Az idén hetedik alkalommal rajtol el a Generali Night Run Budapest, az augusztus 1-jén megrendezendő verseny hiánypótlás lehet a kivilágított fővárosban futni vágyóknak. A résztvevők 6, 9 és 21.1 kilométeres távon mérethetik meg magukat, s a nagy érdeklődést jelzi, hogy már több mint 2700-an neveztek sikeresen az eseményre. A félmaratonin indulók listáját böngészve megakadt a szemünk Michael Boris, az MTK német vezetőedzőjének nevén, s mint elárulta, 737-es rajtszámmal valóban nekivág a leghosszabb távnak.
„Többször futottam már félmaratonit, de még sohasem vettem részt versenyen. Hozzáteszem, az én korcsoportomban ez inkább tűnhet gyaloglásnak, mintsem versenyfutásnak – mondta tréfásan a 45 esztendős futballszakember. – Bevallom, sohasem szerettem igazán futni, ám a koronavírus-járvány kirobbanásának idején elkezdtem gyakorolni – ehhez persze az is kellett, hogy itt maradjak Magyarországon. Nem tudtam hazamenni Németországba, és feltettem magamnak a kérdést: mivel töltsem a szabadidőmet? A playstationözést a koromból adódóan sem éreztem testhezállónak, úgyhogy a futásra szántam el magam.
Kellett hozzá a küzdő- és versenyszellemem, hogy belevágjak, de a futballban amúgy is szükség van ezekre a tulajdonságokra.
Mostanra olyan idő alatt teljesítem a félmaratoni távot, hogy már futásnak nevezhetem. Szeretem ezt a várost, este különösen gyönyörű, úgyhogy a látvány még inkább ösztökélhet a minél jobb teljesítményre.”
Aki ismeri Michael Borist, vagy látta már egy-egy mérkőzésen irányítani az MTK labdarúgóit az oldalvonal mellől, sejtheti, mekkora lelkesedéssel, odaadással készülhet a két hét múlva esedékes erőpróbára. A tréner szavaiból kitűnik, valóban odateszi magát, hogy elérje céljait élete első félmaratoni versenyén.
„Igyekszem megfelelően felkészíteni a testemet, ezért hetente négy-öt alkalommal elmegyek futni. Többnyire a Margitszigeten rovom a köröket, vagy a Népligetben edzek. A külvilágot ilyenkor szinte teljesen kizárom – egyedül készülök, zenét sem hallgatok, csupán az okosórámon követhető edzéstervemre koncentrálok. A készüléken folyamatosan kapom az utasításokat, milyen tempóban kell futnom: hol egyenletes tempóban, hol az intervall edzésmódszernek megfelelően.
Mostanra eljutottam arra a szintre, hogy nem a futótávolságra fókuszálok, hanem arra, hogy két órán belül teljesítsem a félmaratonit.
Az 1:59:59-es idővel már tökéletesen elégedett lennék, s elnézve a mostani eredményeimet és erőnléti állapotomat, teljesíthetőnek tűnik a célom. Kiszámoltam, körülbelül öt perc harminc másodperc alatt kell lefutnom egy kilométert, ami nem elrugaszkodott elvárás magammal szemben. Amióta elkezdtem futni, negyvenhatszor edzettem. Egy alkalmazás segítségével végigkövethettem, hogy az eddig megtett távolság alapján hol lennék most földrajzilag, ha Budapestről a németországi otthonomba tartanék. Az eredmény azt mutatja, mindeddig 460 kilométert tettem meg. A virtuális térben valahol Würzburg szomszédságában lehetek, úgyhogy az is célom, hogy ezen az interaktív futáson minél hamarabb hazaérjek.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
