Ahogy a tavalyi, úgy az idei esztendeje is kiválóan kezdődött: női pályacsúcsot döntött a privát Ultrabalatonon. Ez volt a célja?
Abszolút nem – mondta Tangl Eszter, aki 26.00.00-os idővel teljesítette a 211 kilométeres privát Ultrabalatont, ezzel új női pályacsúcsot ért el. – Csupán egy jót akartam futni és megtapasztalni, hogy milyen aszfalton ultrázni, illetve egy aszfaltos ultrám már volt korábban, a Suhanj!6, szóval ismét ki akartam próbálni. Úgy voltam vele, miért ne a privát Ultrabalaton legyen ez? Amikor ránéztem az időpontokra, még mindegyik szabad volt, szándékosan választottam a februárit a tél miatt. Örültem, mert számomra a Balaton mindig csodálatos, de télen egyszerűen káprázatos. Hatalmas élmény volt ebben az időszakban ott futni.
Ahogy olvastam a bejegyzéseket, nem unatkozott a futás alatt: milyen volt?
Jó formában éreztem magam, arra kellett figyelnem, hogy ne fussam el az elejét, hiszen ez nem maratoni. Nagyrészt magányosan haladtam, elmerültem a gondolataimban, nagyon élveztem.
A terepfutásnál minden egyes lépésnél meg kell nézni, hogy hová is lépsz, aszfalton ennyire nem kell arra koncentrálni, hogy hová teszed a lábad. Egy helyen volt valamivel rosszabb minőségű a kerékpárút, ott résen kellett lennem, mert voltak kisebb gödrök. Egyszer benéztem egy kanyart, és vissza kellett mennem, de ezen kívül nem tévedtem el.
Jó érzés volt, amikor autókból dudáltak és szurkoltak nekem, illetve az is, amikor Keszthelyen egy kedves pár megkérdezte, hogy szükségem van-e valamire. Az éjszaka találkoztam egy fiúval, aki a Balathlon útvonalát gyalogolta, szelfiztünk egyet és mindketten mentünk, amerre a saját utunk vezetett. Fonyódligetnél egy fiú biciklivel kísért egy darabig, megkérdezte, hogy milyen zenét tegyen be nekem, bevallom, felpörgetett a kilencvenes évek egyvelege. Balatonszemesen két lány adott nekem egy kis forró teát, mondanom sem kell, jól jött a nagy hidegben. Nagyon jól estek ezek a kedvességek, ezúton is köszönöm szépen mindenkinek. Éppen akkor értem be Balatonfüredre, amikor a Szerelmes Füred futóversenyt tartották, szóval becsatlakoztam a mezőnyhöz, hiszen nekem is arra vezetett az utam. Néhányan tudták, hogy éppen a privát Ultrabalatont teljesítem, de vicces volt, mert készült rólam versenyfotó is. Az egyik jó ismerősöm éppen a Szerelmes Füreden versenyzett, velem szembe futott, ám amikor meglátott, átugrott hozzám, s megölelt. Később a kordonokon átverekedtem magam, ott már katarzisban voltam, hiszen tudtam, hogy mindjárt beérek a célba.
Az imént említette a hideget: ez volt a legnagyobb nehézség?
A hideggel nincs semmiféle problémám, hiszen csupán jól fel kell öltözni. Három réteg ruha volt rajtam, gyapjú aláöltözetet vettem fel, két sálat kötöttem a nyakamba, és vittem egy plusz pulóvert. A balatonvilágosi emelkedőnél mélypontra kerültem, de a férjem támogatásával kijöttem belőle. Ő kísért autóval, az előre megbeszélt kilométereknél találkoztunk frissítésre, rengeteget köszönhetek neki, nélküle nem jött volna össze.
Az éjszaka nagyon hosszú volt, de nem tudom elmondani, hogy milyen varázslatos napfelkeltét láttam! Egyébként féltáv után már a frissítéseket követőn nehezebben ment a folytatás, de viszonylag gyorsan bemelegedtem, amint beolajozódott a gépezet, szépen ment minden. A Tagore-sétányon néhányan mondták is a végén, olyan összeszedett a mozgásom, mintha csak most kezdtem volna. Pedig a legvégén jártam…
A nagyszerű kezdet után milyen lesz a folytatás? Milyen céljai vannak az esztendőre?
Örülök, mert úgy volt, hogy az Ultra-Trail Hungary és a Mátra 115 egy időpontban lesz, de utóbbit átették egy héttel előbbre, így mindkettőn részt tudok venni. Erős két hétvége lesz május végén és június elején, de nagyon várom már. Előtte kilenc fős csapattal leszünk ott az Ultrabalatonon, jó buli lesz. A folytatásban szeretnék külföldön is versenyezni, egy eseményt ki is választottam magamnak, de éppen az Ultrabalaton hétvégéjén lesz, szóval más után kell néznem. Biztosan részt veszek néhány versenyen, ami pedig elég őrültnek hangzik, azon vélhetően ott is leszek.
