Ahogy a tavalyi, úgy az idei szezonja is kiválóan kezdődött: női pályacsúcsot döntött a privát Ultrabalatonon. Számított rá?
Abszolút nem – mondta Tangl Eszter, aki 26.00.00-s idővel teljesítette a 211 kilométeres privát Ultrabalatont, ezzel új női pályacsúcsot ért el. – Csupán egy jót akartam futni és megtapasztalni, milyen aszfalton ultrázni, illetve egy ilyenen, a Suhanj!6-on már voltam korábban, szóval ismét ki akartam próbálni. Úgy voltam vele, miért ne a privát Ultrabalaton legyen az?! Amikor ránéztem az időpontokra, még mindegyik szabad volt, szándékosan választottam a februárit a tél miatt. Örültem, mert nekem a Balaton mindig csodálatos, télen pedig egyszerűen káprázatos. Hatalmas élmény volt ebben az időszakban ott futni.
Ahogy olvastam a bejegyzéseket, nem volt unalmas futás.
Jó formában éreztem magam, arra kellett figyelnem, hogy ne fussam el az elejét, hiszen ez nem maratoni. Nagyrészt magányosan haladtam, elmerültem a gondolataimban, nagyon élveztem.
A terepfutásnál minden egyes lépésnél meg kell nézni, hová teszed a lábad, aszfalton annyira nem kell erre koncentrálni. Egy helyen volt valamivel rosszabb minőségű a kerékpárút, ott résen kellett lennem, mert voltak kisebb gödrök. Egyszer benéztem egy kanyart, és vissza kellett mennem, de többször nem tévesztettem.
Jó érzés volt, amikor autókból dudáltak és szurkoltak nekem, illetve az is, amikor Keszthelyen egy kedves pár megkérdezte, szükségem van-e valamire. Az éjszaka találkoztam egy fiúval, aki a Balathlon útvonalát gyalogolta végig, szelfiztünk egyet és mindketten mentünk, amerre a saját utunk vezetett. Fonyódligetnél egy fiú biciklivel kísért egy darabig, megkérdezte, milyen zenét tegyen be nekem, bevallom, felpörgetett a kilencvenes évek egyvelege. Balatonszemesen két lánytól kaptam egy kis forró teát, mondanom sem kell, jól jött a nagy hidegben. Nagyon jólestek ezek a kedvességek, ezúton is köszönöm szépen mindenkinek. Éppen akkor értem be Balatonfüredre, amikor a Szerelmes Füred futóversenyt tartották, úgyhogy becsatlakoztam a mezőnyhöz, hiszen nekem is arra vezetett az utam. Néhányan tudták, hogy éppen a privát Ultrabalatont teljesítem, de vicces volt, mert készült rólam versenyfotó is. Az egyik jó ismerősöm éppen a Szerelmes Füreden versenyzett, velem szembe futott, s amikor meglátott, átugrott és megölelt. Később átverekedtem magam a kordonokon, ott már katarzisban voltam, hiszen tudtam, mindjárt beérek a célba.
Említette a hideget: ez volt a legnagyobb nehézség?
A hideggel nincs problémám, csak jól fel kell öltözni. Három réteg ruha volt rajtam, gyapjú aláöltözetet vettem fel, két sálat kötöttem a nyakamba, és vittem egy plusz pulóvert. A balatonvilágosi emelkedőnél mélypontra kerültem, de a férjem támogatásával kijöttem belőle. Ő kísért autóval, az előre megbeszélt kilométereknél találkoztunk frissítésre, rengeteget köszönhetek neki, nélküle nem jött volna össze.
Az éjszaka nagyon hosszú volt, de nem tudom elmondani, milyen varázslatos napfelkeltét láttam! Egyébként fél táv után már a frissítéseket követőn nehezebben ment a folytatás, de viszonylag gyorsan bemelegedtem, amint beolajozódott a gépezet, szépen ment minden. A Tagore-sétányon néhányan mondták is a végén, olyan összeszedett a mozgásom, mintha csak most kezdtem volna.
A nagyszerű kezdet után milyen lesz a folytatás? Milyen céljai vannak az esztendőre?
Örülök, mert úgy volt, hogy az Ultra-Trail Hungary és a Mátra 115 egy időpontban lesz, de utóbbit átették egy héttel előbbre, így mindkettőn részt tudok venni. Erős két hétvége lesz május végén és június elején, de nagyon várom már. Előtte kilenctagú csapattal leszünk ott az Ultrabalatonon, jó bulinak ígérkezik. A folytatásban szeretnék külföldön is versenyezni, egyet ki is választottam, de éppen az Ultrabalaton hétvégéjén lesz, szóval másikat kell keresnem. Biztosan részt veszek néhány versenyen, ami pedig elég őrültnek hangzik, azon alighanem ott is leszek.
