szupermaratont, szinte végig síkon kell haladni, így a pulzust egyenletesen lehet tartani.
A Balaton mindig csodálatos, barátokkal eltölteni itt négy napot és közben futni nagyszerű érzés, kiemel a szürke hétköznapokból, most is hihetetlenül feltöltött. Természetesen akadtak kisebb holtpontok, ám kinek nincsenek egy ilyen versenyen…
Fotó: Kováts György
Említette, hogy sikerült megjavítania előző évi idejét. Ez kimondott cél volt?
Mindenképpen szerettem volna legalább megközelíteni a tavalyi időmet, nagyon örülök, hogy meg is tudtam javítani. Mindennap úgy álltam oda a rajthoz, hogy megnéztem a tavalyi eredményemet az adott etapon, s igyekeztem úgy taktikázni tempó és a frissítés szempontjából, hogy gyorsabb legyek az egy évvel ezelőttihez képest.
Az első szakasz a Siófok és Fonyód közötti 48.45 kilométer, a második Fonyód és Szigliget között 53.2 kilométer, a harmadik Badacsony és Balatonfüred között 43.6 kilométer, a negyedik pedig Balatonfüred és Siófok között 51.2 kilométer volt. Milyenek voltak az etapok?
Rögtön az első szakaszt motiváltan kezdtem el, felvettem egy számomra jóleső, öt perc körüli tempót, amiből finoman igyekeztem gyorsítani. A táv felénél utolértem a csapatban versenyző BAC-os csapattársamat, Baranyai Mátét, majd Nemes Lászlóval is haladtam egy kicsit, de ő gyorsan elhúzott.
Nagyon megtisztelő volt Bogár Jánossal együtt futni, rendkívül tisztelem, hatalmas példakép, nagy erőt adtak a kedves szavai, ezúton is köszönöm szépen neki.
Az első etapot Csomai-Kürtössy Rolanddal fejeztem be, a második nap rendezték a leghosszabb szakaszt, igyekeztem tartalékolni, tudtam, hogy a végén szükségem lesz majd az erőre, ugyanis fel kell futni a szigligeti vár alá. Igyekeztem tartani a tempómat, nem akartam elfutni magam. A frissítés ismét jól működött, fáradtam, de nagy segítséget jelentett, hogy valaki mögé mindig be tudtam állni. Szeretem ezt az etapot, a déli partról átértünk az északira, egyértelműen küzdelmesebb nap volt az elsőnél, ám minden akadályt és nehézséget leküzdöttem. A harmadik napon futottuk a legrövidebb távot, s azt mondták a rutinos rókák, hogy ezt minél gyorsabban érdemes lefutni, hogy a lehető leghamarabb el lehessen kezdeni regenerálódni és pihenni. Ez volt tehát a célom, s ötperces átlagtempóban le is tudtam.
Végig egyenletesen haladtam, nem futottam el magam, ráadásul így a regenerációt is remekül meg tudtam oldani az utolsó szakaszra. Ekkor egyperces előnnyel haladt előttem Marczis Dávid, igyekeztem közel lenni hozzá és adott esetben megelőzni, de stabilabban futott nálam, és tizenkét perccel megelőzött. Izgalmas csatát vívtunk, de jobbnak bizonyult. Azért is szeretem ezt a szakaszt, mert Balatonalmádiban lakom, így hazai pálya nekem, ez pedig sok erőt adott, ismerős helyeken futhattam. A végén felértünk a Magaspartra, körbenéztem és konstatáltam, hogy mindenhol jártunk a Balaton körül. Ez a fantasztikus látkép nagy erőt adott az utolsó nyolc kilométerre.
Mi volt ezúttal a legnehezebb kihívás?
Fejben kezelni a távot. Monoton sportág ez, de mind mentálisan, mind fizikailag egyre jobban bírom az ultrát. A szakaszok közötti regeneráció remekül ment, fiatal vagyok, ez megkönnyítette a helyzetet. Egyébként olyan hű, de nagy holtpontom nem volt, nem zuhantam meg egyszer sem. Nagy motivációt adott ez a verseny a folytatásra és az áprilisi nagy körre.
Ahogy tavaly, úgy idén is ön érdemelte ki a legfiatalabb teljesítőnek járó Kiss Péter-emlékdíjat. Mit jelent ez önnek?
Csodálatos érzés, hogy idén is én vehettem át ezt a díjat. Amikor a negyedik nap beértem a célba, már akkor elképesztő érzelmek fogtak el, hát még amikor az eredményhirdetésen átadták a díjat… Nagyon jó és felemelő érzés, amikor elismerik a munkám.
Ez is azt bizonyítja, hogy akarattal, kitartással és szorgalommal bármit el lehet érni, csak becsülettel és keményen kell dolgozni.
A jövőt tekintve is nagy motiváció ez, ezek a visszajelzések csak megerősítenek abban, hogy jó úton járok és van keresnivalóm ebben a sportágban.
Már említette, hogy az idei fő célja az áprilisi egyéni Ultrabalaton. Hogyan várja?
Izgatott vagyok, hogy milyen fizikai és mentális akadályokat kell majd leküzdenem. Kemény lesz, de bízom benne, hogy huszonhat óra alatt be tudok érni a célba. Nincs még tapasztalatom ilyen hosszú távon, nem tudom, mit várhatok, a lényeg, hogy épen és egészségesen beérjek a célba.
