„Mégpedig pályacsúccsal – tette hozzá egy szerény mosoly keretében. – Télen szoktam kiválasztani, hogy melyek a következő év fő versenyei, most a huszonnégy órás Európa-bajnokság volt az, illetve a száz kilométeres világbajnokság, valamint a Spartathlon – mondta az Ultra Tisza-tó friss győztese, aki 8:41:57 óra alatt teljesítette a távot. – A legutóbbi versenyről nagyjából három-négy hete döntöttem, mondván, nagyon jó felkészülés a szeptember elején sorra kerülő száz kilométeres világbajnokságra.”
A futópadhoz a frissebb, hűvösebb levegő az ideális
A Tisza-tónál aztán kiderült, hogy a nagy melegben oda kell figyelni a hűtésre, több jégre, több vízre van szükség, hiszen a negyvenfokos aszfalt és a hőség miatt a belélegzett levegő is közel negyven Celsius-fokos volt, azzal pedig nem lehet hűteni a szervezetet, így a bőrön keresztül kell ezt megoldani.
„Nem véletlen, hogy tíz-tizenkét fokban lehet igazán jó időket futni, amikor megdöntöttem a futópados Guinness-rekordot, akkor tizenhárom-tizenöt Celsius-fok volt a terem hőmérséklete – folytatta Csécsei Zoltán. – Kicsit gyorsan kezdtem a versenyt, bár csak húsz másodperccel futottam gyorsabb ezreket, mint a végén, de valamivel lehettem volna lassabb. Nagyjából jól állunk a felkészüléssel, a mozgásom rendben van, a frissítéssel nem volt gond, mentálisan is jól ment a futás, kicsit kell még gyorsulnom a folytatásra.”
Csécsei Zoltánra egyébként sűrű ősz vár, hiszen szeptember 9-én esedékes a száz kilométeres világbajnokság, míg szeptember 29-én a Spartathlon. Az eredeti tervekben csak az utóbbi viadal szerepelt, de mivel annyira nem volt magyar jelentkező, hogy lasszóval kellett összegyűjteni a nevezőket, ezért az ultrafutó úgy döntött, ő is rajthoz áll. Hozzátette, rendkívül fontos számára a magyar válogatott és a magyar ultrafutás, s noha nem ő itthon a legjobb száz kilométeres futó, nem mondhatott nemet.
„Ha az első negyvenben ott leszek, akkor örülhetek – mondta, miközben egy pillanatig sem tagadja, számára az is fontos a futásban, hogy sikereket érjen el, s ahogy a programját nézzük, száz kilométer alatt gyakorlatilag már rajthoz sem áll. – Néha futok ötven kilométeres vagy maratoni távon, de
nem vagyok elég gyors ahhoz, hogy rövidebb távokon eredményes legyek, illetve nyolcvan kiló a súlyom, ami szintén nem segít a gyorsulásban.
Ami a hosszú távú futásokat illeti, nemcsak az állóképességet, a kitartást is lehet fejleszteni. Amikor először kimentem futni, három kilométer után éreztem, hogy ennyi volt, én ezt nem csinálom tovább. Aztán idővel hozzászokik az ember ehhez, majd egyre többet és többet akar.”
